Összevissza beszéd

Szombaton ugyanis a varsói királyi vár előterében tartott beszédében Joe Biden azt találta mondani Vlagyimir Putyin orosz államfővel kapcsolatban, hogy „az Isten szerelmére, az az ember nem maradhat hatalmon”. Biden ezt nagyon ütős zárásnak szánta, ünnepeltette magát, hiába, na, elhozta a lengyeleknek Amerikát, a nagy szavakat, a show-t.

A baj csak az az ilyen mondatokkal, hogy máshol is meghallják. Érezvén a problémát, a Fehér Ház sietve igyekezett pontosítani az elnököt, mondván, nem is arról beszélt, hogy le kell váltani Putyint, hanem arról, hogy az orosz elnök nem gyakorolhat hatalmat szomszédai és a régió felett. Derekas mentési kísérlet, de nem győzött meg senkit.

Nyomban reagált a Kreml, hogy nem Biden, hanem az orosz nép dönt arról, ki vezeti Oroszországot. Ez érthető, de annál érdekesebb, hogy az elmúlt napokban európai vezetők is szükségét érezték megszólalni a témában. Olaf Scholz német kancellár és Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője is sietett leszögezni, a NATO, az EU és úgy általában a Nyugat, ők személy szerint meg különösen nem törekszenek megdönteni az orosz elnök hatalmát. Visszafogottabban kellene fogalmazni Emmanuel Macron francia elnök szerint is, akit arról kérdeztek, hogy Biden mészárosnak nevezte Putyint.

Joe Biden megnyilvánulásai nem előre viszik a helyzet megoldását, hanem éppenhogy hátráltatják, ezért is reagáltak így az európai vezetők.

Az amerikai elnök nincs egyedül kevéssé átgondolt nyilatkozataival, lenne miről beszélnie például a magyar baloldal képviselőivel. Hasonló politikai kommunikációs iskolát testesít meg Márki-Zay Péter is, akinek a szavait az esetek elsöprő többségében magyarázni próbálja ő maga vagy a környezete. Amikor például ostobáknak, sötétben tartott gombáknak nevezi a kormánypárti szavazókat, vagy hetente talál egy újabb társadalmi csoportot, amelyet megsérthet, nehéz helyzetbe hozza szövetségeseit és kommunikációs csapatát.

Az ilyen hibák jelentőségét emeli sokszorosára a háborús helyzet, ahogyan azt Biden esetében is láthattuk. Jelen helyzetben például, ha a balliberális oldalon azt az álhírt terjesztik, hogy Magyarország utolsóként akadályozta a szankciókat, vagy hogy a kárpátaljai magyarok oroszpártiak, azt már nem lehet elintézni úgy, mint átgondolatlan mondatot, bakit. Nem is beszélve arról, amikor katonák és fegyverek küldéséről beszélnek. Minden ilyen nyilatkozat egyrészt azonnal eljut az érintett felekhez, másrészt futótűzként terjed a nemzetközi médiában is. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban így is elképesztő méreteket öltött az álhírgyártás, a hibrid hadviselés, belegondolni is rossz, hogyan torzulnak tovább az amúgy is problémás állítások.

Az elmúlt években azt hihettük, hogy a balliberális pártok felelőtlenségének csúcsát már megismerhettük azzal, ahogyan a koronavírus-járványban is a kormány ellen hergeltek, alá akarták ásni a vakcinákba, az intézkedésekbe vetett bizalmat. Most éppen egy szomszédos, magyarok által is lakott országban zajló háborút akarnak a kampányban felhasználni. Lelkesen tapsolnak minden olyan külföldi javaslatnak, amely belesodorná Magyarországot a háborúba, sőt lehetőleg minél több országot belerántana a konfliktusba. Megint egyetlen politikát ismernek, a korlátlan behódolást, a sodródást. Ideje lenne, hogy a nyugati liberális sajtó véleménye helyett arra figyeljenek, mi a magyar érdek.

(A szerző főmunkatárs)