Rafináltan is lehet szankcionálni. A Netflix például nem vette le a kínálatából az orosz produkciókat, ellenben egyre több ukrán filmet ajánl, ezek között látható két napja A nép szolgája című, 2018-ban bemutatott sorozat is, amelyben Volodimir Zelenszkij egy egyszerű tanárembert alakít, akit egyszer csak megválasztanak Ukrajna elnökének. A széria rendkívüli népszerűséget, egy évvel később pedig elnöki mandátumot hozott az akkor negyvenegy éves színésznek.
Nem ez az első eset, hogy művész kerül vezető politikai szerepbe. Az egykori színész, Ronald Reagan a kaliforniai kormányzóság után két cikluson át volt az Egyesült Államok elnöke. Közép- és Kelet-Európában írók jutottak ugyanilyen magasra: a rendszerváltó Csehszlovákiában Václav Havel, Magyarországon Göncz Árpád, Észtországban két évvel később Lennart Meri – a mai napig folyik a vita, hogy milyen eredménnyel.
Zelenszkij esetében több okból is meglepő mindez. Egyfelől fiatalemberről van szó, aki nem rendelkezik komoly politikusi múlttal, az első országos sikere után dobbantott a politika világába. Nehéz eldönteni, hogy személyében valóban egy középkorú művész érett-e meg arra, hogy vezessen egy országot, vagy egy színész játssza-e azt, hogy valóban elnök?
Egyáltalán nem túlzás feltenni a kérdést: nem a sorozat folytatását nézzük-e? Ráadásul Zelenszkij személye köré a nemzetközi sztárok egész csapata sorakozott fel, az ukrán származású Mila Kunis és párja, Ashton Kutcher mellett David Beckham, Arnold Schwarzenegger, Lady Gaga, Michael Douglas és más hírességek kampányolnak a háború ellen és az ukrán elnök mellett, amitől úgy tűnik fel, mintha ez az egész nem lenne más, mint egy társasági esemény, ahol ott kell lenni.
Minderről az 1997-ben bemutatott Amikor a farok csóválja című film juthat eszünkbe, amelyben az elnöki kabinet profi PR-os és hollywoodi producer bevonásával gyárt le a médiában egy álháborút, csak azért, hogy a választások előtt másfél héttel elfedje az elnök kitudódott szexuális kilengését. Csakhogy Ukrajnában valódi háború zajlik. Valódi fegyverekből lőnek valódi emberekre, igazi házak omlanak össze, igazi otthonok válnak semmivé, és a határon is valódi emberek menekülnek az embertelen pusztítás elől – most már csaknem négymillióan.
A sármos és energikus elnök pedig ugyanaz a személy, aki választási ígérete ellenére tavaly nyáron semmit nem tett azért, hogy az ukrán törvényhozás ne hatályosítsa a Porosenko alatt elfogadott és minden kisebbséget sértő nyelvtörvényt, aki semmit nem tett azért, hogy a nemzetiségek, illetve azok ünnepei, emlékhelyei ne legyenek kiszolgáltatva ukrán szélsőségesek támadásainak, rongálásának. És ugyanaz az ember is, aki Magyarországot minden lehetséges módszerrel (üzengetés a médián keresztül, fenyegetés, zsarolás) igyekszik belecsavarni ebbe a háborúba.
Azt a Magyarországot, amely, noha az említett nyelvtörvény miatt pillanatnyilag nem tekint kifejezetten baráti országként Ukrajnára, Lengyelországgal, Romániával, Moldáviával együtt minden segítséget megad a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében.
Zelenszkij a választási kampánya idején azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy az emberek olyan elnököt akarnak, mint Vaszilij Petrovics, vagyis a sorozatban játszott karakter. Valóban, talán egy olyan jó lenne. A Zelenszkij körüli médiakampány elfedi, ki is ő valójában, és azt is, hogy igazából milyen válsággal kell szembenéznie Európának, hogyan rendeződik át a nemzetközi gazdaság, és hogyan lépünk be újra a hidegháború korába. Egyre inkább egy sztárszínészt látunk, a problémát már nem.
(A szerző lapszerkesztő)
