Beran Ferenc

Vélemény és vita

Békét a Földön

Csaknem hatvan évvel ezelőtt, 1963. április 11-én, nagycsütörtökön történt, hogy XXIII. János pápa kiadta a Pacem in Terris (Békét a Földön) kezdetű szociális enciklikáját

A pápai körlevélre sokan felfigyeltek, hiszen abban az időben a világ a hidegháború legnehezebb korszakát élte, és sokak szerint majdnem kitört a harmadik világháború. Miután az Egyesült Államok a Szovjetunió határaihoz közel, Törökországba rakétákat telepített, válaszul Moszkva atomtöltettel is felszerelhető rakétákat küldött Amerika partjainak tőszomszédságába, Kubába. Washington készültségbe helyezte a hadsereget, a szigetország partjai felé tartó szovjet teherhajók és az azokat kísérő tengeralattjárók az amerikai blokád miatt visszafordultak, majd a Kreml leszerelte és hazavitte rakétáit Kubából.

Az eseményt követően sokan hivatkoztak arra, hogy a háború megakadályozása érdekében személyesen sokat tett a pápa, a békéről szóló enciklikáját elküldte az akkori nagyhatalmak politikai vezetőinek. A mai háborús világban ezért érdemes a dokumentum néhány fontos üzenetét újra átgondolni. Az egyik ilyen fontos üzenet az volt, hogy az egyház elismerte az „alapvető emberi jogokat”, amelyeket az Isten-képiségből származó emberi méltóságra vezette vissza.

A másik fontos üzenet az volt, hogy a békét elsősorban nem az emberi oldalról, nem az igazságosság oldaláról közelítette meg, hanem annak forrásául Isten szeretetét jelölte meg. Megállapította, hogy a béke Isten ajándéka az ember számára. Jézus így tanított: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek”, majd hozzáfűzte: „Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 16,27). Nekünk, embereknek az a legfontosabb feladatunk, hogy lelkünk legmélyén az Úr békéjét elfogadjuk, és törekedjünk arra, hogy az általa teremtett rendet megőrizzük, vagy ha az megsérült, gyógyítsuk. A békére való törekvésnél azonban nagy jelentősége van az igazságosság erényének, amely a dolgok rendjét, az igazság érvényre jutását feltételezi.

Háborús világban élünk. Látjuk, hogy a világ „másképpen” akarja adni számunkra a békét. A világ vezetői általában az igazságosságra hivatkoznak, ami mögött nagyon sokszor az „ő igazságuk” vagy pontosabban az „érdekük” húzódik meg. Keserű tapasztalataink alapján tudjuk, hogy vitás kérdésekben mindenki tud valamilyen igazságra vagy értékekre hivatkozni.

Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a bűntől eltorzult látásunk miatt ezt a rendet, az Isten teremtette és az általa fenntartott rendet nem látjuk világosan. A torzult látásmódból következő téves elvekre való hivatkozásnak az lesz a következménye, hogy ártatlan emberek halnak meg, vagy válnak özveggyé vagy árvává. És ettől a torzult látásmódtól, az áteredő bűntől való sebzettségünk és a világban jelen levő „strukturális” bűn miatt mi sem vagyunk teljesen mentesek. Ezért alapigazságként kimondhatjuk, hogy a „háború a béke kudarca” és „háború mindig az emberiség veresége”.

Amikor hozzákezdünk a kudarc okainak megszüntetéséhez, akkor rádöbbenünk arra, hogy a békétlenségért mi is felelősek vagyunk, mert Isten szeretetével nem tudjuk feloldani a bennünk levő ellenszenvet és haragot a másik vagy mások iránt. Az önmagukkal és a világgal való küzdelmeink során azt is felfedezhetjük, hogy pusztító erők mögött a Gonosszal állunk szemben, amely létéből fakadóan „szétszór”, megosztottságot hoz létre.

Az egyház vezetői, Szent Péter utóda és az egyházmegyék püspökei ezeket a jelenségeket felismerve most közösen imádkoznak a békéért, és erre buzdítják Krisztus követőit is. Szépen fejezi ki ezt az üzenetet XXIII. János pápa enciklikájának egyik zárógondolata: „A békét, amelyet az isteni Megváltó hozott nékünk, hő imában kérjük tőle. Töröljön le az emberek lelkéről mindent, ami ezt a békét beszennyezhetné, mindenkit alakítson át az igazság, az igazságosság és a szeretet tanúivá.”

(A szerző plébános) 

Kapcsolódó írásaink

Csizmadia László

Csizmadia László

Agymosás helyett nagymosás

ĀA véleményt formáló publicisztikák tengerében írásom csak egy csepp jelentőségével bírhat

Domonkos László

Domonkos László

Ephialtész Magyarországon

Ā„Víz le nem mossa, tűz le nem perzseli. Az rajtok marad az idők végezetéig.” Fentieket a kiváló erdélyi költő, Reményik Sándor írta jó száz évvel ezelőtt, már a trianoni taglóütés után, a Pásztortűz 1921. szeptember elsejei számában