Mesterterv

Mostanság az dívik, hogy a 21. századi Nostradamusok azt akarják megjósolni, hogy a fronton zajló csaták „melléktermékeként” a Nyugat és a Kelet közötti energiaháborút ki bírja tovább. Vagyis a gáz, az olaj és most már a nukleáris energia híján lévő unió meddig lesz képes kitartani a lekötött orosz szállítások viszonylag alacsony mértéke mellett, illetve meg tudja-e oldani a Kreml „köldökzsinórjáról” való teljes leszakadást.

Másfelől viszont Moszkvának a háború finanszírozásához szüksége van az energiahordozóból származó minél nagyobb jövedelemre, és kérdés, hogy a nyugat-európai piac esetleges megszűnése okozta károk mennyire viselik meg a gazdaságát.

Pillanatnyilag azonban az orosz vezetésnek valószínűleg a legkevésbé azért fáj a feje, mert attól tart, hogy az Európai Unió képes lenne kihátrálni a keletről érkező források beszerzéséből. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy Vlagyimir Putyin már hosszabb ideje készült az Ukrajna elleni hadjáratra, akkor ezt pontos számításoknak kellett megelőzniük, és ez kiterjedt az energiaháborúra is.

Michael Shellenberger amerikai környezetvédő szerint az EU naponta 3,6 millió hordónyi olajat termel ki, de 15 millió hordót használ fel. Az öreg kontinensen a gázfronton sem jobbak a körülmények. Helyben egy év alatt 230 milliárd köbméter gázt termelnek ki, de ennek majdnem két és félszeresére van szükség, 560 milliárd köbméterre. Az orosz kínálati oldal ezzel szemben bőséges: 11 millió hordónyi a napi olajkitermelés, de csak 3,4 millió hordónyi a szükséglet. Oroszország 2020-ban 700 milliárd köbméter földgázt állított elő, a belső fogyasztása pedig csak 400 milliárd köbméter volt. Jelenleg Oroszország biztosítja Európa olajának 20, földgázszükségletének 40 százalékát.

Miközben Oroszország „bespájzolt” a fosszilis energiahordozókból, a tavaly Németországban hatalomra került „méregzöld” koalíció elkezdte a hagyományos energia előállításának a leépítését. A múlt év utolsó napján lekapcsoltak három, addig hibátlanul üzemelő atomerőművet, valamint 11 szénerőművet, egyúttal pedig ezt az esztendőt a szél évének nyilvánították. Mintha a szél parancsra fújna… De nem fúj. Tavaly Nagy-Britanniában 60 napig szélcsend volt.

Négy év alatt négyezer szélturbinát akarnak munkába állítani Németországban a hisztérikus Greta Thunberg tudománytalan „útmutatásait” követve. A tiltakozni akarókat megbüntetik, a településeket egy „kijárati” oldalt leszámítva körbekerítik szélturbinákkal. A zölddiktatúrának megjelent az ideológia alá rendelt brutális igazi arca.

Ráadásul jelenleg a megújuló energiák az áramfogyasztásnak csak a 45 százalékát adják, és becslések szerint legalább tíz év kell Németországnak és az EU-nak, hogy leszakadjon Oroszországról. Már ha le tud egyáltalán szakadni, mert a zöldberuházások horribilis összegeket emésztenek fel. Kérdés, hogy ezt miként fogják finanszírozni, miközben a gazdasági növekedést is fenn akarják tartani. Nem véletlen, hogy az Oroszország ellen hozott szankciós csomagokból az energiaszektor „véletlenül” kimaradt.

Brüsszelnek persze van egy mesterterve ennek a problémának a megoldására is. Timmermans szerint fűtsenek az emberek kevesebbet, akkor el lehet zárni az orosz gázt. Mintha már hallottuk volna hetekkel ezelőtt ezt a fagyhalált is bekalkuláló ötletet… Az emberben megáll az ütő. Az EU-biztos csak nem Márki-Zaytól plagizált?

Az unió végnapjait éljük.

(A szerző lapszerkesztő)