Macskajaj

A tapasztalaton alapuló megállapítás mostanra azonban a nyugati fertályon semmit sem ér. Komoly egzisztenciális problémával kell szembenéznie annak a közéleti szereplőnek, ismert művésznek, népszerű sportembernek, aki úgy gondolja, hogy a hallgatás burkában megúszhatja a személye elleni atrocitásokat, ha nem foglal állást az orosz­­–ukrán háborúval kapcsolatban.

A liberálisnak mondott politikai fősodor terrorgépezete ugyanis elvárja, hogy ezek az emberek nyilvánosan álljanak ki, és szavaikat nem megválogatva ítéljék el Oroszországot és Vlagyimir Putyin elnököt, amiért megtámadta Ukrajnát. A véleményalkotás kikényszerítésének leginkább a világhírnévnek örvendő orosz személyiségek vannak kitéve. A kierőszakolt nyilatkozatok célja az orosz társadalom demoralizálása.

Anna Netrebko, a világ egyik legkeresettebb szopránénekese eddig a New York-i Metropolitan Opera (Met) tagja volt, és százkilencvenkét nagy sikerű fellépést tudhat maga mögött. A Metnek nem sikerült meggyőznie Netrebkót, hogy név szerint is ítélje el Putyint. Az opera közleményben tette egyértelművé, hogy nem fog olyan művészekkel dolgozni, akik az orosz elnököt támogatják, majd Netrebko helyett egy ukrán énekesnőt szerződtettek. Így lett az operai zenekari árokból háborús lövészárok. Ennyi!

Aki nincs velünk, az ellenünk van – ugye ismerős a Rákosi-rendszer fenyegetése mindazoknak, akik valamilyen ok miatt nem lelkesedtek maradéktalanul a kommunizmusért? Tudjuk, mi lett mindennek a gyakorlati következménye. És mit látunk most? „Nincsenek már ártatlan vagy semleges oroszok. Mindenkinek döntést kell hoznia: vagy támogatod, vagy ellenzed ezt a háborút” – írta Michael McFaul, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete.

Rod Dreher író az American Conservative hasábjain ijesztőnek nevezte a Nyugat oroszellenes hisztériáját, mivel úgy látja, hogy egyre terjed a kollektív bűnösség mérgező nézete. Az oroszok elleni általános gyűlöletcunaminak esett áldozatul többek között Valerij Gergijev világhírű karmester, a müncheni filharmonikusok vezetője, hasonló sorsra jutott Pavel Szorokin, a brit Királyi Balett dirigense, és távozásra kényszerítették Tugan Szohijevet, a toulouse-i operaház zeneigazgatóját is. Nem azért rúgták ki őket, mert mondtak valamit, hanem azért, mert nem tettek olyan politikai nyilatkozatot, amelyet munkaadóik elvártak tőlük. Vagyis mostanság az igazi kultúra pártolása helyett az eltörlés kultúrája a trendi.

Az még csak érthető, hogy az ukránok ebben a felfokozott idegállapotban, látva a lakosság mérhetetlen szenvedését, elragadtatják magukat. Na de hogy a „fejlett” Nyugat se tudjon különbséget tenni a napi politika és a művészet között, mondhatni szándékosan démonizálja az egész orosz artisztikát, az felettébb visszataszító. Bűnös nemzetet kiáltani – ugye ez is ismerős? – és a Dosztojevszkij-kurzust törölni a milánói egyetem tanrendjéből, nehogy botrány legyen belőle, azért ez már elmebaj! Igazat kell adnunk Rod Drehernek, aki szerint ugyanazok a liberálisok, akik most az oroszok ellen uszítanak, előbb-utóbb ugyanezt fogják tenni a konzervatívokkal, a keresztényekkel és más, általuk megvetendőnek tartott emberekkel.

Az orosz embereknek még nem mindegyikét érte el a vadliberalizmus diszkriminációja, de házi kedvenceiket, a macskákat már igen. A párizsi székhelyű Nemzetközi Macskaszövetség megtiltotta az Oroszországban tenyésztett cicák törzskönyvezését.

Van még lejjebb!

(A szerző lapszerkesztő)