Bűnösök szája erőszakot rejteget

Az a botrányokat túlélt vagy megalapozott vádakkal meggyanúsított politikus, aki továbbra is a helyén marad, mindennél kártékonyabb a saját környezetére nézve. Régi bölcsesség ez: akit tettei a mélybe rántanak, el kell annak engedni a kezét, mielőtt másokat is magával ránt.

Budapestet elnézve a tucatnyi simliskedést látva és a főpolgármestert körülvevő miliőt megfigyelve viszont nagyon úgy tűnik, hogy a balliberális városvezetők nem fogadták meg az előttünk járó régiek bölcs tanácsát.

Tudvalevő, hogy a baloldalon régi hagyománya van a következménynélküliségnek, és ez sok mindent elvakít. Más ugyan, de szervesen összefügg a múlt eltörlésére tett erőfeszítésekkel és a Horn Gyula által megalapozott „na és”-kultúrával. Végül, de nem utolsósorban, ebből ered a szüntelenné váló politikai pótcselekvés mint figyelemelterelés vagy a szellemi üresség kitöltésére tett óvatlan kísérlet. Tüntetés vagy áldozati póz. Minden vád visszautasítása. Durva hangnem. És nagyjából végére is értünk az ellenzék jellemzésének, a szegényes eszköztár bemutatásának.

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az. Aki kacsingat, fájdalmat okoz, a bolond beszédű pedig elbukik. Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget” – olvassuk
a Példabeszédek könyve 10. fejezetében, a Szentírásban.

És tényleg! Kitudódik, morálisan elbukik, majd egyre erőszakosabban felesel. Hivatalban marad, de bolond beszédűvé válik, akinek senki sem hisz már.

Emlékszünk még Lackner Csaba elhíresült mondataira, miszerint „hülye”, aki a helyi politikában nem keresi meg az évi százmillió forintot? Ez a kályha, ahonnan el kell indulnunk. Ez a mentalitás, ez a hozzáállás, amit először meg kell értenünk.

És tudjuk, hol van most Lackner Csaba? Tudjuk. Ugyan kilépett az MSZP-ből, de a szocialista pártnak köszönhetően továbbra is önkormányzati képviselő. Fizetést kap a köz szolgálatáért, szavaz a kispesti ügyekről, és dönt a közösséget érintő kérdésekről. Aki pedig „csúnyát” mond rá, azt bepereli. (Így járt Dódity Gabriella, a XIX. kerületi Fidesz–KDNP önkormányzati képviselője, akit megrovásban részesítettek, mert kimondta a nyilvánvalót.)

Lackner máig állítja, hogy ő csupán egy áldozat, aki hibázott ugyan, de semmiféle bűnt nem követett el. A megnevezett társairól nem is beszélve…

A kályhától pedig gyorsan meg is érkeztünk a lényeghez, a következménynélküliséghez és Budapesthez, amit keresztül-kasul be tudott hálózni a baloldal.

Itt áll előttünk Karácsony Gergely. Budapest „feje” a személyes botrányaival, az erkölcstelen viselkedésével és most már az erősen gyanús „mutyikkal” a háta mögött, és továbbra is csak panaszkodik. Szidja a rendszert, hisz áldozat ő, semmiképpen sem bűnös – ordítja kórusban az ellenzék. „De a bűnösök szája erőszakot rejteget.”

Volt egy nyelvvizsgabotrány, majd kiderült, hogy Karácsony Gergely jogszabályt hágott át, amikor oktatni kezdett. Minderről hazudott. Következmény? Semmi. Jött a Városháza eladásának szándéka, majd kiderült, hogy erről is füllentett. Vagy legyünk megengedőbbek: másként emlékezett. Következmény? A nagy semmi. Nulla, zéró.

Most terebélyesedik a zuglói parkolási mutyi, a szálak pedig Karácsonyig érhetnek. Következmény? Semmi?

Lehet mondani, hogy erről sem tudott. Mint ahogy nem tudott arról, hogy nyelvvizsga kellett a doktori képzéshez, végzettség az oktatáshoz. Ahogy lehet azt is vélelmezni, hogy nem tudott arról sem, hogy a háta mögött saját beosztottjai tárgyalásokat folytatnak a Városháza eladásáról.

Lehet mondani, de egyre kínosabb. Ahogy egyre kínosabb fenntartani azt a látszatot is, hogy a baloldal a korrupció ellen harcol. Budapest ugyanis bizonyos szempontból a baloldal lakmuszpapírja.

A helyzet viszont ma már úgy áll, hogy ha meg is fogadják a közeljövőben a bölcsek és a Szentírás szavát, a balliberális városvezetők akkor is bebizonyították, hogy a következménynélküliség generációkon átívelő, rendíthetetlen hagyomány. Baloldali tradíció.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)