Nem pihennek

Rámutatott, a német sajtóban láthatóan nem ismerik fel a különbséget a szomszédos országból menekülők védelme és a menekültügyi rendszeren keresztül más kontinensekről érkező bevándorlás között.

Valóban ennek a felismerésnek a hiánya áll az olyan cikkek mögött, amelyek értetlenkedéssel fogadják, hogy a betelepítési kvótát következetesen ellenző, az unió külső határát szigorúan védő Magyarország miért segíti az Ukrajnából menekülőket. Már olyan véleményeket is lehetett olvasni, hogy a magyarok és lengyelek egyenesen rasszisták, amiért nem ugyanígy fogadják a világ távoli tájairól érkező migránsokat.

Pedig a magyarázat annyira egyszerű, és önmagában elgondolkodtató, hogy ezt a nyugati véleményformálók kedvéért le kell írni. A háborús Ukrajnából érkezők számára Magyarország az egyik első biztonságos ország. Hazánknak ezért kötelessége segíteni, és segít is, függetlenül attól, hogy a határunkra érkező kárpátaljai magyar, ukrán vagy éppen afrikai, indiai egyetemi hallgató, aki valamelyik ukrajnai városban tanult. Magyarország mindenkinek segít.

Merőben más a helyzet azonban a déli határunkat évek óta ostromló migránshullámmal szemben. Ebben az esetben ugyanis olyan emberekről van szó, akik egyrészt számtalan biztonságos országon átmentek, mire Magyarországra értek, másrészt pedig jó eséllyel eleve nem háború vagy fegyveres konfliktus elől menekültek el idáig, hanem egyszerűen jobb életet, jobb kilátásokat szeretnének. Jellemzően Nyugat- vagy Észak-Európa felé tartanak, hiszen tudják, az ottani jóléti háló segélyalapú. Emberileg ezt megérthetjük, főleg ha figyelembe vesszük, hányan indulnak útnak úgy, hogy gátlástalan embercsempészek hamis ígéretekkel kábítják őket.

De megértés ide vagy oda, ők bizony nem jogosultak menedékre. Az pedig alapvető biztonsági érdeke minden országnak, hogy ne váljon átjáróházzá. Az elmúlt években számtalan példa igazolta, milyen veszélyt jelent, ha ezt nem ismerik fel.
Mindez azért érdekes, mert tanulságos példa arra, hogyan viszonyul még mindig Magyarországhoz és Lengyelországhoz a nyugati liberális elit. Ne legyenek illúzióink! Ahogy a világjárvány, úgy a háború idején sem feledkeznek meg a konzervatív vezetésű tagállamok szorongatásáról.

Az Európai Parlament tegnapi napirendjén szerepelt például a Momentum képviselője, Donáth Anna jelentése az európai civil társadalom szűkülő mozgásteréről. A jelentéstervezetben olyan gyöngyszemek szerepeltek, mint hogy az EP határozottan ítélje el, hogy „több tagállamban, különösen pedig a magyarországi, a szlovéniai és a lengyelországi hatóságok a nem kormányzati szervezetek finanszírozáshoz jutását korlátozó, valamint kifejezetten a nők, az LMBTIQ+-személyek, a kisebbségek, a migránsok és menekültek jogainak védelmével foglalkozó aktivistákat célzó intézkedéseket fogadtak el”. Szépen, világosan itt van, hogy szúrja a brüsszeli baloldal és magyarországi képviselői szemét a gyermekvédelmi törvény, a bevándorlás visszaszorítása és a nem kormányzati szervezetek átláthatóságának megkövetelése is.

A napokban is újabb leleplező anyagok jelentek meg arról, milyen gátlástalanul beleavatkozik a magyar politikába a Soros-hálózat, hogyan manipulál, vesz meg újságírókat. Hetek vannak hátra a választásokig. Soros emberei nem pihennek – mi se tegyük.

(A szerző főmunkatárs)