Üzenet érkezett

Megkérdezte tőle a műsorvezető, hogy ezt ő gondolja-e így, mire azt válaszolta, nem gondolja, tudja, mert megmondta neki az EU egyik vezetője. Azt, hogy ki, nem árulta el. Egy hónap választ el bennünket az országgyűlési választástól, ízlelgessük: egy szövetségnek, amelynek hazánk teljes jogú tagja, működését, hatásköreit és döntési mechanizmusait aláírt és ratifikált szerződések szabályozzák, ezek alapján vesz részt az utóbbiakban minden állam, így Magyarország is, szóval ennek a szövetségnek az egyik vezetője azt mondja, az ország akkor jut hozzá a szerződések szerinti forrásokhoz, ha a magyarok nem a jelenlegi miniszterelnököt választják meg.

Két lehetőség van: Róna Péter vagy hazudik, vagy igazat mond. Egyik eshetőség rosszabb mint a másik.

Az első arról árulkodik, hogy a baloldal által a köztársasági elnöki szerepre alkalmasnak ítélt emberbe induláskor sem szorult annyi önfegyelem, hogy legalább a látszat kedvéért eljátssza, jelentenek neki valamit az Alaptörvényben (és az előtte húsz éven át hatályban lévő Alkotmányban) a poszttal kapcsolatban leírt passzusok. A nemzet egysége, amelyet elméletileg megjeleníteni lenne hivatott? Ugyan, dehogy.

Mondható lenne, ő is tudja, csekély az esélye, hogy a végén államfő legyen, érthető és logikus is, ha megragad minden alkalmat és eszközt az ország sorsának általa jobbnak vélt irányba terelésére, képviseli a mögötte állók érdekeit, magyarán kampányol. Csak hát a demokrácia egy ceremoniális képződmény, az elfogadott szabályokkal, illetve azok tiszteletben tartásával működik, egészen odáig, hogy az esetlegesen rossznak gondolt/látott szabályok megváltoztatásának is megvannak a szabályai. Aki ezt nem érti, nem érzi át vagy nem veszi komolyan, az alkalmatlan egy demokratikus országban közhatalmi poszt betöltésére.

Részben emiatt riasztó a második lehetőség. Sokszor töprengtem, vajon az ilyen tartalmú kijelentéseket megfogalmazó baloldali politikusok végiggondolják-e, miről árulkodnak a szavaik. A Róna Péter által elmondottaktól csak egy hajszál választja el azt, hogy Brüsszelben kijelöljék az uniós tagországok vezetőit. Volt ilyen a történelemben, csak annak kapcsán nem önként társult szuverén államok szövetségéről, hanem birodalomról beszéltünk, a vezetőket pedig helytartóknak nevezték.

Azt hiszem, nemcsak azt lehet üzenetnek venni, amit Róna Péter mondott, magát a jelölését is. A 2000-es évek vége felé az egyik nyilvános vitán előadó volt ő is. Idéznék az előadásából, talán segít megérteni őt és a jelölését: „A nemzeti öntudat kialakításának mérgező és elkerülhetetlen mellékterméke befogadó és összetartó állam hiányában a kirekesztés. Nem véletlen tehát, hogy Magyarország történelme a 19. század első felétől fogva a mai napig a kirekesztés szindrómájának folyamatos megismétlődéséből áll, vagy legalábbis ez az egyik legjellegzetesebb kísérőjelensége.”

Hát így. Róna Péter egy időben szügyig állt a magyar közéletben, ha jól emlékszem, ő volt az LMP alapítványának a vezetője. Aztán csalódott, amiért a magyarok a Fidesz–KDNP-t választották meg, és Angliába távozott. Azokon a régi konferenciákon összességében részt vett negyven-ötven ember, elmondták a magukét, meghallgatták a többieket, aztán vitatkoztak. Két ember nem volt kíváncsi magán kívül senkire, felállt és távozott az előadása után: az egyik a magát liberális újságírónak mondó Seres László volt, a másik Róna Péter.

(A szerző lapszerkesztő)