Az ukrán háború a szakemberek legtöbb jóslatát megcáfolta, de egy dologra mindig is számíthattunk: bármi történjék is keleti szomszédunknál, mindezt a pöffeszkedő globalista elit saját politikájának, de legfőképpen saját értékeinek megerősítéseként fogja értelmezni. Ebben a feltevésben nem is tévedtünk.
A Szabad Európa rádió honlapja például ma úgy néz ki, mint bármelyik liliputi ellenzéki párt oldala, és az sem meglepő, hogy az itt közölt obszcén kormányellenes következtetéseket a másik szégyent nem ismerő Soros-szervezet, a Helsinki Bizottság adta.
Szemére vetik a kormánynak, hogy tönkretették a menekültbefogadó képességünket azzal, hogy nem tartották rendben az üres befogadótáborok épületeit. Addig a kézenfekvő következtetésig már nem jutottak el, hogy épp a nyugati menekültrendszer van már évek óta a padlón, amiért ezt túlterhelik gazdasági opportunistákkal, iszlamista honfoglalókkal és szociálissegély-turistákkal. Amikor pedig megindul egy véres háború elől menekülő, a védelmünkre valóban rászoruló embertömeg a szomszédunkból, addigra már a szállodáik is csordultig vannak az új telepesekkel és tizenkét csemetéjükkel, úgyhogy az ukránoknak marad, ami már ezeknek sem kellett.
Kedvencem a nyugati sajtó álfelháborodása azon, hogy Putyin nácizza az ukrán elnököt, miközben ismeretes, hogy Zelenszkij zsidó származású. Az persze nem akad fenn az igazságradarjukon, hogy Éric Zemmour francia jobboldali elnökjelöltet évek óta fasisztázza boldog-boldogtalan liberális újságíró és politikus annak ellenére, hogy éppenséggel ő is zsidó. Vagy pedig a turbódemokrata sajtóban őrjöngenek Putyin azon kijelentésén, miszerint „denacifikálni” akarja az ukrán közéletet.
De hát nem pont ez a retorika megy 2015-től Németországban is, amióta alakult egy kis párt, hogy nemet mondjon az esztelen tömeges bevándorlásnak? Nem ott figyeltetik a titkosszolgálatokkal az általuk jobboldalinak vélt kezdeményezéseket vagy véleményeket, és hurcolják meg ártatlanul a rendőröket, a hadsereg tagjait, akik nem lengetik magasan a nyílt társadalom zászlaját? Hallgassuk csak vissza Heiko Maas volt külügyminiszter néhány felszólalását a német társadalom denacifikálásáról, ráébredünk, hogy Putyint itt csak a szerzői jogok megsértésével lehetne vádolni.
És megtörtént a lehetetlen is: a nyugati liberálisok hirtelen felfedezték a nemzeti határok sérthetetlenségének elvét, a népek önrendelkezési jogának értelmét is. Persze csak akkor, amikor a narancssárga forradalmat féltik. Európa országai már hosszú évek óta egy szervezett tömeges invázió alatt állnak, és vezetőik ahelyett, hogy ukrán példára ennek minden lehetséges eszközükkel ellenállnának, inkább megnyitják a határokat, meghívást küldenek a megszállóknak, és betapasztják a száját annak, aki tiltakozni merne ez ellen.
Felháborodnak azon, hogy Putyin, megkérdőjelezi az ukrán nemzet létét, de az Európai Unióban szankciókat akarnak ellenünk bevezetni amiatt, hogy nemzetként gondolkodunk, nemzetként érzünk, és mi is meg akarjuk védeni határainkat.
Nácitlanítás közben kirúgták a müncheni filharmonikusok orosz karmesterét, Valerij Gergievet is, mert nem akart nyilvánosan elhatárolódni Putyin elnöktől. Ennyit a lelkiismeret szabadságának német értelmezéséről. Merkelt persze, aki tavaly közel 60 milliárd eurónyi kereskedelmet bonyolított le Putyinnal, katonai díszparádéval, nemzeti hősként búcsúztatták. Pedig az biztos, hogy Putyin nem valamelyik Gergiev által vezényelt oboaconcertóval eteti a hadseregét, hanem azzal a sok milliárd euróval, amit a most fegyverszállítmányokkal ködösítő nyugati liberális kormányokkal üzletelt ki az elmúlt években.
(A szerző újságíró)