Nagy Ervin

Vélemény és vita

Gyurcsány is ott van, na és?

Félresiklott az ellenzékváltás, még csak „gengszterváltás” sem volt a baloldalon – elég csupán a végre valahára megszületett országos listára pillantanunk

Rajta van az utódpárt, rajta van Gyurcsány (kétszer is!), ott vannak az elmúlt egy évtized sikertelen, kontraszelektált generációjának tagjai kiegészülve a saját magukat arcon köpő jobbikos és momentumos bandával. Utóbbiban szintén nagyítóval kell keresni az újakat, ám azokat is „varázstalanítja” az előtte és az utána álló fél tucat bántóan ismerős név. De egymás után sorakoznak a 2010 előtti figurák is, kivéve azokat, akik már nyugdíjba vonultak, vagy éppen a budapesti Városházán kaptak jól fizető állásokat.

Van azért kivétel is. Kálmán Olga például befutó helyre került…

A viccet félretéve, hiába ismételgeti Márki-Zay Péter rendíthetetlenül, a tényeket figyelembe véve nem újult meg az ellenzék, hiába mondta a Jobbik az ellenkezőjét, Gyurcsány mégis előkelő helyre került, hiá-ba ígérte a Momentum, hiába vágyott rá az LMP, mégsem szabadult meg a baloldal a posztkommunista csökevénytől, az MSZP-től. És nem lehet nem észrevenni a Demokratikus Koalíció túlsúlyát.

Megint és továbbra is ugyanazok mennek neki Orbán Viktornak és a Fidesz–KDNP szövetségnek. Persze, ez lehetne remek hír is, ám a félresiklott ellenzékváltás nem magánügy, nem volna szabad elintézni Horn Gyula hipokrita szállóigéjével, nem elég bemondani, hogy „na és?” A totális összefogás ugyanis nem más, mint rehabilitációs kísérlet. A Jobbik és a Momentum felmenti Gyurcsány Ferencet minden múltbéli bűne alól, a balliberális elit pedig ellenszavazat nélkül rehabilitálja az egykori antiszemita, rasszista politikusokat.

Ez nem a baloldal magánügye, ez a magyar politikai elit szégyene. Legalábbis azoké, akik részt vesznek annak a Gyurcsány Ferencnek a rehabilitálásban, aki 2006-ban elkövette a rendszerváltoztatás óta fennálló demokráciában a szabadság elleni legsúlyosabb bűnt.

Mindezekhez az kellett, hogy érvénybe lépjen a Gyurcsány-képlet, majd szükség volt arra is, hogy az „újak”, azaz az LMP, a Momentum és a Jobbik is elfogadja a baloldal „na, és?” szellemiségét, a múlthoz való viszony hiányát.

A Gyurcsány-képlet általános érvényessége egyértelmű. Éppen két esztendővel ezelőtt fogalmazta meg a DK-vezér azt a tervet, ami így szólt: minden egyéni választói körzetben egy jelölt, közös lista és egy miniszterelnök-jelölt. Akkor még ezt a totális összefogást mindenki vitatta, hisz senki nem akart egy listán lenni az MSZP-vel, még kevésbé Gyurcsány Ferenccel. A Jobbik és a Momentum konkrétan két listát javasolt, majd Fekete-Győr András sziszifuszi küzdelembe kezdett azért, hogy Gyurcsány Ferenc ne szerepeljen az összefogásban. Ebben szinte mindenki támogatta őt. Ha volt közös nevező, akkor az ellenzék „gyurcsánytalanítása” az volt.

Majd eltelt két év, folytak az egyeztetések, mentek az alkudozások, tartottak egy előválasztásnak nevezett kampányakciót, és végül az lett, amit Gyurcsány Ferenc akart.

Ezzel szemben sokkal nehezebb megragadni azt a pillanatot, amikor az összes ellenzéki párt elfogadta a baloldal posztkommunista szellemiségéből eredő múlthoz fűződő viszonyát. Azaz a „következménynélküliséget”, aminek komoly hagyománya van Magyarországon.

Minden Horn Gyula „na és?” tőmondatával indult. A kommunista diktatúra volt kiszolgálója, majd vezető tisztségviselője adta meg az első jelet arra, hogy a múltat – a bolsevik tanokat hajszálpontosan követve – semmissé lehet tenni, el lehet törölni a rendszerváltoztatás után is. Nem szükséges kommunista diktatúra ahhoz, hogy megmaradjon a „folytonosság” és a „következménynélküliség”, meg lehet ezt „szervezni” egy demokráciában is.

Már az a tény, hogy az állampárt utódja, az MSZP kormányra kerülhetett 1994-ben, és Horn Gyula lett a miniszterelnök, önmagában hordozta azt a morális kérdést, hogy mit lehet kezdeni a múltbeli bűnökkel. Horn Gyula, aki a karhatalmista múltját firtató kérdésre pökhendi módon azt bírta válaszolni, hogy „pufajkás voltam, na és?”

Most ha nem is teljesen ugyanaz, de kísértetiesen hasonló a helyzet. A Jobbiknak, az LMP-nek és a Momentumnak Gyurcsány Ferenc 2010 előtti bűneire kell azt mondania, hogy „na és?”, a balliberális elitnek pedig a Jobbik vállalhatatlan disznóságaira. És rezzenéstelen arccal kimondják!

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Az ész vége

ĀFricska. Itt most már minden létező gyógyszer elgurult, az ész trónfosztása valóság lett, a honi ellenzék nagyjából az önrobbantó terroristák szintjén üzemel!

Deme Dániel

Deme Dániel

Ők megmondták…

ĀEgy dologra mindig is számíthattunk: bármi történjék is keleti szomszédunknál, mindezt a pöffeszkedő globalista elit saját politikájának, de legfőképpen saját értékeinek megerősítéseként fogja értelmezni