Deme Dániel

Vélemény és vita

Ne legyünk naivak

Globális háború folyik a gyermekek ellen az iskolákban, Magyarországon ezért szintet kell lépni, mielőtt a frontvonal megérkezne hozzánk

Teljesen új módon, radikálisan át kell fogalmazni a magyar tantervet, oktatási törvényt, hogy azok, akik cselesen megtanultak parazitálni a demokratikus szabályokon, a lábujjhegyüket se dughassák be oktatási intézményeinkbe.

Az európai és észak-amerikai szélsőbaloldal az utóbbi egy évtizedben minden skrupulus nélkül, egyeztetés vagy vita kikerülésével fehérgyűlölő, történelemtagadó, radikális szexuális elméletek laboratóriumává változtatta az iskolákat. Mire a szülők észbe kaptak, már késő volt: sem beleszólási joguk, sem fellebbezési lehetőségük nem volt, tehetetlenül figyel­ték azt a lelki és érzelmi terrort, amelynek a gyermekeiket napi szinten kitették. Egy ideig úgy éreztük, itt „csupán” valami ideológiai érzékenyítésről van szó, szavazókat nevel magának a baloldal. De az utóbbi időszakban egyre jobban kezd egyértelművé válni, hogy megbocsáthatatlanul naivak voltunk, itt ugyanis nem egyszerűen világnézeti átnevelésről van szó: a világ hetyke új urai normalizálni akarják a kisko­rúak szexualizálását.

Egy olyan társadalom, amely a saját hősei, történelme, értékei ellen fordul, halálra ítélt közösség. Amelyik viszont a gyermekeit tárgyként kezeli, annak létjogosultsága sincs. Tehetetlen haraggal és kétségbeeséssel tudósítottunk újságíró kollégáimmal az elmúlt években megtörtént bűnökről, amelyeket tanárok, iskolafelügyeletek, oktatásért felelős politikusok követtek el gyermekeken. Pornográfia a tananyagban, szexuális erőszak az iskolákban, a fehér gyerekek megbocsáthatatlan megalázása, nemi identitásukban elbizonytalanított kiskorúak, szüleik kétségbeesett tiltakozása és más incidensek.

A hírekből azt gondolhatnánk, az Egyesült Államokban élen járnak az ilyen esetekben, de sajnos nem, csak az európai baloldal posztnemzeti gyarmatain már alig maradt szabad sajtó, amelyik ezekről beszámolhatna.

Az, hogy a kulturális sokszínűség nevében tolerálják, hogy csak a minket „diktatúrázó” briteknél évente legalább húszezer kiskorú fehér lányt kényszerítenek muszlim bandák prostitúcióra, hogy Nyugaton a női nemi szerv csonkítása felett már szemet hunynak mind a női jogvédő szervezetek, mind a gyermekvédők és politikusok, már szinte senkinek sem tűnik fel. A többnejűségről, gyermekházasságokról és kényszerházasságokról nem is beszélve. Garmadával olvashatjuk a tanulmányokat arról, hogy a pedofilok valójában maguk is áldozatok, ezért meg kell őket is érteni, és már nemcsak szigorúan „tudományos és objektív” tanulmányokban, de jogilag is készülnek azok a rendelkezések, amelyek megnyitják az utat a gyermekek kimondhatatlan és ipari szintű kihasználására.

A magyar gyermekvédelmi törvény egy nagyon fontos, jó irányba megtett lépés. De tanulnunk kell a nyugati szélsőbaloldal módszereiből, és gyermekeink jogi védelmét az iskolák tananyagának tudatos és radikális újragondolásával kell megerősítenünk.

A politikai irányzatok között verseny folyik a jö­vőért, sokan sajátítják ki maguknak a jogot, hogy ezt a mi nevünkben is megvívják. Ezt nem szabad engedni, hiszen ez nemzeti-személyes ügy. Bocsánatkérés és magyarázkodás nélkül kell elkezdeni patriótákat nevelni iskolás gyermekeinkből, tudatosan az emberi természetnek és keresztény hitnek megfelelő családi értékekre kell őket tanítani korai éveiktől. Ezt már nem lehet a véletlenre hagyni, ki kell nevelni társadalmunkból a beteg önkételyekkel és ferde hajlamokkal teli dekadenciát.

(A szerző újságíró)  

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Csalók

ĀJ. Károly a választások iránt eddig mindig csak a szavazás napján mutatott érdekelődést, még a közvélemény-kutatóknak sem árulta el, hogy kire szavazna