Itt a Feri, hol a piros?

A rendőrség üldözte is, meg nem is. Ha raziázott, a mutatványosok elszaladtak, aztán amikor a rendőrök elmentek, folytatódott a rászedettek megkopasztása.

Rég volt, szép nem volt, jött a rendszerváltoztatás, az Itt a piros, hol a piros? pedig kiment a divatból. A kopasztás azért megmaradt. Úgy hívták, hogy spontán privatizáció. Később Bokros-csomagnak nevezték. Aztán jött a kevésbé spontán kopasztás aranykora. Ebben egész gazdasági szektorokat, a teljes közműhálózatot, a Kádár-korszak büszkeségét, a timföld- és bauxitbányászatot, az alumíniumipart kiválasztottaknak juttatták, a bankszektor és a média nagyobb részét is megkaparinthatták ügyes emberek és játszhatták többnyire a külföldi nagytőke kezére.

Az egykor volt párt- és KISZ-vagyon, illetve az üdülőkben megtestesülő szakszervezeti vagyon is ügyes emberek játékszerévé vált. Soraikban ott volt (mi az, hogy, nagyon is!) Feri is. A pápai fiatalember, a pécsi egyetem volt KISZ-bizottsági tikára, a KISZ KB utolsó titkára, akit a pártállam még 1989-ben is a tenyerén hordott, amikor már a KISZ-t is feloszlatták.

A Fővárosi Tanács utolsó elnöke, Stadinger elvtárs lakást is kiutalt neki Zuglóban, a „demokratikus” utódszervezet, a Demisz alelnökének ez is kijárt. Feri bábáskodott a Csillebérci Úttörőtábor negyvenhat hektárjának elpasszolásánál, aztán a KISZ-székház dobra verésénél. Utóbbit akkori áron majd egymilliárd forintért. A bevétel a jogilag soha létre nem jött Demisz felvirágoztatását szolgálta, ám a pénzből egy forint sem (bocsánat: 1240 forint) maradt.

Az egykori KISZ-es pajtások, Szilvásy Gyurka az MDF-kancelláriájáról, Varju Laci a Demisz Gazdasági Irodájáról, no meg az új anyós, Apró Piroska jóvoltából és állami hiteléből Ferihez szakajtóval érkeztek a cégek és ingatlanok, mint az új magyar tőkésosztály ifjú és reményteljes üdvöskéjéhez. Feri ez idő tájt már a Szemlőhegy úti Apró-villa lakója volt. Innen az út már nyílegyenesen vezetett a milliárdokhoz, aztán pedig egy apró kis puccs révén 2004-ben a kormányfői bársonyszékig.

Úgy tűnt azonban, hogy Ferinek ez a kabát, amit rá szabtak, kicsit nagy lett. Ő lett az ezeréves Magyarország legsikertelenebb országvezetője. Tízszázalékos államháztartási hiány, a 2006-os választás elcsalása, a kiszivárgott őszödi beszédben bevallott hazugságok, rendőrterror, a devizahitelezés révén százezrek tönkretétele, az államcsőd veszélye, a lakossági sarcok egyenesen vezettek a bukásához.

Sajnálatos módon azonban Feri elszámoltatása elmaradt, holott terrorcselekmény pszichikai bűnsegédlete miatt fel is jelentették, ám ezt máig nem bírálták el. Az ördögien ravasz Feri tizenkét évig mesterkedett a visszatérésén, mai, egységesnek hazudott szövetségesei gyengítésén, és az általa fasisztának nevezett Jobbikkal fondorlatosan összefogva mindenkit leuraltak. Az MSZP már csak egy politikai műtárgy, a Párbeszéd pedig azért küzd, hogy a kesztyűbáb Karácsony Gergely mellett kapjon még egy helyet a listán.

„Ha én kampányolnék, felszántanám ezt az országot” – üzent Feri kedden Bicskén Márki-Zay Péternek, országjáró kampánysorozata első állomásán miheztartás végett, hogy a kapitánynak, aki arra kérte őt, hogy ne kampányoljon, lefőtt a kávé.

Indul az „Itt a Feri!” kampány. De hol a piros? A piros lap? Az el nem évülő bűnökért, a kommunisták és a fasiszták összefogásáért, az ország csődbe viteléért, a rendőrterrorért, a szemkilövetésért, a lopott vagyonért, a rablóprivatizációért?

(A szerző újságíró)