G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Ez nagyon gáz!

Márki-Zay zagyva beszédeinek és következtetéseinek se vége, se hossza

Ne adj isten, ha hatalomra kerülne, terveinek végrehajtása több lenne, mint katasztrófa. Nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikailag is, mert olyan lehetetlen helyzetbe kormányozná Magyarországot, amelyre eddig nem volt példa a nemzetközi diplomácia történetében.

A magyar állami tulajdonú energetikai cégek nyugati privatizációjára nem kellene sokat várni – mint tudjuk, Márki-Zaynak van kötődése a szektorhoz –, ahogy ezt történt 2010 előtt is. Emlékszünk még, amikor Ildikó néni lassan mondta, hogy mindenki értse: nem lesz gázáremelés. Mindenki értette, csak az éppen regnáló baloldali miniszterelnök nem, mert nyolc év alatt a háromszorosára emelték a lakossági földgáz árát.

Hát persze, hogy felemelték, hiszen azért vették meg a külföldi szolgáltatók, hogy nagyot kaszáljanak.  

A 2010 előtti időszakhoz viszonyítva egy privatizációs hullám most sokkal súlyosabb csapást mérne a magyar társadalomra. Biztosak lehetünk abban, hogy a dolgok most már a 300 százalékos gázáremelésnél sem állnának meg. A jelenlegi helyzet ugyanis horribilis hasznot hozna a nyugati vevőknek. A befektetők nem a rezsicsökkentés előtti gázárhoz nyúlnának vissza. Mint ahogy Márki-Zay már előre jelezte, a nemzetközi piaci árak minden országra hatással vannak, és ő a gazdaságban nagyon liberális nézeteket vall. Mi már tudjuk, mit jelent ez.

A most Nyugaton tomboló energiaár-robbanás nálunk is robbanna. Csak néhány példa: Stockholmban a budapesti gázár nyolcszorosát kell fizetni, Nagy Britanniában pedig a lakosság húsz százalékának lassan aközött kell választania, hogy fűtésre vagy élelmiszerre költse jövedelmét.

Márki-Zaynak nem kellene sokat kutakodnia, a nagy nyugati vállalatok egymást tiporva tülekednének a magyar állami tulajdonban lévő gázközműcégekért. Hiszen az Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin által letárgyalt és megkötött megállapodás szerint hazánk 2036-ig a világpiaci ár huszonöt százalékáért kapja az energiahordozót. A hetvenöt százalékos különbség óriási haszonnal kecsegtetné az új tulajdonosokat.

Ez azonban „csak” a dolgok pénzügyi része, ami már önmagában is tragédiát jelentene a magyar társadalomra. Ezen túlmenően a baloldal külpolitikailag is a teljes ellehetetlenülést hozná. Márki-Zaynak a Nyugattal való kokettálása azt is jelentené, hogy olyan cégek vennék meg a magyar állami tulajdonú közművállalatokat, amelyek kormányai Ukrajnát felvonulási területnek akarják használni Moszkva ellen.

A menetrend pedig a következő: a nyugati gázszolgáltatók – amelyeknek Márki-Zay nagy valószínűséggel eladná a hazai közművagyont – hatalmas árbevételeik után horribilis összegeket fizetnének be adó formájában az Oroszországot élesen kritizáló, fenyegető és nemegyszer zsarolni próbáló kormányaiknak. Vagyis az olcsó orosz gázt méregdrágán eladnák a magyar lakosságnak, az extraprofitot kipumpálnák – ahogy ezt már a baloldali kormányok alatt csinálni szokták – a nyugati anyavállalataiknak, amelyek kormányainak „csapatai harcban állnak” a keleti „fronton”.

Ez lenne az a helyzetet, amikor Moszkva saját maga finanszírozná az ellene folyó nyugati kampányt. Nyugodtan kijelenthető, hogy a nemzetközi diplomáciai történetében aligha találunk erre példát. „Az új kormány – már ha egyáltalán lesz ilyen – is mindent meg fog tenni, hogy fejlessze az Oroszországgal való gazdasági, kulturális kapcsolatokat, és a kölcsönös tisztelet jegyében alakítsa a két ország viszonyát” – írta Facebook-oldalán a baloldali miniszterelnök-jelölt.

Na, ezt az egészet Márki-Zay hogyan képzeli?

(A szerző lapszerkesztő)  

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Tíz év, nélküle

ĀEl-elnézegetem azt a képet. Valamikor a nyolcvanas évek legvégén, a kilencvenesek legelején készült, még Szegeden