Szuverén ország

Pedig a két vezető tárgyalásának apropóját nem az igen aggasztó ukrán helyzet adja, hanem a nagyon is pragmatikus kétoldalú kérdéseink.

A miniszterelnök ezt már a múlt heti rádióinterjújában is világosan elmondta, szeretné megnövelni az orosz–magyar gázmegállapodásban nekünk rögzített és biztosan szállítandó gáz mennyiségét, ez a magyar energiabiztonság szempontjából kulcskérdés. Napirenden lesz még a gyógyszeripar és a gazdasági együttműködés több területe is. Persze elkerülhetetlenül szóba kerül majd a biztonsági helyzet is, de ezzel kapcsolatban is régóta ismert a magyar álláspont: a mi érdekünk a deeszkaláció, azaz hogy ne súlyosbodjon, ne terjedjen tovább a konfliktus, hiszen ha Kelet és Nyugat egymásnak megy, azon mi csak rajtaveszthetünk.

Ahogyan az lenni szokott, a balliberális pártok megint nagypolitikát akartak játszani, és azt követelték, hogy a miniszterelnök ne menjen Moszkvába. Ismét sikerült olyan dolgokat leírniuk, ahol nehéz eldöntenünk, hogy tényleg ennyire szerény képességekkel tudják csak értelmezni a politikát, vagy megjátsszák magukat. Magyarország geopolitikai adottságai nem változnak meg a kormányokkal, és bár ellenzékből, kormányzati felelősség és tét nélkül kiabálni könnyű, de amikor az ország energiabiztonságáról, nemzeti érdekeiről van szó, nem lehet a külpolitikánkat Soros-lobbisták és nyugati liberális lapok véleményrovatára alapozni.

Két véleményt idéznénk fel ebben a témában. Először is, Orbán Viktor a rádióban úgy fogalmazott: „Magyarország egy szuverén ország, és a kormánya is szuverén, és a vezetői is szuverén módon viselkednek. Mi mindig a nemzeti érdekeket tartjuk szem előtt – a külkapcsolatokban is.” Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pedig tegnap úgy nyilatkozott: „Nagyon imponál nekünk az a független megközelítés, amellyel Magyarország a saját érdekeit érvényesíti és megválasztja partnereit.”

Önállóság, szuverenitás, a nemzeti érdekek képviselete. Ezek mind olyan dolgok, amik ismeretlenek a balliberális politika szereplői számára. Ők vállaltan azt követelik, hogy Magyarország dobja félre nemzeti érdekei képviseletét, és tegye azt, amit most éppen Brüsszelben mondanak – vagy ott, ahová aktuálisan ők figyelni szeretnek.

Mindeközben a realitás az, hogy nyugati szövetségeseink sem a liberális lapok véleményrovatára alapozzák a külpolitikájukat, hanem a dörgedelmes állásfoglalások mögött nagyon is pragmatikusak tudnak lenni, és követik a saját érdekeiket. Azok, akik a kisebb tagállamokat bábokként szeretnék mozgatni, éppen ezt az önálló döntési jogot vennék el tőlünk.

Oroszország ügyét akarják használni a brüsszeli elit köreiben arra is, hogy megakadályozzák a közép-európai országok, valamint az európai konzervatív erők összefogását. Évek óta hallgatjuk a szirénhangokat, miként próbálnak éket verni a visegrádi négyek közé, most pedig éppen a madridi konzervatív találkozót akarják kikezdeni ugyanezzel.

Csakhogy korán örülnek, mert éppen a szuverenista erők azok, amelyek a saját szövetségeikben nem diktálni akarnak, hanem tiszteletben tartják a különbségeket. Európában csak így lehet normálisan együttműködni, mert vannak sajátos érdekek, szempontok, amelyek nem meggyőzés vagy alkudozás tárgyai, hanem adottságok.

A nyomásgyakorlásnak engedni nem szabad. Kormányozni a magyar érdekek mentén kell, akinek ez nem megy, az nem ért meg a feladatra. Ezt tartsuk majd szem előtt.

(A szerző főmunkatárs)