J. Károly levelet kapott. Nem a hivatalba, hanem a saját postaládájába. Feladó nem volt rajta, és nem volt postabélyegző sem, tehát ezt direkt személyesen dobta be valaki neki.
Rossz érzés támadt benne, hogy a nevét újságból kivágott betűkkel ragasztották a borítékra. Mint egy bűnügyi filmben. Remegett a keze, amikor kibontotta, pedig először arra gondolt, hogy egyenesen beledobja a papírgyűjtőbe, a reklámújságok mellé.
Aztán mégis erősebb volt benne a kíváncsiság. Ez viszi előre a világot, mondogatta néha, máskor meg, hogy ez okozza az emberek vesztét. És a hazugság. Sok a bűn, s ő nem tud tenni ellene semmit, a saját tétlensége miatt pedig előfordult, hogy magát is bűnösnek érezte, pedig másnak még soha, legfeljebb magának hazudott.
Nyomtatott szöveg volt, nem kézírásos, a patronban már kevés festék lehetett, itt-ott elmosódott a szöveg.
„Maga vén disznó! Megcsalja a feleségét. Bizonyíték van rá, hogy egyszerre két nővel. Tehát három nője van, másoknak meg egy sem. Kabátot is lopott, és a pénzét is lopta. Ha nem lesz a pártunk támogatója, a kompromittáló adatokat nyilvánosságra hozzuk!”
J. Károly nem tudta, hogy nevessen-e vagy rettegjen. A „vén disznó” még hagyján, hiszen már nem fiatal, és a vénség is egyre közelebbről les rá. A magányos vacsorája közben néha illetlenül viselkedik az asztalnál, és nem mindig rak rendet maga után. Már neki is eszébe jutott, hogy olyan a lakása, mintha egy disznóólba menne haza.
De hogy csalja a feleségét?! Soha nem volt felesége! Vagy harminc éve még kapcsolata sem. Nőkkel sem, férfiakkal sem, ruhafogassal vagy rozmárral sem. Pedig divatba jöttek manapság ezek az illetlen dolgok. Sőt neki biztos azért nincs egy nője sem, mert másoknak három van.
A kabátját akciósan vette, nem lopta, bár tudta, hogy elég ráfogni valakire egy valótlanságot, mindig akadnak olyanok, akik elhiszik. J. Károlyt ez nem nagyon izgatta, teljesen mindegy, hogy ki mit hisz róla, az nem változtat a valóságon. Például azon, hogy a főosztályvezetőnek három nője van.
Sajnos ennek a valóságnak a része az is, hogy pénze nincsen, azt inkább mások lopják el tőle. Még jó, hogy a kabátját nem lopták el. De nem fogják a becsületét sem. Nem elég, hogy a hivatalban néha tényleg ruhafogasnak vagy rozmárnak nézik, rendszeresen feltűnik a tévében egy soktudományú pojáca, aki az indiánokkal műttetné meg a szemét. De lehet, hogy nem ezt mondta pontosan, mert egyik nap ezt mondja, a másik nap azt mondja.
J, Károly végiggondolta a zsaroló levelet. Arra jutott, hogy a saját szerencsétlenségén és az önsajnálatán kívül nincsen semmi kompromittáló dolog az életében. Viszont ha engedne a zsarolásnak, támogatná a pártot, amelyikről azt sem tudja, hogy melyik, hiszen maguk se tudják, hogy ki kicsoda, akkor biztosan kompromittálná magát.
A „vén disznó” azért kicsit rosszul esett. Ha fiatalabb már nem is lesz, a hétvégén ki fogja takarítani a lakását.
(A szerző irodalomtörténész)
