„Magyarország minden intézkedést ellenez, amely élezi az ukrajnai helyzetet, ezzel szemben viszont minden olyat támogat, amely segíti a konfliktus tárgyalásos rendezését” – ezt az egyértelmű álláspontot képviselte Szijjártó Péter hétfőn a Külügyek Tanácsának brüsszeli ülésén. Azt hihetnénk, hogy uniós kollégái mind egyetértenek ezzel az Európa számára tökéletesen racionális – sőt, az egyetlen racionális – hozzáállással, de a helyzet sajnos ezúttal sem ilyen egyszerű.
Hetek, hónapok óta mást sem hallunk, mint hogy az Egyesült Államok kormánya dörgedelmesen fenyegeti Oroszországot, hogy ha beteszi a lábát Ukrajnába, azt keservesen meg fogja bánni. Az orosz kormányoldal különböző szereplői pedig rendre elmondják, hogy semmi ilyesmit nem terveznek.
Nemrég az interneten terjedt el egy mém Oroszországban, amin Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt súgja Vlagyimir Putyin elnök fülébe, hogy az előbb telefonált Volodimir Zelenszkij ukrán államfő, sírt, fenyegetőzött és könyörgött, hogy szállják már végre meg Ukrajnát. Ilyen nyilván nem történt, de a mém készítőjének üzenetével sokan egyetértenek: a kijevi vezetés saját gyengeségét igyekszik palástolni azzal, hogy folyamatosan hisztériát kelt.
A Biden-adminisztráció ebben partner, a retorika szintjén legalábbis mindenképpen. A nyilatkozatok pedig olyan kemények, hogy már Az elnök különgépe című filmbe képzeljük magunkat, ahol az elnök személyesen veszi fel a küzdelmet a terroristákkal. Joe Biden azonban nyilvánvalóan nem Harrison Ford, kommunikációs szempontból pedig időzített bomba, így egy múlt heti nyilatkozatából végre képet kaphattunk arról, mi is van az akciófilm kulisszái mögött.
Egy sajtótájékoztatón ugyanis csak kikotyogta, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását. Az oroszoknak adott lehetséges NATO-reakcióról szólva azt mondta, ha az orosz csapatok átlépik Ukrajna határát, azt inváziónak fogják tekinteni, és Moszkvát el fogják érte számoltatni, például gazdasági következményekre számíthat. Ha azonban egy „kisebb betörésről” van szó csupán, az Egyesült Államok és szövetségesei között nézeteltérések merülhetnek fel azzal kapcsolatban, mit lépjenek.
Mondanunk sem kell, Zelenszkij elnök Karácsony Gergelyt megszégyenítő hévvel vetette rá magát a közösségi médiára, hogy közölje, olyan nincs, hogy „kisebb betörés”. Washingtonban élénk magyarázkodásba kezdtek, de az ukrán elnök ettől aligha jött ki a pánikból, amibe beleesett. Zelenszkijnek meg is van az oka az aggodalomra, ugyanis ő tulajdonképpen egy olyan játszmát játszik, aminek nem lehet nyertese. Az egymást érő háttértárgyalásokon pedig nyilvánvalóan már rájött, hogy nyugati és balti szövetségeseinek egy részétől kap ugyan fegyvert Ukrajna, de nem szabad túlzott reményeket fűznie az amerikai és uniós segítséghez.
Akárhogyan is követeli a kijevi vezetés, Ukrajna belátható időn belül nem lesz a NATO tagja. Az országot felfegyverezni pedig érzékeny kérdés. Az egy dolog, ha ezt azzal magyarázzák, hogy Ukrajnának szükség esetén meg kell védenie magát, az viszont már egy másik dolog, ha Moszkvából mindez úgy néz ki, hogy a felfegyverzés végcélja olyasmi, ami Oroszországot fenyegeti.
Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy Putyinnak egyre inkább elege van, Zelenszkij a fél karját odaadná, hogy egyenruhában pózolhasson, Bidenék és európai szövetségeseik azonban valószínűleg akkor készek az utolsó katonáig harcolni Ukrajnáért, ha az a katona ukrán.
Visszatérve Szijjártó nyilatkozatához: a magyar érdek világos. Kizárólag veszíthetünk azon, ha a Kelet és a Nyugat egymásnak megy.
(A szerző főmunkatárs)
