A káosz gyümölcse

A majdnem hétpárti baloldal utolsó reménye, a pártcsatlakozásról lemaradó, a pártelnöki találkozóra meg sem hívott szeretetembere, Márki-Zay Péter álminiszterelnök-jelölt mindenesetre néhány eredeti kontúrral portrét állhatna az angol drámairodalom óriása előtt.

Az elmúlt hónapokban nem volt olyan nap amikor az „Én vagyok az önök egyetlen reménye” ne szolgáltatott volna alapot arra, hogy kijelentései alapján – kevésbé irodalmiasan – ne az jusson eszünkbe, hogy nála valami nem gömbölű, nem logikus. Hogy akar ugyanis választást nyerni egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki nap mint nap komplett választói közösségeket sért meg.

Sötétben tartott, trágyával etetett gombákhoz hasonlítja a rezsicsökkentés támogatóit, sértő megjegyzést tesz a nyugdíjasokra, újévi „beköszönésében” a járvány miatt „megtizedelt időskorú magyar lakosságról” beszél, aztán meg antiszemita megjegyzéseket tesz, miszerint „a Fideszben van néhány zsidó, csak elég kevés”. Eszmetársát, a keresztényszociálissá lett Jobbik elnökhelyettesét, Gyöngyösi Mártont, aki a magyar zsidókat a magyar parlamentben szerette volna listázni, Brüsszelbe menekítették, hogy hitelesebbé tegyék idehaza a Gyurcsány show-t, készülve a választásra.

Néhány további Best of Márki-Zay-sziporkát csupán azért elevenítenék fel, mert a választói emlékezet véges. A baloldal szeretetembere – maga nevezte magát így a keresztényi eszme jegyében – olyat is mondott, hogy halálcsillag, amit Orbán Viktor épít, aki őt egy sugárnyalábbal le fogja gyilkolni. Ehhez eddig csak három elem hiányzott, a baloldal reményének életbiztosítása, az arab tavaszt kirobbantó, magát felgyújtó tuniszi zöldséges magyar pandanja, valamint egy idős osztrák úriember, aki őt létrával el fogja gázolni.

Arra is kérte az álminiszterelnök-jelölt honfitársait, hogy igenis az antiszemita kijelentéseket tevő jobbikosokat támogassák, az orvosokat pedig arra, tegyék le a szikét, hagyják el a műtőt, s Orbán Viktort térdre lehet kényszeríteni, ha az összes orvos megteszi ezt. A teljesség igénye nélkül ide kívánkozik még, hogy Márki-Zay azt is kijelentette: „Nem akarom mondani, hogy a kandelábereket mire lehet még használni a plakátok ragasztásán kívül.” A baloldal kapitánya itt nyers valóságában az akasztásra gondolt, jegyzem meg, még mielőtt valaki félreértené, s a közvilágításra asszociálna.

A Hirado.hu és a Kossuth rádió a héten mindenesetre megszavaztatta nézőit, olvasóit arról, hogy melyik társadalmi réteget sikerült Gyurcsányék jelöltjének a legeredményesebben megsértenie az elmúlt hónapokban. A versenyt a nyugdíjasok (47 szá-zalék) nyerték, tőlük alig maradtak el a rezsicsökkentést támogatók (44 százalék), míg zsidó honfitársainknak (kilenc százalék) a bronzérem jutott. Ha valaki ebből arra következtetne, hogy a választás máris eldőlt, hatalmasat téved.

Az egykoron a tudományos életben teret hódító káoszelmélet napjainkra a politika valósága lett. Csakhogy a káosz – hétköznapi jelentésével ellentétben – a politikában valójában a történések lokális instabilitásának és a külföldről megtámogatott globális keveredésnek a hibridje. A gyűlöletpolitika voksra váltásának balos technológiája. E folyamat politikai terméke Márki-Zay, aki nagyon is tudja, mit miért mond és tesz.

(A szerző újságíró)