Deme Dániel

Vélemény és vita

Nincs dilemma

Az egészséges demokrácia elengedhetetlen jelensége a dilemma: kit is válasszak?

álláspont

Minden tudatos polgár, aki érti a társadalmi verseny lényegét, és elfogadja azt, hogy mindenkit, így politikusainkat is érdemeik, erényeik alapján kell megítélni, egy született ingázó szavazó. Ezt a demokratikus kiváltságot vette el tőlünk, született ingázó szavazóktól a nem demokratikus építőelemekből összetapasztott ellenzék, amely erkölcsi és politikai lustaságában megszűnt érvényes alternatívaként létezni.

Értsük meg, egy választások előtt álló nemzetnek egészséges helyzetben például azzal a dilemmával kéne küszködnie, hogy vajon a magasabb adók pártját válassza szociális biztonsági háló fejében, vagy inkább kisebb adók, de győzzön a tehetségesebb és szorgosabb alapelvet támogató párt, nem pedig a nemzeti lét tömörülést az egyik oldalon, a nemzeti nemlét tömörülést a másikon, mint esetünkben.

Választás az, amikor több érvényes és előnyös alternatíva egyikére teheti le voksát az ember, és ez ebben az értelemben Magyarországon három hónappal a parlamenti választások előtt nem létezik.

A szabad választás nem a jó között és a rossz között van, mert ott csak egy alternatíva van, senki sem fogja
tudatosan a megsemmisülést és önkifosztást választani. Szabad választás mindig több jó opció között történik.
A rosszat nem lehet szabadon választani, ahogy Canterbury Anzelm mondta, ha a rosszat választod, az annak a jele, hogy már a gonosz fogságában vagy. Az erkölcsi gyávaság, az önigazolás kényszere, az intellektuális lustaság és a bosszúvágy, amelyek ma politikailag vonzóvá tudnak tenni olyan személyeket is, akik nyíltan a nemzeti függetlenségünk feladását vagy gyermekeink szexualizálását kínálják fel érvényes alternatívaként, valami hasonló fogságról tanúskodnak.

Ha a közvélemény-kutatások igazat mondanak, a magyarok többsége áprilisban nem választani megy, hanem gátat vetni egy olyan fajta nemzeti és kulturális megsemmisülésnek, amely a volt nyugati demokráciákat a padlóra tette. Itt nincs igazi dilemma, mert nincsenek érvényes alternatívák, csak egymásnak szögesen ellentmondó célok csatája. Nem lesz áprilisban értékrendek közti versengés, hanem csak az értékrend és annak teljes hiánya közti összeütközés.

Azért ez persze nem egy teljesen rossz alapállás, sőt, ha mondjuk valamelyik nyugati migránsnegyed ablakából kitekintő, immár kisebbségi őslakos szemszögéből nézzük, kifejezetten irigylésre méltó a helyzetünk. Igaz, csak egy politikai tömbre voksolhatunk, ha a szabadságot választjuk, mégsem vagyunk egypártrendszer, amelyben csak egy, a nép érdekeivel szembemenő politikai tömböt választhatunk.

Ezen felül nem állunk majd úgy az urnák előtt, mint a legtöbb mai nyugati polgár, aki csak az akarata és értékei ellen dolgozó pártok széles skálájának egyik képviselője mellé húzhatják be x-üket.
Tehát mindezt értékeljük és feltétlenül őrizzük meg azzal, hogy elmegyünk választani. Ez a kiváltság, hogy még szavazhatunk szuverenitásunk fennmaradása mellett, hogy nem vághatja a szemünkbe senki azt, hogy „most már mi vagyunk itt otthon”, ahogy ez száz éve már egyszer megtörtént, nincs ingyen.

Pár évtizede még ez volt a norma, ma az ilyesmi Európában valami hallatlan kiváltságnak tekinthető. Ezerszer nehezebb lesz ezt visszaszerezni, ha egyszer elveszítjük. Nyugati barátaink kissé elkésve ugyan, de megértették, hogy a közönyt mindig a félelem váltja fel, de nekik már kevés beleszólásuk van a saját jövőjükbe. Ne kövessük el ezt a hibát mi is!

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Boros Imre

Boros Imre

Befejezettnek tekintik-e történelmüket a németek?

ĀAz Európai Unió és benne a legfajsúlyosabb tagország, Németország ma a tradicionális európai élet évezredes, szervesen fejlődő kultúrája helyett ismeretlen, új kultúrát kínál, amelynek szükségszerű velejárója az európai népek fokozatos felszámolása