Vélemény és vita
Kazah tanulságok
Tanulságos volt az év első hete. Kiderült például, hogy Kazahsztán-szakértőkkel vagyunk körülvéve mindannyian, csak nem tudtunk róla
álláspont
Mivel túl sok minden nem történt meg januárban, nagy lelkesedéssel csapott le a kazahsztáni eseményekre a honi és nemzetközi sajtó, valamint a politikai élet is.
Megindult a narratívagyártás, ami már csak azért is aggályos, mert lássuk be, kevesen ismerik mélységében a kazah politikát és társadalmi realitásokat. Illő lenne tehát egy kicsivel több szerénységgel és távolságtartással hozzáállni a kérdéshez, de a nyugati liberális médiának ez sosem volt a jellemzője. Az eseményekbe a legtöbben bele akartak magyarázni valamit, ami a világképüket igazolja.
Akik pedig nem gondoltak bele ilyen mélyen, azok a hanyag újságírás hagyományát követve csak a történet egyik felét akarták elmesélni: le lehet írni szenzációhajhász címekkel, hogy Tokajev elnök „tűzparancsot adott ki”, meg hogy úgymond tüntetőket lőttek le a rendvédelmi erők, csak a teljes képhez hozzá tartozik, hogy a rendőröket meg tüntetőnek nevezett fegyveresek ölték.
Kivette a részét a külpolitikai elemzésből Gyurcsány Ferenc pártja is. Ara-Kovács Attila EP-képviselő közleményében az elnyomó rezsim ellen felkelő bátor kazahokról írt, akiket az ötvenhatos hősökhöz hasonlított, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagországaiból érkező békefenntartók kapcsán pedig orosz katonai beavatkozást említett. Mindenki jobban járt volna, ha ez a közlemény a piszkozatok között marad.
Már csak azért is álságos egy ilyen DK-s közlemény, mert hát mégis csak ez az a párt, amelyik feladná a magyar szuverenitást, és beolvasztaná hazánkat az európai egyesült államokba.
Az ilyen megnyilvánulások szinte kötelező velejárója a balliberálisoknál, hogy számonkérik a magyar kormányon, miért nem szól bele az adott ország belügyeibe, szigorúan a nyugati liberálisok szólamait követve persze. Hogy mi értelme lenne ennek? A világon semmi. Az ilyen módon gyűjtött morálpontok nem érnek sokat.
A magyar kormány egyébként is azzal van elfoglalva Kazahsztán ügyében, amivel értelme is van foglalkozni: például segítenek azoknak a magyar állampolgároknak, akik veszélyben érzik magukat.
A balliberálisok nagy rajongói a más országok belügyeibe való beleszólásnak és kioktatásnak, Magyarországnak is ezt kívánják. Évek óta kőkeményen dolgoznak rajta, hogy külföldi beavatkozással érjenek el sikert. A 2019-es EP-választás után még magasabb sebességbe kapcsoltak Brüsszelben, például a nem sok nemzeti kötődést mutató momentumos képviselő asszonyokkal. Bíznak Brüsszelben, Washingtonban és újabban Berlinben is.
Ironikus módon bár a német külügyminisztérium zöldpárti kézbe kerülése több dörgedelmes nyilatkozatot ígér, a balliberális német kormánykoalíciótól nem idegen a pragmatizmus és a német érdekek képviselete. Jó példa erre Kevin Kuehnert szociáldemokrata főtitkár minapi nyilatkozata, amely szerint az Északi Áramlat–2 gázvezeték ügyét nem szabad összekeverni a politikai és emberi jogi vitákkal. Ez világos beszéd – aki az ideológiai vitáknak alárendelné az energiabiztonságot és más kulcskérdéseket, az vagy nincs felelős kormányzati pozícióban, vagy simán ostoba.
Meghagynánk a térség szakértőinek annak megítélését, hogy Kazahsztánban színes forradalom kirobbantására történt-e kísérlet, vagy sem. Azt viszont már most fontos leszögeznünk, hogy az ilyen törekvéseknek Magyarország is célpontja. A választásokig hátralévő három hónapban mindenre, a legmocskosabb támadásokra is fel kell készülni.
(A szerző főmunkatárs)
