Nagy Dóra

Vélemény és vita

Megtartott holnap

A karácsonyi ünnepkör vége felé, Vízkeresztkor különös öröm tölti el a szívemet, hiszen ismét sikerült megőriznünk-megtartanunk szent napjainkat

Igaz, a világban értékromboló folyamatoknak lehetünk tanúi, amelyek komolyan veszélyeztetik eddigi életünket, kultúránkat, hagyományainkat. Habár sokan nem akarnak tudomást venni erről, sőt a liberálbolsi réteg egyenesen tagadja és összeesküvés-elméleteknek állítja be a valóságot, azért mi ne dugjuk homokba a fejünket, és ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk, milyen támadást indítottak a vallás, a család és a nemzetek ellen.

Nap mint nap tapasztaljuk az elvetemült, nemzetgyilkos törekvéseket, amelyek globális hálót alkotva fejtik ki fojtogató tevékenységüket. Ez alól egyetlen nemzet sem kivétel, éppen ezért ugyanazokat az egyetemes alapokat bombázzák a világ minden országában. Első lépésként a vallást vették célba, hogy véletlenül se legyen egy olyan mankó, amely hitet és reményt tud adni az embereknek. A következő lépés a családok gyengítése volt, hiszen azok képezik a legerősebb és legalapvetőbb egységét egy társadalomnak. Ha viszont családban élnek az emberek, akkor máris nem lehet őket olyan könnyen befolyásolni és irányítani.

A lényeg az, hogy az ember tényleg csak az egyén szintjén tudjon létezni, saját érdekeit és szükségleteit kielégítve, a mában létezve, nem foglalkozva a holnappal. Elvégre akinek nincsen családja, gyermeke, az miért is foglalkozna azzal, mit hagy hátra az utókornak, nem igaz? Ezt szolgálja az a törekvés is, hogy megmérgezzék és eltöröljék a nemzeti identitást mint nagyobb egységet, amely képes vezérelni a tudatot, cselekvésre ösztönöz, közösséget alkot, és iránymutatóként szolgál. Szeretném én azt, hogy mindez csupán elmélet legyen, alaptalan bölcsészkedés, de az a szomorú, mellbe vágó igazság, hogy ez nem elméleti filozofálgatás, hanem a valósággal való szembenézés.

A kultúra, a hagyományok, a hit, a család, a nemzet együttesen erős egységet alkot. A múlt, a jelen és a jövő testesül meg ezekben egyszerre. A kultúraidegen migráció, a hagyományok lekicsinylése, a közösségi média illúziója, a fogyasztói magatartás sulykolása, az erőszakos LMBTQ-propaganda, a természettel való szélmalomharc, a klímahisztéria, a píszí zsarnoksága, a történelem átírása, a nemzetállamok gyengítése, az abortusz népszerűsítése, a deviancia mosdatása és az egyén Isten helyébe való ültetése, mind-mind azt a célt szolgálja, hogy a múltunkra ne emlékezzünk, a jelent csak az egyén szintjén éljük meg, a jövővel pedig egy pillanatig se foglalkozzunk. Látjuk, érezzük a saját bőrünkön ezeket a pusztító folyamatokat, és bizony hajlamosak vagyunk csak azt észrevenni, amikor látszólag győztek a globálbolsevik erők. Látszólag.

Hiszek abban, hogy megvan még az emberiség önvédelmi reflexe, amely bekapcsol akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Hinnem is kell ebben, hiszen két kisgyermekem van, akik miatt muszáj bíznom abban, hogy az általunk megvívott csaták egy jobb világot teremtenek a számukra, és erős alapokat adnak nekik ahhoz, hogy a saját harcukat meg tudják majd vívni, ezáltal meg tudják majd őrizni a nemzetet. Habár mindannyian hajlamosak vagyunk a rosszat látni, bizony el is tudunk keseredni a fent leírt, rettenetes állapotokat látva, azért igenis látszik, hogy van remény. Ez a remény pedig akkor ölt testet, amikor tényleg olyan dolog kerül veszélybe, amely mindenki számára egyformán fontos.

A karácsonyt még a náciknak vagy a kommunistáknak sem sikerült eltörölni, mint ahogyan az EU is hiába próbálkozik, nem fogja tudni kiiktatni sem magát a szót, sem pedig az ünnep jelentését belőlünk. Ez egy olyan ünnepünk, amely lehet, hogy nem bír ugyanazzal a vallási töltettel mindenki számára, de ettől még szerves részét képezi a hagyomá­nyainknak, és nem hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk. Akármi van, ez az az időszak, amikor megbékélünk, összezárunk, amikor félretesszük az ellentéteket, a szeretteinkre és magára a szeretet érzésére koncentrálunk. Arra, ami összehoz minket. Ez tényleg boldog, áldással és feltöltődéssel teli időszak. Igen, igyekeznek folyamatosan csak a fogyasztásra fókuszálni, és az is igaz, hogy évről évre provokálják a keresztényeket a különböző, undorítóbbnál undorítóbb reklámokkal és netflixes szennyekkel, a karácsonyba bizony mindig beletörik a bicskájuk.

Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk a hétköznapokban a világról vagy egymásról, karácsony idején mindez nem számít. Hiába akarják fenyőünnepnek és társainak nevezni, hiába nem állítanak egyes országokban a tereken karácsonyfát vagy találnak ki olyan hülyeségeket, hogy kirekesztők a karácsonyi dalok, és igyekeznek még ebben az időszakban is folyamatosan egymásnak uszítani az embereket.

Az igazság az, hogy esélyük sincsen eltörölni ezt az ünnepet és a jelentést, amit hordoz. Ez pedig tovább élteti bennünk a reményt, és most is megmutatja azt, hogy mennyire erősek a hagyományaink és a bennünk otthonra talált gyökereink. Kedvenc karácsonyi dalomat idézve a Bojtorjántól:

A mai nap nem olyan, mint más
A mai nap nem lesz senki hibás
A mai nap örömünnep vár ránk
És nem lesz vitatkozás.


Amíg pedig ez a nap nem olyan lesz, mint más, addig a holnap is megmarad.

(A szerző politológus, az IKoN elnöke)

Kapcsolódó írásaink

Brém-Nagy Ferenc

Brém-Nagy Ferenc

Ne legyen!

ĀNarratívát építeni sokkal könnyebb, mint konkrét dolgokat, ahogyan ígérni is, mint megvalósítani, beszélni és körbevádaskodni a kontinenst sokkal inkább, mint vezetni egy országot

Bogár László

Bogár László

A Tigris éve

ĀAz Európai Unió és annak vezető erejét jelentő Németország szellemi és demográfiai öngyilkossága befejezett ténynek látszik