Engem speciel különösebben nem szomorít el mindaz, amit a jogállam és a demokrácia „helyreállítására” készülő hat-, netán hétpárti ellenzéki szivárványkoalíciótól, illetve annak immár teljhatalmú, Gyurcsánytól is felhatalmazást kapó kapitányától, Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölttől látok, hallok, tapasztalok az új esztendőben is, a közelgő választások finisének nyitányán. Az Amerikából jött „szeretetember szeretetországa” kezd ugyan a látóhatár horizontjáról erkölcstelen gyűlöletorgiának látszani, sőt végképp eltűnni, elpárologni. Főszereplője pedig már-már az elmebaj tünetegyüttesével szimbiózisba kerülni.
Ha az ember ezt a folyamatot pusztán politológiai jelenségként szemlélné, azt is mondhatná, spongyát rá. Ha ugyanis Márki-Zay nem is létezne, akkor sem hinnénk egy pillanatig sem abban, hogy ettől a magyar baloldaltól bármilyen jó, pozitív, előremutató, valóban progresszív gondolat vagy jövő származhatna. Egész egyszerűen a tapasztalat okán.
A vagyonátmentő spontán (értsd: rabló-) privatizációtól a Bokros-csomagig, a Medgyessy-féle útelágazódástól a Gyurcsány-féle őszödi beszédbe torkolló népátverésig, a Bajnai-féle „fájni fog” megszorításokig a balliberális jelenkori történelemben nincs egyetlen pozitívum sem, ami valami jóval kecsegtetne. A helyzet azonban az, hogy mára az is kiderült, amit a nagy szocialista innovációval, a „fényességes sikert hozó” előválasztással akartak a baloldal zászlajára tűzni, az alkotók azzal is bakot lőttek.
Ha a saját gőgjétől megrészegedő hódmezővásárhelyi messiást leveszik a pályáról, akkor azért buknak. Hisz akkor mi végre volt az egész hajcihő, innováció, a választói akarat próbája, a „tiszták koalíciójának” meghirdetése. Összegezve: a választók hülyének nézése, fölösleges felhergelése. Ha viszont nem veszik le Márki-Zayt a placcról, az lesz a baj, a kormányfőjelölt ugyanis ma már megosztóbb személy, mint Gyurcsány, Dobrev Klára vagy bárki más a baloldalon.
A „szabad, független-objektív” liberális médiát is sokkszerűen éri az a tömény ostobaság és gyűlöletcunami, amit nap mint nap előad Gyurcsány Ferenc kapitánya. Az Azonnali publicistája például tegnap Akkor most szóljon rá valaki gyorsan Márki-Zay Péterre! címmel küldött vészjelzéseket a sajtó fedélzetéről. Gyere hülye fideszes, téged is szeretünk! – mottóval felidézve a hódmezővásárhelyi polgármester előválasztási ígéreteit az ellenzék morális megtisztulásáról, a konzervatív értékek képviseletéről az ellenzék soraiban, nota bene a csalódott, elbizonytalanodott fideszes szavazók megszólításáról.
Mindebből Márki-Zay annyit valósított meg, hogy az előválasztáson részt vevő háromnegyedmillió embert nagy részben leárulózta, fideszességgel vádolta meg. A covidban elhunyt fideszes nyugdíjasokon örömködő Márki-Zay Pétert saját szövetségese, az ellenzék hatmilliós szegénylegényét alakító Jakab Péter is helyretette. Kijelentette, a halál nem válogat pártszimpátia alapján, és úgy tűnik, hogy a hülyeség sem.
A saját szavazókkal dicsekedni nem tudó LMP-n és Karácsonyék választásokon magát még soha meg nem mérető fantompártján kívül jószerével Gyurcsány maradt az egyetlen, aki még kiáll a vakrepülést és ámokfutást rendező amerikás próféta mellett. A baloldali elemzők szerint vélhetően azért, mert a választásokat követően vereség esetén is a bukott miniszterelnök Demokratikus Koalíciója maradhat az egyetlen életképes, a választók körében erőt és szervezettséget mutató meghatározó szereplő a politikai baloldalon.
Őt idézve, hol sok a karc, kevesebb a fény.
(A szerző újságíró)
