Nehéz hónapok

A franciák alapvető fontosságú döntés előtt állnak: a nemzetek feletti Európát, a balliberális berlini kormány által sürgetett és a németek által dominált szuperállamot támogatják-e vagy a nemzetek Európáját, ami az erős tagállamokra épül. Az Emmanuel Macron francia elnök által sokat emlegetett európai szuverenitás nehezen elképzelhető a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása nélkül, hiszen a szuperállam nem életképes ötlet, több európai ország ellenkezésébe ütközik, minél jobban erőltetik, annál tovább szakad az unió.

Három nagy ügy is van éppen a napirenden, és mindnek köze van a szuverenitáshoz. Először is az emelkedő energiaárak kérdése akkora falat, hogy a decemberi uniós csúcson nem is jutottak megegyezésre a tagállami vezetők. Ide tartozik az atomenergia megítélésének kérdése is. Ahogyan azt a decemberi francia–V4-csúcson egyértelművé tették, mind Macron, mind pedig a visegrádi vezetők úgy látják, hogy a nukleáris energia nélkül nem lehet teljesíteni a vállalt klímacélokat.

A német álláspontot is ismerjük, az ország most zárta be még működő hat atomerőműve felét. Petr Fiala új cseh kormányfő ezzel kapcsolatban újévi beszédében úgy fogalmazott, hogy a német kormány az Európai Zöldmegállapodás, azaz a Green Deal radikális változatát támogatja, Prágának pedig türelmes és kemény munkára lesz szüksége, hogy szövetségeseket találjon. Mint mondta, van kiút az energiaválságból.

Ennek tetejébe kiszivárgott, hogy az Európai Bizottság az atomenergiát és a földgázt is a zöld, klímabarát kategóriába sorolná. A Berlinben hatalomra jutott Zöldek a plafonig ugrottak a hírre, több ország azonban üdvözölte. Eduard Heger szlovák kormányfő például emlékeztetett: atomenergia nélkül nem lehet elérni a megcélzott klímasemlegességet.

A következő kiemelendő konfliktus, amivel Macronnak is szembe kell néznie, az a Nyugat és Oroszország egymásnak feszülése. Európa kifejezetten ellenérdekelt abban, hogy tovább nőjön a feszültség. A szankciókkal a kontinens már így is lábon lőtte magát, ezt igazán nem kéne fokozni. Nem véletlen, hogy ha igaz a Bild értesülése, Olaf Scholz szociáldemokrata német kancellár a koalíciós együttműködés dacára nem engedi, hogy a német–orosz viszony érzékeny kérdése a sötétzöld ideológusok kezébe kerüljön, ő maga akar dönteni ebben az ügyben.

Noha erős mondatok hangzottak el mindkét irányból, azzal vélhetően az elnöki székét féltő ukrán vezető, Volodimir Zelenszkij is tisztában lehet, hogy egy esetleges konfrontációban lesz egy pont, amikor ha hátranéz, nem látja maga mögött a szövetségeseit.

A francia elnökségnek ebben az ügyben is felelősen kell eljárnia. Macron európai szuverenitásának akkor van értelme, ha Európa önálló világpolitikai szereplőként képes a saját érdekeit megvédeni, nem válik mások érdekeiért önmaga ellenségévé.

Végül pedig itt van az úgynevezett jogállamisági cirkusz, amiről nyilvánvalóan Macron is tudja, hogy a lényege a renitensnek tartott konzervatív országok megzsarolása. A brüsszeli balliberálisok minden erejükkel azon vannak, hogy minél előbb büntethessenek.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a következő hónapokban lesz az idei év két legfontosabb európai választása, a francia és a magyar. A német Süd­deutsche Zeitung megfogalmazása szerint e két voksolás dönti el Európa jövőjét.

Nehéz hónapok elé nézünk.

(A szerző főmunkatárs)