Vélemény és vita
A világ halad, a karácsony marad
Egy próbát megér – gondolták a haladárok Brüsszelben, és nekiláttak kivágni a karácsonyfát
Még november végén „szivárgott ki” egy kommunikációs iránymutatást tartalmazó uniós dokumentum, amelyben a nyelvújító, progresszív brüsszeli politikusok jóemberkedésből azt ajánlják az alkalmazottaknak, hogy kerüljék a „karácsony” szó használatát az adventi időszakban (is).
A jókívánság maradhatna, képeslapot és e-mailt is lehetne küldeni, hogy kellemesen teljenek az ünnepek, de „boldog karácsonyt” nem illene senkinek sem kívánni, hisz ki tudja, kit és milyen mélyen sértenének meg vele. Gondoljanak csak az ateistákra! A muzulmánokról nem is beszélve. Milyen rosszul esne nekik – érveltek a haladárok a progresszív kommunikációs irányelv mellett a dokumentum tanúsága szerint.
Félő, hogy a valóságban inkább Rákosi Mátyásék megfontolásaihoz hasonló gondolatok kavarogtak a brüsszeli politikai boszorkánykonyhában.
De ha már „véletlenül” kiszivárgott a „fennyőünnep”-gondolatkör és az ahhoz társított irányvonal, és nagy többség (egyelőre) jól láthatóan nem volt rá vevő, akkor az uniós bizottság inkább lépett a tettek mezejére. Mérsékelt siker mellett, ám annál nagyobb hangerővel vitatta meg az ajánlást az Európai Parlamentben.
„A bizottság uniós intézményként köteles fenntartani a sokszínűséget, mert ez adja az Európai Unió alapját és összességét” – fogalmazott Margarítisz Szkínász, az európai életmód előmozdításáért felelős uniós biztos az ajánlással kapcsolatban. (Igen, van ilyen sóhivatalszagú tisztség Brüsszelben!) Majd azzal védekezett, hogy végső soron egy olyan belső dokumentumról van szó, amelyet a biztosi testület soha nem fogadott el.
Az Európai Bizottság ugyan – leginkább a vatikáni tiltakozásnak köszönhetően – már a dokumentum nyilvánosságra kerülése utáni első héten meghátrált, ám az uniós parlamentben azért még futott egy kört. Azaz a haladárok időlegesen letettek az összeurópai értékek lerombolására tett politikailag korrekt, ugyanakkor meglehetősen keresztényellenes kísérletről, ám az irány helyességét továbbra is fenntartották.
A lényeg pedig mindig is az irány volt! A progresszív módszer receptje ugyanis a következőképpen szól. Végy egy hagyományos értéket, ünnepet, szimbólumot! (Vagy egy hagyományos közösséget: család, nemzet.) Támadd meg, és ajánlj helyette egy olyan szélsőséges alternatívát, ami elfogadhatatlan.
A jogos felháborodás után vond vissza, majd ajánlj egy olyan alternatívát, ami az előbbihez képest kevésbé drasztikus. Ez kevésbé fogja kiváltani a népharagot, több lesz az esély arra, hogy ha nem is széles körű elfogadás fogja övezni, de nem lesz tiltakozás, hisz látszólag a progresszív csoportok visszaléptek.
Hogy a példánál maradjunk, nézzük csak, hogy mi történik a karácsonnyal!
Érkezik (kiszivárog) egy nyilvánvalóan politikai célok szerint megfogalmazott dokumentum arról, hogy számtalan értékkel feltöltött fogalom eltörlésre kerülne, így a karácsony ünnepe, ami helyett fenyőünnepet ajánlanának. Érkezik a kiprovokált felháborodás, majd számos tiltakozó nyilatkozat lát napvilágot. A Vatikán és több kereszténydemokrata csoport is felemeli a hangját. És persze minden jó érzésű ember.
Az Európa Bizottság visszavonja a dokumentumot. Nem törli el (egyelőre) a karácsonyi ünnepkört a progresszió.
De mi van a többi ajánlással? És mi lesz a következő lépés? A progresszió számára ugyanis nincs határ, nincs megérkezés, csak a „helyes irány” van. És sok-sok olyan „akadály”, amit el kell törölni a haladás elől.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
