Vélemény és vita
Márki-Zay, a libertárius
Ha az ellenzéki összefogásra vagyunk kíváncsiak, akkor csupán Márki-Zay Péter nyilatkozataiból tudunk tájékozódni, hisz a baloldali pártok csendben vannak, és úgy tűnik, hogy elengedték a miniszterelnök-jelölt kezét
Ám ha az ellentmondásos, zavaros mondatokat hallgatjuk, akkor mi is zavarba jövünk. Márki-Zay ugyanis csak beszél, beszél és beszél, de amit mond, annak se füle, se farka nincs. Legalábbis itt, Magyarországon. Így pedig az egész ellenzéki összefogás célja is érthetetlen marad, ahogy azt sem tudjuk továbbra sem, hogy mit akarnak kezdeni az országgal akkor, ha kormányra kerülnének.
A miniszterelnök-jelöltet hallgatva sorjáznak a kérdések. Csakugyan úgy gondolja Márki-Zay Péter, hogy nincs szükség minimálbérre? Hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítése felelőtlen döntés lenne? Komolyan gondolja azt, hogy járjunk kisebb autóval és fogyasszunk kevesebb áramot, ha rezsit akarunk csökkenteni? Attól tartok igen, Márki-Zay Péter komolyan gondolja, amit mond.
Az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje Amerikában megismerte (vagy megtanították neki) azt a felső-középosztályban divatos libertárius társadalom- és gazdaságfilozófiai nézetet, amely egyébként soha sehol nem állta ki a valóság próbáját. Azaz meglehetősen utópikus gondolatokról van szó. Persze ettől még lehet vallani és erőltetni is, hisz mindig is voltak és ma is vannak olyan társadalommérnökök, akik a valóságot próbálják a saját életidegen eszméjükhöz igazítani. (Mintha mostanában szaporodnának is az efféle csoportosulások Nyugaton.)
Márki-Zay pedig volt annyira sznob, hogy beleszeretett az amerikai libertárius eszmékbe, ma pedig van olyan hiú és gőgös, hogy akkor is kitartson saját „okossága” mellett, ha egy ország, benne az ellenzéki pártokkal és szavazókkal együtt megrökönyödve figyeli azt, amit mond, és amivel végül saját maga alatt vágja a fát. A libertárius eszme ugyanis idehaza semmivel sem kompatibilis, erőltetése pedig nagyobb katasztrófát és tragédiát okozna az országnak, mint amit egykor a Bokros-csomag okozott.
A libertárius nézetrendszer szerint az egyéni jólétet, boldogságot és a társadalmi harmóniát legjobban – a külső hatalom beavatkozása nélküli – a lehető legnagyobb személyes szabadság szolgálja. Így szükségtelen, sőt egyenesen ártalmas a szabad piac működésébe való bármilyen beavatkozás. Azaz Márki-Zay szerint nincs szükség minimálbérre, a rezsicsökkentés akadályozza a tiszta piaci versenyt, a 13. havi nyugdíj pedig torzítja a társadalmi viszonyokat.
Erről az Amerikából hozott rendszeridegen mániáról viszont nagyon úgy tűnik, hogy elfelejtette tájékoztatni az ellenzéki pártokat, amelyek úgy készültek a kampányra, hogy mindent meg kell ígérni a népnek, aztán majd lesz valahogy. Készültek is, hisz elkezdtek beszélni az uniós minimálbérről, a svájci indexáláson alapuló nyugdíjakról, béremelésről a közfoglalkoztatásban, és persze a szegénység felszámolásáról. Még Jakab Péter is áttért a „melósok érdekeiért tett erőfeszítések” szófordulatára.
Aztán jött Márki-Zay a libertárius zagyvaságával, és szétbarmolta az ellenzéki pártok által épített egyre szélesebb baloldali demagógiát.
Tehát amikor az ellenzék miniszterelnök-jelöltje arról beszél, hogy a rezsicsökkentés népbutítás, inkább csavarjuk le a fűtést, az emelkedő üzemanyagárakra pedig azt a megoldást javasolja, hogy az emberek közlekedjenek kisebb autóval, akkor komolyan gondolja azt, amit mond. Mert ő ezt hallotta Amerikában, vagy ezt tanították neki valamelyik kertvárosi polgári klubban. Csak azt felejtették elmondani vagy megtanítani neki, hogy ott sem működik mindez a gyakorlatban. Hogy csupán egy olyan utópikus nézetről van szó, amit a kertvárosi sznobok vallanak és akarnak néha hallani a politikusoktól.
Mindez azért is érdekes, mert a magyar baloldalon ezt pontosan fordítva szokták csinálni. Először lehazudják a csillagokat az égről, majd megszorítanak. Ígérnek jóléti intézkedéseket, gondoskodó államot, erős szociális hálót, majd jön a neoliberális politika. Amit akkor is le kell tagadni, ha látványosan becsődöl. Gondoljunk csak az őszödi vallomásra! Mindenesetre az ma már jól látszik, hogy Márki-Zay Péter zavaros, hazai viszonyok között idegen és veszélyes politikai mondanivalója inkább a baloldalt zavarta össze. Pedig pont az ellenkezője volt a cél.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
