Kő András

Vélemény és vita

A gyertyáról

„A csendet hallgatom. / A csend az jó barát. A gyertya lángja ég, / Benne egy új világ” – áll az Edda egyik dalszövegében. A gyerekkor dédelgetett téli világában gyakran megesett, hogy áramszünet volt, és éjjeli sötétség terpeszkedett a házra. Ezekben a misztikus órákban előkerült a gyertya és a petróleumlámpa – „milyen szép a lángja” – énekelte az Omega. A mesében az állt, hogy karácsonyra készülőben angyalok repdesnek a házak körül, megtudakolandó: milyen álmokat ringatnak a gyerekek.

Az angyalok emlegetésekor megszeppentünk, és alig vártuk, hogy újra világos legyen. Szentkarácsony estéjén, amikor berepült az ablakon a karácsonyfa, lélegzet-visszafojtva léptünk be abba a szobába, ahol a fény vakított, és a fenyőfa ágacskáiba csíptetve gyertyák világítottak. A villanyfüzérek még messze jártak. Megfigyeltem, hogy a sekrestyés a templomban hosszú bot végére szerelt, kúp alakú tárggyal oltotta ki a főoltáron a gyertyákat, de a mellékoltárokon csak a nagyujj és a mutatóujj összeérintésével tette ugyanezt. A szokást aztán én is átvettem, és őrzöm a mai napig.

A gyertya ősidők óta szolgálja az embert. A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének a szimbóluma, így a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe, aki meghalt az emberekért, hogy elhozza a megváltás fényét. Ezen kívül a gyertya a Szentháromságot testesíti meg, a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. Paulo Coelho brazil író szerint a négy elem jelképe, hiszen benne van a kanóc földje, a paraffin vize, a láng tüze és a levegő, ami lehetővé teszi, hogy égjen. De akárhogy is van, a lángé a főszerep. Nem lehet véletlen, hogy Kosztolányi Dezső a tíz legszebb magyar szó megjelölésekor a lángot tette az első helyre.

A Csillagok háborúja című filmben elhangzik, hogy a sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz. Ám a szívekben ott lakozik a gyengesége is: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze a sötétséget. A szeretet pedig több egy magányos gyertyánál. A szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat. Mondhatjuk erre, hogy ha az ember nem ragyoghat úgy, mint egy csillag, ragyogjon úgy, mint egy gyertya. A szeretetről énekelte a Neoton Família: „Ha elmúlik a karácsony, / A szeretet lángja halványabban ég, / De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.”

Miközben ezeket a sorokat kopogom a számítógépen, arra gondolok, hogy Mikes Kelemen, Csokonai, Vörösmarty, Arany és Petőfi is gyertyafény mellett dolgozott, vagy az óriá­sok: Dante, Shakespeare, Molière, Tolsztoj szintén „a láng szerény világosságában” írták csodálatos mű­vei­ket, amelyekkel ajtót nyitottak a világosságnak, a fénynek.

A magyar néphit úgy tartja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, s addig él az ember, ameddig lángol. De a világ körforgása szerint lángra gyúl ismét, amikor egy gyerek születik. Nézem a gyertyát: a láng felszökik, és ágaskodik. Örül annak, hogy életre keltették. Csimpaszkodik minden fuvallatra, mozgásra, légnyomásra, mert tudja, hogy az élete rövid.

Végül már cikázik, rázkódik, mielőtt belefulladna az olvadt viaszba. A decemberről írja Márai Sándor: „Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.” Én teszem hozzá: mintha decemberben mindig gyertya égne… A születés ünnepén mindenképpen szükségünk van a fényére. Babits Mihály sorai nyújtsanak mindnyájunknak vigaszt: „Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk / törékeny játékunkat, a reményt.”. 

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Ellenállhatatlan vonzások

ĀMár régóta újra a csónakban ülök. Velem van az aurora borealis fényeiben lebegő szerelmem, s velem vannak mind az én halottaim. Egyre többen. Fekete a lobogóm, de érzem, hogy velem van a Megváltó is

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Csülkös torta

ĀFricska. Ha rajtam múlna, abbahagynám a Novák Katalin elleni hiperprimitív támadások citálását