Rezsiharc

Elhúzódott a koronavírus-járványról szóló egyeztetés és az energiavita is. Kora este egy némileg kétségbeesett uniós diplomata már azzal viccelődött a Politicónak, hogy tudósítóik készültek-e hálózsákkal.

Erre ugyan végül nem lett szükségük, hiszen az éjszaka közepén lefújták a tanácskozást, ám az energiavitának nem értek a végére. Ez lett a legnehezebb kérdés, Charles Michel, az Európai Tanács elnöke még a nap első felében egyszer fel is függesztette a vitát, hogy gyorsan átvegyék a többi ügyet is, különben azokra sose került volna sor.

A záró sajtótájékoztatón Michel az Oroszországról szóló megbeszéléssel kezdte beszámolóját, akaratlanul felhívva a figyelmet az unió saját nyomorúságára. Az unió továbbra is úgy akar keménykedni Oroszországgal, hogy nem veszi tudomásul saját világpolitikai súlytalanságát. Az EU-tól legfeljebb azok az országok rettennek meg, amelyeknek szükségük van az európai gazdasági támogatásra, de Vlagyimir Putyin éppenséggel nem egy uniós fejlesztési pénzekre éhező afrikai országot vezet, hanem egy nagyhatalmat.

Az már évek óta látható, hogy az uniónak még a saját szomszédságában zajló konfliktusokban sem osztottak lapot. Erre rakódik rá az energiaválság, ami rendkívül rossz pozíció ahhoz, hogy Oroszországnak üzengessünk.

A probléma, amit ténylegesen kezelnünk kell, az energiaválság. Többéves csúcsra emelkedett a földgáz és a villamos energia ára. Mindezt sok tényező együttes hatása alakítja, a fontos tanulság pedig az, hogy az ellátásbiztonság szuverenitási kérdéssé vált. A nemzetállamok szintjén cselekvőképességre, Brüsszelben pragmatizmusra van szükség. Magyarország, szerencsénkre, időben lépett, hiszen a rezsicsökkentés most széles körben irigyelt előnyünk.

Hazánk és visegrádi partnerei célja ezen a csúcstalálkozón az volt, hogy megvédjék a rezsicsökkentést, és konkrét javaslatokat is tettek az energiaárak emelkedésének kezelésére. Ahogyan Orbán Balázs államtitkár fogalmazott, „Brüsszel elhibázott, méregzöld klímapolitikájával árbuborékba hajszolta a piacot”.

Orbán Viktor miniszterelnök péntekre virradóra közzétett Facebook-videójában úgy fogalmazott: a legfontosabb az energiaárak kérdése volt, és ebben kis híján ölre mentek. „A csehek, a lengyelek, a szlovákok és mi, magyarok ragaszkodtunk ahhoz, hogy az energiaár emelkedését meg kell fékezni, legyen szó az áram vagy a gáz áráról, a spekulánsokat ki kell tenni a rendszerből, és a rezsicsökkentés eredményeit meg kell védeni, és nem szabad megengedni, hogy újabb energiaadót vezessenek be” – foglalta össze a helyzet állását.

A visegrádiak – helyesen – nem fogadják el azt a megközelítést, hogy a magas energiaárak ellen nincs mit tenni, hiszen külső tényezők okozzák, és egyébként sem akkora baj az egész. Amíg a V4-ek Brüsszelben vívják a rezsiharcot – hiszen az energiaárakról szóló vitát a következő ülésen, jövőre is folytatni fogják – Magyarországon is megvannak a hívei annak a hozzáállásnak, hogy nem dolga a kormányoknak fellépnie a családok terheinek csökkentése érdekében. Jó példa erre Márki-Zay Péter, a baloldal aktuális messiásjelöltje, aki nekiment a rezsicsökkentésnek és még egy sor, a Fidesz táborán is túlmutató, széles támogatottságnak örvendő döntésnek, mint a gyermekvédelmi törvény vagy a szigorú bevándorláspolitika.

Szóval, ahogy a miniszterelnök mondta Brüsszelben, „a csata folytatódik”. Több fronton.

(A szerző főmunkatárs)