Deme Dániel

Vélemény és vita

Notre-Dame

Amikor 2019-ben a párizsi Notre-Dame füstölgő romjait néztem a televízió képernyőjén, a mély gyászba a kétségbeesés érzelmei is keveredtek: ezek egy multikulturális oktatóközponttá fogják az épületet újjáépíteni

álláspont

Ismerőseim ezen a felvetésen csak mosolyogtak, mondván, ott még azért nem tartunk. Az e héten közzétett tervek viszont azt mutatják, sajnos pesszimista sejtéseim bebizonyosodtak, a politikai korrektség vallása számára alakítják át a székesegyházat.

A tervek szerint az eredeti szobrok és oltárok egy részét új, a mai értékekkel összhangban álló, modern szobrokkal helyettesítik, fénygrafikákat vetítenek a falra, és hangeffektusokkal teremtenek majd „érzelmi tereket”. A térben felfedezőösvényeket alakítanak ki, amelyek bemutatják Afrika és Ázsia kultúráját, majd az érzékenyítő túra fináléjában, a modern kori szocialista szellem vasútjának végállomásán a turisták egy környezetvédelmi kápolnában róhatják le kegyeletüket feltehetőleg a copfos klímarottweiler, Greta Thunbergnek a Szűz Mária-szobor helyére került képmása előtt. Egy ilyen épületbe csak turistaként lehet belépni, látogatóként, hívőként nem.

Philippe Villeneuve, a székesegyház főépítésze persze tiltakozott, amikor Macron elnök felvetette, hogy a régi torony helyett egy modern, a mai korszellemet képviselő változatot kellene felhúzni. Erre Jean-Louis Georgelin, a helyreállítási munkákkal megbízott tábornok csak egy üzenetben reagált, miszerint Villeneuve fogja be a száját. Gondolom, tette ezt az egyenlőség, testvériség és szabadság demokratikus eszméi szellemében.

Ezek az eszmék már a múltban egyszer elintézték a Notre-Dame-székesegyházat, amikor is a francia forradalmat követően,  1793-ban a véreskezű ősszocialisták az épületet az ész kultuszának katedrálisává keresztelték át, majd szisztematikusan kifosztották, tönkrezúzták, és több tucat szobrot lefejeztek. Az épület a napóleoni háborúk végére olyan rossz állapotba került, hogy ha Victor Hugo 1831-ben nem írja meg A párizsi Notre-Dame című klasszikus művét, ami újra népszerűsítette a székesegyházat, talán le is bontották volna.

De a mostani francia eszelős tervek nem csak kulturális barbarizmusra utalnak, hanem egy szisztematikus civilizációs kiürülésre, amely a szovjetizálódott Európai Unió védjegyében zajlik. Pedig talán nincs még egy épület kontinensünkön, amely tárgyilagosabban összeköthető lenne Európa kialakulásával, mint a párizsi Notre-Dame. A 12. században itt alakult az első olyan katedrálisiskola, amely az arabokon keresztül épp Európába érkező arisztotelészi tanokat magába szívta, majd a kontinens többi hasonló egyházi iskoláival, a jövő egyetemeivel közösen kialakította azt az erkölcsi és teológiai hálózatot, amely először egyesítette Európát a keresztény hit és a görög filozófia utánozhatatlan egységében.

Így indult Európa. Ahonnan viszont elindult, valószínűleg ott is leli halálát. Az Európai Unió mai, genderhisztériában őrlődő, iszlamizálódott, a nyílt társadalom hazugságaiban vergődő jelenségénél nem is lehetne megfogalmazni egy Európa-ellenesebb gondolatot. Az ezt a politikai torzszülöttet kiszolgáló, Macronhoz hasonló percemberkék minden egyes kijelentésükkel megerősítik azt, hogy semmit nem értettek meg az európai civilizáció alapgondolataiból, és teljességgel méltatlanok arra, hogy ezek hordozóinak vallhassák magukat. Ha rájuk hagyjuk a kereszténység 21. századra való újrafogalmazását, hamarosan rénszarvas húzta szánon ülő, neonlámpákból kirakott, villogó télapót találunk a Notre-Dame bejárata felett, és a Te Deum dallama helyett a hangszórók majd azt ordítják, hogy „ho-ho-hó”.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Bertha László

Bertha László

Vírus és harag

ĀA koronavírus újabb variánsának terjedésével és az esetszámok folyamatos emelkedésével több ország is kemény szigorításokat vezetett be a relatíve magas átoltottság ellenére, ami egyre több ember tűréshatárát súrolja az európai nagyvárosokban

Bogár László

Bogár László

Van-e élet az EU-n kívül?

ĀBezzeggyerekből fekete bárány és ehhez hasonló címekkel egyre gyakrabban találkozhattunk a globális médiában az elmúlt évtized során