Tomasz Sakiewicz

Vélemény és vita

Tektonikus mozgások

A lengyel–fehérorosz határszakaszon kialakult csetepaté csupán a globális geopolitika erőteljes tektonikus mozgásainak megnyilvánulása

Az első nagy törés a Varsói Szerződés megszűnése és a Szovjetunió felbomlása volt. Moszkvának sikerült az egykori birodalomból kivágnia az Orosz Föderációt, amely megpróbálta függőségben tartani az elmúlt háromszáz évben meghódított országok egy részét. Ez vonatkozott az ázsiai köztársaságokra, Moldáviára, Grúziára, a kaukázusi népekre, Kelet-Európában pedig Fehéroroszországra és Ukrajnára.

Az 1990-es évek elején bekövetkezett – ahogy Vlagyimir Putyin nevezte – geopolitikai katasztrófa után megkezdődött a birodalom szétesésének újabb folyamata. Mindez a század első évtizedének közepe óta tart, és legfontosabb eleme Ukrajna leválása volt. Ez a folyamat Oroszország agressziója ellenére továbbra is tart és folytatódni fog, bár nagyobb események néha megállíthatják a hasonló folyamatokat. Ukrajna leválása után Fehéroroszország is fellázadt. Fehéroroszország még csak most lépett erre az útra, és valószínűleg nem lesz ez könnyű út.

De Oroszország délen és keleten is problémákkal küszködik. Kína egyre növekvő szerepéről senkit nem kell meggyőzni. Szibéria már most is egyre inkább kínai területté válik. A kérdés, hogy egy nap Kínává válik-e. Az Oroszországtól való elszakadás folyamata az ázsiai köztársaságokban is tart. Ezt a folyamatot Kína és Törökország is támogatja. Törökország, amely egykori birodalmának újjáépítésére törekszik, egyre aktívabban van jelen a Kaukázusban. Az ukrajnai helyzet iránti érdeklődése is nyilvánvaló.

A Kreml arra számít, hogy Törökországot és Kínát egy tartós konfliktusba löki a Nyugattal, és harmadik félként megtartja birodalmi jellegét és befolyását a posztszovjet területeken. A Kína és az Egyesült Államok közötti egyre nagyobb feszültségek Moszkva ezen reményeit ­­táplálják.  A probléma az, hogy Kína és Amerika között, valamint Törökország és legfontosabb szövetségesünk között is számos kérdést meg lehet oldani tárgyalások és megállapodások révén. Ezen országok gazdasági függőségi szintje olyan mértékű, hogy hosszú távon nem lenne számukra kifizetődő egy állandó konfliktus.

Peking és Washington között Tajvan kérdésé­ben van a legfontosabb nézeteltérés. De vajon vezethet-e a Tajvan körül kialakított konfliktus egy nagyobb viszályhoz? Oroszország csak imádkozhat ezért. Én személy szerint nem nagyon hiszek ebben. Ha pedig a válasz nem, akkor Moszkva már most is nagy bajban van. Elveszítette Ukrajnát, ami megkérdőjelezi birodalmi jellegét, előbb vagy utóbb pedig erősen be kell avatkoznia Fehéroroszországban. Birodalmiságából csak az agresszív politika és hatalmas számú nukleáris robbanófej marad.  

Moszkva kilátásai egyre rosszabbak. Putyin országának gazdasága nem biztosítja, hogy a világ vezetői között legyen, az oroszoknak pedig kezd elegük lenni a jelenlegi politikából. Forradalomra nem lehet számítani, de a társadalom kiábrándultsága sem a szuperhatalmak világméretű játékában való részvételt támogatja. Hogyan tudnák ezt visszafordítani? A Kreml uralkodóinak fejében csupán egy ötlet létezik: Ukrajna visszafoglalása. Ezt követné a birodalom visszaépítése. A többi csak látszat. 

(A szerző főszerkesztő, Gazeta Polska)

Kapcsolódó írásaink

Szarka László Csaba

Szarka László Csaba

COP26-trilógia 3.

ĀMottó: A klímaváltozás sokkal több, mint a CO2, és a CO2 pedig sokkal több, mint klímaváltozás

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Kelekótya kapitány

ĀFricska. Nem mintha eddig nem sejtettük volna, hogy Gyurcsány váltakozva hazudik és mond elképesztő dolgokat, de azért így, koncentráltan mégis más…