Brüsszel haszna

Félretéve egy pillanatra a kérdést, hogy mekkora az esélye egy háborúnak Európa keleti határán, a felvetés jogos.

Igen, minden bizonnyal ezzel foglalkoznának az Európai Unióban. Nincs az a háború, katasztrófa, járványhelyzet, ami kibillentené a brüsszeli bürokráciát a napi rutinjából. A renitens tagállamok megregulázását célzó eljárások folynak békés medrükben, éveken át, anélkül, hogy bármi is történne. A Morawiecki által is említett, hetes cikk szerinti eljárást ugyanis nem azért találták ki, hogy ténylegesen használják is, az inkább csak Damoklész kardjaként lebeg a tagállamok felett.

Az uniós intézmények a balliberális elit nyomására azonban a végtelen és unalomba fulladt eljárás mellé újabb és újabb szankciókat találnak ki. Kötelezettségszegési eljárások, úgynevezett jogállamisági mechanizmus, a költségvetési, sőt a helyreállítási alapokból származó források visszatartásával való zsarolás. Rendíthetetlenül ügyködtek az újabb és újabb nyomásgyakorlási formákon akkor is, amikor Európa a koronavírus első, második, harmadik vagy már éppen a negyedik hullámától szenvedett. Ugyanezen logika mentén nem igazán szeretnének foglalkozni az Európa határain fokozódó migrációs helyzettel sem.

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn levélben hívta fel Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének figyelmét, hogy az úgy tényleg nem lesz jó, hogy a tagállamok éppen a polgáraik biztonságát akarják megóvni, na meg a szövetség területi integritását, Brüsszel pedig folyamatosan eljárásokkal vegzálja őket.

A kormányfő arra kérte a német tisztségviselőt, tegyen javaslatot a jogi keretrendszer megváltozott realitásokhoz igazított átalakítására, haladéktalanul szüntesse meg a hatályban lévő, elavult és a helyzet megoldását gátló szabályozás kikényszerítését, és függesszen fel minden olyan kötelezettségszegési eljárást, amely aláássa a tagállamok területi és nemzeti integritásuk, valamint polgáraik biztonságának védelmét célzó intézkedéseit.

Égető szükség van arra, hogy Von der Leyen hallgasson Orbán Viktorra. Még mindig nem válaszolt arra, hogy az általa vezetett testület hajlandó-e hozzájárulni anyagilag a határvédelem nélkülözhetetlen részét képező kerítések építéséhez. Csak azt mantrázzák, hogy márpedig ők szögesdrótra nem adnak pénzt, pedig már rég nemcsak Magyarország mondja azt, hogy fizikai zár nélkül nem megy, hanem sorra építenek kerítést az unió külső határán fekvő országok. A kerítés önmagában nem elég, de nélküle láthatóan nem megy.

Ha már Brüsszel nem segít, legalább ne hátráltassa a védekezést – ez már dobna valamit a helyzeten. Legalább annyira fontos lenne az is, hogy amikor az uniós politikusok ráeszmélnek, hogy gond van, ne legyenek részlegesen vakok. Elég abszurd ugyanis, amikor egyesek eszeveszetten kongatják a vészharangot a lengyel–fehérorosz határon kialakult helyzet miatt, Lukasenkát és Putyint átkozzák, de közben nem hajlandók észrevenni, hogy mekkora migránstömeg mozog délen vagy éppen Franciaország és az Egyesült Királyság között.

A kvóta századik felmelegítése helyett végre tényleges uniós határvédelemre van szükség. Brüsszel segítse, ne pedig akadályozza a tagállamokat. A menedékkérőknek helyben segítsen, ne csábítsa őket értelmetlenül Európába. Tényleg nem olyan bonyolult ez az egész. Csak akarni kell!

(A szerző főmunkatárs)