Négyszáz magángéppel a klímaváltozás ellen

A képmutatás már régóta beárnyékolja a klímaváltozás elleni küzdelmet, amely azzal fenyeget, hogy az elit egyre inkább elriasztja a környezetvédelem ügyétől a hétköznapi polgárokat.

António Guterres ENSZ-főtitkár Glasgow-ban ismét üres, de meglehetősen szenvedélyes beszédet intézett a jelenlévőkhöz a világszervezet ülésén. A főtitkár a hivatalos megnyitón úgy fogalmazott, ideje kimondani, hogy elég volt a Föld biológiai sokszínűsége elleni brutalitásból, elég volt abból, hogy magunkat gyilkoljuk fosszilis üzemanyagokkal és elég volt abból is, hogy „a természetet mellékhelyiségnek használjuk”.

Guterres kijelentette, hogy a legnagyobb fejlett ipari és feltörekvő gazdaságok csoportja különösen nagy felelősséggel tartozik e célok teljesíthetőségéért. Az utóbbi mondatban van igazság, hiszen a G20-csoport tagjai az üvegházhatású gázok kibocsátásának csaknem 70 százalékáért felelősek a világon. A klímavédelem ügyében a leghangosabb országok pedig rendre a legnagyobb szennyezők is egyben.

Guterres hangzatos szavai és a világelit fogadkozásai azonban egyre kevésbé érik el az emberek ingerküszöbét. A klímacsúcs valódi lényegét sokkal inkább megragadta az ismét álomra szenderülő Joe Biden (alias Let’s go, Brandon!) amerikai elnök, valamint az a botrány, amely a találkozó másnapján látott napvilágot.

Brit sajtóbeszámolók szerint ugyanis több mint négyszáz magánrepülővel érkeztek a világ vezetői Skócia legnagyobb városába. Számítások szerint ezek a magánrepülők megközelítőleg 13 ezer tonna szén-dioxidot bocsátottak ki, ami több mint ezerhatszáz skót lakos éves kibocsátásának felel meg. Az utak többsége a menetrend szerinti járatokkal is kivitelezhető lett volna, ám úgy tűnik, a világelit tagjai szívesebben mentik meg a bolygót mások kárára, minthogy maguk is felelősséget vállaljanak.

Mindez azzal fenyeget, hogy a klímavédelem mára egyre inkább a képmutatás szimbólumává válik a hétköznapi polgárok számára. Miközben az emberek szokásait kívánják felülírni, valamint a fogyasztókat különféle adókkal próbálják sújtani, a környezetrombolás valódi és egyben legnagyobb felelősei folytatják megszokott életüket, legyen szó a nyugati politikai elit tagjairól vagy a legnagyobb gazdasági szereplőkről.

Az ilyesfajta képmutatás azonban nem idegen a Greta Thunberg nevével fémjelzett zöldmozgalmaktól és NGO-któl sem, amelyek az elithez hasonlóan kizárólag a politikai haszonszerzésben és a társadalom ideológiai átnevelésében érdekeltek, kiszolgálva ezzel a baloldal hatalmi törekvéseit. A képmutatás és az üres beszéd helyett sokkal inkább tettekre lenne szükség a klímaváltozás ügyében is.

Bátran mondhatjuk, hogy ezzel szemben a magyar hozzáállás világos, reális és igazságos célokat tűz ki maga elé, ugyanis nem az emberekkel, hanem a legfőbb felelősökkel fizettetné meg a környezet- és természetrombolás költségeit. Ennek megfelelően komoly viták vannak jelenleg is, mivel Brüsszel új, bújtatott adónemek formájában, az üzemanyagárak, valamint a rezsiköltségek emelésével az európai, köztük a magyar adófizetőkre hárítaná a klímavédelem negatív hatásait. Ezt nemcsak a magyar kormány, hanem a nemzeti konzultáció eredménye alapján a magyarok többsége is határozattan elutasítja.

Magyarország ezzel párhuzamosan nemcsak a polgárok érdekeit védi, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy a törvénybe iktatott klímavállalását is teljesítse, miszerint 2050-re éppen annyi szén-dioxidot fog kibocsátani, mint amennyit a környezet semlegesíteni tud. A célkitűzés elérése pedig elképzelhetetlen atomenergia nélkül, ahogyan azt – saját hibájukból tanulva – egyre többen elismerik már Németországban is.

Paks II. és az új napelemparkok megépítése, az erdőterületek bővítése, a zöldkötvények kibocsátása, valamint a további kormányzati intézkedések mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy a klímasemlegesség elérése oly módon is teljesíthető, hogy a klímavédelem költségeit nem hárítják át az adófizetőkre. A polgárok szemléletváltása ugyanis nem a rezsicsökkentés eltörlésével és új adónemekkel, hanem a szükséges állami feltételek megteremtésével érhető el. 

(A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője)