Kő András

Vélemény és vita

Meglepetések

Amiről írok, erdélyi emlék. Arról árulkodik, hogy néha a lovak is tudnak meglepetést okozni. A meglepetés ugyanis rejtőzködő. Ám ahogy Szabó Lőrinc versében áll: „Van tömör-édes, mint a méz, / van lángvető csipkebokor.”

Lovas kocsin tettük meg a Sztánáról Kispetribe vezető dimbes-dombos utat. Körülöttünk a természet őszi színei záporoztak a szemünkbe. A település első írásos emléke 1370-es keltezésű, napjainkban azonban csak 123 lélek tölti itt a földi vándorlásra kijelölt időt. Két kedves csikó ügetett a két ló mellett. Egy órát adtunk magunknak a lélek tisztogatására, a csámborgásra. Amikor mentünk volna vissza Sztánára, csodálkozva vettük észre, hogy se ló, se szekér. A kocsisnak is csak hűlt helyét találtuk. Mi történhetett? – találgattuk. Tanácstalanok voltak azok is, akiktől tudakoltuk. A baráti társaság néhány tagja már-már jajveszékelt, mások kuncogtak, és élvezték a váratlan helyzetet.

Aztán kiderült, hogy a kocsis, mint aki jól végezte dolgát, a várakozóidőre betért egy szépasszonyhoz. De nem kötötte ki a lovait. S amíg ő a szépasszonynak udvarolt és iszogatott, a lovak is megszomjazhattak, és ismervén az utat, úgy döntöttek, hogy elindulnak hazafelé. Lett nagy meglepetés és riadalom, amikor a kocsis észrevette, hogy a lovaknak és a szekérnek, no meg a két csikónak nyoma veszett. A kocsis háza félúton van, így aztán a lovak gazdája úgy, ahogy volt, csizmában, lóhalálában nekiiramodott a dombos vidéknek, hogy a lovak után fusson. Ahogy a közmondás tartja: váltott lovakkal, azaz nagy sietséggel.

Mi pedig várakoztunk. Elmúlt talán három fertályóra, amikor a távolból újra feltűnt a két ló a szekérrel, mellettük pedig az elmaradhatatlan két csikó. A bakon most már nem a kocsis ült, hanem a felesége, aki biztos kézzel tartotta a gyeplőt, hogy visszavigyen bennünket a sztánai kúriába. Férjuram a szekér végén kapott helyet, de olyanformán, tán büntetésül, hogy háttal az útiránynak.

A meglepetés életünk állandó kísérője a társadalom minden rétegében. Szükségszerűség. Lehet kellemes és kellemetlen. Lehet jó és rossz: öröm és csalódás. Fintor és izgalom. Megérzés? Kanyargós út. Kiszámíthatatlanság. Ajándék, amit ingyen kapunk. Várakozás és varázslat. A világ szerkezetének velejárója. A cselekedetek és sorsok váratlan összefonódása, ami meglepetéseket tartogat. Szerb Antal szerint: „Ha az időben éppúgy lehetne utazni, mint a Térben, bizonyára pokoli meglepetések érnének bennünket.” De akarnánk-e?

Maradva még Erdélyben: Farnas hét kilométerre van Sztánától, vasárnapi istentiszteletre ide mentünk. Amikor beléptünk a templomba, a tiszteletes úr már a szószékről hirdette az igét. Mi is, ahányan voltunk, beültünk a padokba, és rabul ejtett minket az Isten háta mögött, az egykor szebb napokat látott falu templomában a szó ereje. S itt a szeretet volt a kulcsszó. S amint vége volt az igehirdetésnek, egyik barátunk váratlanul felszólt a szószéken álló tiszteletesnek: „Kivételes, magasröptű, tartalmas és mégis egyszerű volt a beszéde. Köszönjük!”

Olyan hatással volt rá, amit hallott, hogy azon nyomban ki kellett fejeznie a véleményét. A meglepetés nagy erejű volt, mert a fekete kendős asszonyok azonnal felébredtek, és csodálkozva tekintettek arra a férfiúra, aki valami olyasmit tett, ami még soha nem fordult elő ebben a templomban.

A semmi közepén című amerikai filmben hangzott el: „Néha olyan dolgokat tudunk meg magunkról, ami meglep minket. De az számít igazán, hogyan kezeljük a meglepetést.”

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Ködbrigád

ĀA szovjet tankok fedezetében bevezették a rögtönbíráskodást, és így egybekapcsolták a diktatúra és a demokrácia esszenciáját

Rácz Zsófia

Rácz Zsófia

Mit kaptunk Glasgow-ban?

ĀEzen a héten kezdődött és egészen november 12-ig tart az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) éghajlatváltozásról szóló csúcstalálkozója a skóciai Glasgow-ban, amelyen Magyarország is képviselteti magát