Már hogyan is lehetne Márki-Zay Péter jobboldali?

Az európai baloldal hazai leányvállalata – abszurd, avagy sem – egy jobboldalinak hazudott politikustól várja azt, hogy hatalomra vigye a bevándorláspártiságot, a multikulturális társadalom eszméjét vagy éppen a genderideológiát. Egy olyan személlyel próbálja átverni a szavazókat, aki imigyen gondolkodik a jelenkori Magyarországról: „Mi egy kicsit bezárkóztunk, lemaradtunk, elmaradtunk a világtól. Ez a bezárkózás, ez a nem nyitottság annyi mindenben megnyilvánul.”

Ennél szebben Szabó Tímea sem tudta volna megfogalmazni Soros György programját, a nyílt társadalom eszméjét… Márki-Zay Péter nem feltétlenül azért nem lehet jobboldali, mert együttműködik Gyurcsányékkal (bár ez is fontos szempont), hanem azért, mert – akarva-akaratlanul – baloldali politikát képvisel.

Jobboldali ma nálunk az, aki fontosnak tartja a saját identitása szempontjából a keresztény kultúrát, legyen hívő vagy sem, továbbá nem fogadja el azt, hogy az egyén szabadságjoga vagy éppen egy mesterségesen konstruált csoport felülírhatja a velünkszületettséget és a természetes közösségeket. A hívő ezt a megóvásra szoruló életet teremtett világnak, illetve egy felsőbb erő szándéka szerint az ember által konstruált természetes közösségek összefonódásának nevezi.

Nemzet, család vagy éppen a hitbéli közösség. De nevezhetjük egyszerűen természetnek is, amiben benne van a biológiai sokszínűség csodája és a kiemelt lény, az ember, illetve az ember létezésének dimenziói. Az egyéni és a közösségi, a természetes és a mesterséges létformáinknak behatárolt sokszínűsége ez. Mert határok mindig is voltak és lesznek a létünkben, hiába tagadják ezt az utópisták.

Ott, ahol egy anyagi szempontok szerint létrehozott mesterséges csoport akarata felülírja a természetes közösségeket, a nemzetet és a családot, illetve az egyén szabadságát, semmiképpen nem beszélhetünk keresztény kultúráról mint a minket körülvevő létbiztonságról. Ahogy abban az együttélési állapotban sem, ahol az egyén szabadsága tiporja sárba a nemzetet és a családot, ahogy a létezés minden természetes aspektusát. Előbbi politikai program a kommunista eszmében, utóbbi a liberalizmusban öltött testet. Mindkettő olyan szélsőséges nézet, amely megpróbálja feloldani a hagyományos határokat.

A jobboldal pontosan ezeket a határokat védi. A nemzet, a család és a férfi–nő közötti határokat, ha úgy tetszik, azokat a különbözőségeket, amelyeket akár a természettől, akár az Istentől kaptuk, vagy éppen a múltunk szerves részeként él bennünk és körülöttünk. Mert lehetünk egyenlők sok-sok kérdésben, de egyformák semmiképpen!

És hogy jön ide Márki-Zay Péter?

Nagyon egyszerű a válasz. Miközben a baloldali miniszterelnök-jelölt kényszerből vagy szabad akaratából, de képviseli az olyan baloldali, progresszív politikai célokat, mint a genderideológia vagy a bevándorlók integrálása, addig politikai szélhámosként azt állítja magáról, hogy ő bizony jobboldali. Márki-Zay Péter nem feltétlenül azért sorolható inkább a baloldalhoz, mert együttműködik azzal, hanem azért is, mert felvállalja azokat a progresszív politikai célokat, amelyek kizárják a jobboldali identitást.

Mert miképp is értelmezhetjük azt, mikor a második miniszterelnökjelölt-jelölti vitán Márki-Zay egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy ő bizony – Dobrev Klárához hasonlóan – hatályon kívül helyezné a gyermekvédelmi törvényt, és sem az örökbefogadásban nem korlátozná az LMBTQ-közösséget, sem másban? Hogy értsük azt, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester egy olyan Magyarországon szeretne élni, ahol az integrációban lépnénk előre, ahol a migránsok magyarrá válhatnának legkésőbb egy-két generáció múlva?

Egyszerűen úgy, hogy mondja is bárminek magát Márki-Zay, ő bizony baloldali, progresszív nézeteket képvisel.

Persze, Márki-Zay mondott sok minden mást is – messziről jött ember azt mond, amit akar. De azt azért mégsem tudjuk komolyan venni, hogy az európai baloldal által támogatott hazai baloldali pártok baloldali programját egy jobboldali politikus hitelesen fogja képviselni.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)