Beavatkozás

Úgy nem lehet egy voksolást demokratikusnak nevezni, ha előre tudjuk: a végeredmény kialakulását külső tényezők befolyásolni akarják. Márpedig minden bizonnyal ez fog történni, hiszen Vera Jourová cseh uniós biztos már belengette, hogy az EU be fog avatkozni a választásokba. Nincs okunk kételkedni a derék sörivó nép, egyáltalán nem derék lányának szavaiban, mert eddig ahol és amikor csak lehetett, mást sem tett, csak ócsárolta Magyarországot.

Brüsszelnek eddig nem sikerült a magyar polgári kormányon fogást találnia, pedig az évek során jól kimunkált mechanizmust alakított ki a neki nem tetsző választási eredmények befolyásolására, illetve ellehetetlenítésére. A premiert a 2007-es lisszaboni szerződés tagállami ratifikációjakor tartották. Az ír alkotmány ugyanis kimondja – akkor még Brüsszel az ilyesmit figyelembe vette –, hogy az ország szuverenitását érintő ügyekben népszavazást kell tartani.

A referendumon viszont az ír választók nemet mondtak az Európa központosítási folyamatában igen fontos mérföldkőnek számító dokumentumra, amely előre vetítette az európai egyesült államok létrehozása agresszívan erőltetett tervének a megvalósítását. A konfliktus feloldására újabb voksolást írtak ki, a két választás között pedig dübörgött a fősodratú kormánypropaganda. Az írek nem is mertek másodszor nemet mondani, beadták a derekukat, olyan nagy volt a nyomás rajtuk. Erre mondta Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának vezetője, aki sokat tett azért, hogy hazája faképnél hagyja az uniót: addig szavaztatják az embereket, amíg az európai birodalom kiszolgálóivá nem válnak.

Franciaországban és Hollandiában is népszavazást tartottak az ügyben, bár erre az ottani kormányokat a nemzeti alkotmányok nem kötelezték, viszont mindkét kabinet a biztosnak vélt igenektől saját népszerűségének javulását várta. Mindenki arra számított, hogy a két referendum amolyan sétagalopp lesz. Nem így történt, mindkét helyen a nem szavazatok kerültek többségbe.

A párizsi és a hágai kormány sem hagyta magát saját népének akaratától befolyásolni, mert parlamentjük hatáskörébe utalta a lisszaboni szerződés ratifikációját, így a dokumentum mindkét törvényhozásban simán átment. A nép szava csak akkor számít, ha az eurobürokraták, a birodalomépítők akaratának és céljainak megfelelő döntést hoz. A népakarat kiiktatásában legkövetkezetesebben Hollandia járt el, mert azóta ott már a népszavazás intézményét is megszüntették. Az Isten adta nép ugyanis többször is más véleményen volt – például illegális migráció kérdésé­ben – mint liberális kormányuk.

Egy másik parlamenti választás miatt Ausztriában 2008 szeptemberében feszültté vált a hangulat. Az előre hozott választásokon az Osztrák Szabadságpártból kivált Jörg Haider vezette ugyancsak markánsan jobboldali, bevándorlásellenes, euroszkeptikus, az EU központosítását ellenző Szövetség Ausztria Jövőjéért megduplázta szavazatainak számát, és tíz százalék fölött teljesített.

Haiderék már a spájzban voltak és nagy valószínűséggel előretörésüket nem lehetett volna megállítani. De októberben Haidert – a hivatalos verzió szerint – halálos autóbaleset érte. Ezzel kapcsolatban is több a kérdés, mint a válasz. Például, miként lehetett, hogy az antialkoholista Haider véré­ben magas alkoholszintet mértek. A rendőrség szerint a politikus gépkocsijában hunyt el, de akkor egyik cipője hogyan került hetven méternyire az autójától?

Magyarországon jövő év tavaszán parlamenti választások lesznek.

(A szerző lapszerkesztő)