Őry Mariann

Vélemény és vita

Vándorcirkusz

Szlovéniát boldogította a múlt héten az Európai Parlament alapjogi bizottsága, a LIBE delegációja. Ezt már ismerjük, nem olyan régen még Magyarországon jártak – más összetételben, de a lényeg ugyanaz

álláspont

Nemcsak a fenti helyzetet, hanem Sophie in ’t Veld holland liberális képviselőt sem kell már bemutatni az olvasónak, hiszen jó pár éve hallgathatjuk, ahogy Magyarországot bírálja. A pénteki záró sajtótájékoztatója Ljubljanában nem sikerült éppenséggel bombasztikusra, mert hát arra jutott, hogy még sincs túl sok látnivaló, már ami a jogállamiság csorbulását illeti. Az intézmények, mint mondta, összességében jól működnek. Egyvalamibe sikerült belekötni, amit hosszan fejtegetett is, hogy a politikai hangulat ellenséges, mély a megosztottság.

Ez alapján igazán nem lehet semmilyen büntetőeljárást indítani Szlovénia ellen, de vajon tényleg békén is fogják hagyni őket? Nyilván nem.

Amikor a Fidesz kilépett az Európai Néppártból, naivitás lett volna azt hinni, hogy a jobbközép pártcsaládot innentől elkerülik a balliberálisok támadásai. A jobb napokat látott kereszténydemokrata pártcsalád felszalámizása még távolról sem ért véget, és nyilvánvaló volt, hogy ki lesz a következő célpont. Egyrészt a balliberálisok maguk is tudták, hogy eszük ágában sincs leállni, másrészt pedig az Európai Néppárton belüli támogatóik és hasznos idiótáik sem nyugszanak. Mindig lesz egy következő máshogy gondolkodó, akit be kell kényszeríteni a sorba, vagy ki kell onnan lökni teljesen. Ezt egészen addig lehet folytatni, amíg a Néppárt végleg szükségtelenné válik, és beolvadhat a balliberális többségbe.

Az biztos, hogy a pártcsalád ebbe az irányba halad. Amikor Angela Merkel már nem lesz hivatalban, mert Németországnak szociáldemokrata kancellárja lesz, Ljubljanától nyugatra nem lesz olyan főváros, ahol néppárti a kormány. Ráadásul Merkel érti – és a napokban ki is mondta –, hogy szankciók helyett párbeszédre van szükség.

Miközben az Európát egykor meghatározó Néppárt a süllyesztő felé halad, a problémák akkorák lesznek, hogy a bürokraták nem tudják azokat megoldani. Migránsok a határon, az energiaárak az egekben, Kelet és Nyugat között mélyül a szakadék. Egyre kevésbé tűnik úgy, hogy a nyugati tagállamok Közép- és Kelet-Európával együtt akarnak gondolkodni.

Mindehhez nem kis mértékben járult hozzá a washingtoni hatalomváltás is. Donald Trump 2017-ben nagy hatású beszédet tartott Varsóban, a Nyugat védelmére szólított fel, arra, hogy mind úgy harcoljunk a családért, szabadságért, országért és Istenért, mint a lengyelek. Aztán jött Joe Biden, és zöld jelzést adott az ideológiai támadásoknak.

A balliberális erők Európában minden létező szalmaszálba belekapaszkodnak, kihasználják a szabályokat, ha kell, megszegik őket, ha kell, újakat alkotnak, ugyanazzal a céllal. Meg akarják törni a lengyel kormányt, és jól tudjuk, a magyart is. Varsóban és Budapesten is találnak mindehhez szövetségeseket. Itt van például Cseh Katalin, aki ellen, bár vizsgálódik az unió csalásellenes ügynöksége, az OLAF, ő közben minden erejével azon van, hogy vonják meg az uniós forrásokat Magyarországtól még a jövő évi választások előtt.

A LIBE vándorcirkusza tehát tőlünk ugyan már továbbállt, de Brüsszelben készül az újabb jelentés. Ez pedig csak az egyik pillér, van még jó pár, a balliberálisok által sürgetett jogállamisági mechanizmustól kezdve az újabb és újabb zsarolásokig. A héten is Lengyelországnak megy neki az EP.

Pedig az állandó vegzatúra helyett elég lenne, ha a bürokraták helyett végre felelős vezetők hoznának döntéseket. 

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Előválasztás, a balekhalászat lélektana

ĀAz uralmi rend megdöntésére készülő ellenzék „balekhalászatának” azt kell sugallania, hogy ő és csakis ő tudja a megoldást, ami igen egyszerű