Százak Tanácsa

Vélemény és vita

„Vagy talpra, vagy térdre!”

Állásfoglalás

Fekete Gyula – a történelemnek írt naplója szerint – 1996 júniusában ezekkel a szavakkal jellemezte a nemzettudatában súlyosan sérült magyar társadalom lehetőségeit, és egy hónappal később készen volt a terve: „Száz név. Válogatott száz név az elmúlt évek, évtizedek fordulatokkal terhes közéletében is tisztán, becsületben, tisztességben megőrzött nevek közül. Nemzeti elkötelezettségüket bizonygatni sem kellene, azt mindennél hitelesebben bizonyítaná a pártoktól és kormányoktól függetlenül megőrzött tisztesség, tisztaság. Hivatásbeli, közéletbeli kezdeményező, alkotó tevékenységgel, áldozattal az igazság kitartó szolgálatával hitelesített tisztaság.”

Százötven civil szervezet 2500 nevet küldött. A legtöbb szavazatot kapott száz vette fel a Százak Tanácsa nevet. Háromszáznál több találkozónk volt, kiadtunk 25 könyvet, honlapunkon közel kétmillió kattintás és 80 nagyra becsült, immár örökös tagunk fotója.

A Százak Tanácsa a mai magyar társadalom helyzetéről az alábbiakat tartja fontosnak közzétenni:

Újra választások lesznek 2022-ben. Tudjuk, hogy „választási szakemberek” szerint majd két héttel a szavazás előtt fog eldőlni, kiknek szavaznak bizalmat a választók. Mi azonban nem egy kormányzó párt, pártszövetség, hanem egy nemzet, az egységes magyar nemzet sorsáért érzett felelősségünk tudatában úgy érezzük, hogy ismét ideje van a szólásnak. Mi a közbizalmat 25 éve nemzetszolgálattal igyekszünk viszonozni. Tudjuk, ez a nemzet tisztel minden jóakaratú embert, bárhol is éljen a világon. Vallását, nemzetiségét, kulturális szokásait elfogadva, erőnk szerint segítjük a nehezebb helyzetben élőket is, de nem térdelünk le sem a pénzhatalmak, sem a média által keltett tömeghisztéria hatására.

Mi nem voltunk gyarmatosítók. Hibáinkat ostorozó Himnuszunk: „Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt!”, és nagy költőnk halál előszobájában írt sora, a „bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép…” – mindig figyelmeztetett az önvizsgálat fontosságára. Figyelünk a nagyvilág és tágabb hazánk, Európa helyzetére. A nekünk okozott sebeket – látjuk – soha nem igyekeztek a nagyhatalmak jóvá tenni. Pedig mi már azzal is megelégednénk, ha nem biztatnák felelőtlen ellenzéki pártpolitikusainkat nemzettársaink sértegetésére. A gyönyörű magyar Országházat – amely egyike a legszebbeknek a világon – a Kárpát-medence magyarjai közösen építették. Történelmi és erkölcsi jussuk, hogy otthon legyenek benne, bárhogy is szabta szét az ostoba erőszak és kapzsiság szülőföldjüket, és bárhová is kellett menekülniük a 20. század totális diktatúrái elől – ők magyarok. És „egy vérből vagyunk”, akik Zrínyi Miklóssal ma is hirdetjük: „Ne bántsd a magyart!”

A nemzeti kormányok ezt három évtizede vallják, és az utóbbi évtizedben tettekkel igazolják.

Elismeréssel adózunk a nemzetpolitikában, nemzetstratégiában elért jelenleg is képviselt eredményes és sikeres kormányzati törekvéseknek, amelyek jól szolgálják az elszakított nemzetrészek emberhez és magyarhoz méltó életét szülőföldjükön. Segítik és bátorítják a magyar kultúra és történelem emlékeinek és színhelyeinek megóvását, felújítását, a magyar családok oktatását, művelődését. Elismerésre méltónak tartjuk a közép-európai együttműködés erősítésére irányuló, a magyar történelmi hagyományt követő állami törekvéseket ugyanúgy, mint keleti tájékozódásunkat a rokon népekkel való gazdasági, kulturális kapcsolatok erősítésének jegyében. A nyugat-európai intézményrendszerekkel való kapcsolatainkat az Alaptörvényben és a szerződésekben elismert nemzeti és állami önrendelkezés és alkotmányos önazonosság alapján építjük.

A Százak Tanácsa alapítói, Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Mádl Ferenc, Nemeskürty István, Sinkovits Imre, Grosits Gyula és többi kitűnő halottunk nevében is köszönjük ezt mi, élők. Nekünk nehezebb időkben is fontos volt a család, gyermekeink támogatása, és ezekben az években, amikor a nemzeti kormány világviszonylatban is kiemelkedő segítséget adott nekik – ezt köszönjük.

Orbán Viktor és kormányai, Matolcsy György bankelnök súlyos politikai, erkölcsi és gazdasági romlás után állította helyre az ország egyensúlyát. Ezek tények. Sajnálattal látjuk Budapest mai gazdátlanságát, hogy milyen következményei lehetnek a vezetői alkalmatlanságnak. Látjuk már azt is, hogy az úgynevezett „nyílt társadalom” eszmekörének hívei meghirdették a szerintünk eredményes kormányintézkedések visszavonását is.

Ugyanakkor éppen a nemzet egésze iránti felelősségünk tudatában hangsúlyozzuk, hogy a munkaalapú társadalom elvét senki ne állítsa még időlegesen sem szembe a tudásalapú társadalommal. Eötvös József, Szent-Györgyi Albert, Kodály Zoltán és legnagyobb élő tudósaink életművük teljes súlyával képviselik, hogy a tudomány egy és oszthatatlan, csakúgy, mint a művészetek világa. Egy nemzetet rokonszenvessé elsősorban kultúrája tehet. A magyar kultúra sebeinek gyógyítását, a civil társadalomban az önigazgatás gyökereit rendbe tenni szándékozó nemzetépítő akarat éltetését, fejlődését hatékony intézkedésekkel kell támogatni. Mindennek alapja az iskola, amely a mainál sokkal nagyobb kormányzati figyelmet és támogatást érdemel. Olimpiai sikereink is bizonyítják: a világ legnagyobb sportnemzetei között vagyunk. Jogos az igény: tegyük a magyarságot sportnemzetből sportoló nemzetté is. Magyarországon ma több ezer tanár hiányzik, köztük sok testnevelőtanár. Szükség lenne az okok feltárására és az előrelépésre.

Törvénynek kellene büntetnie a közbeszédben elharapózott trágárságot, a közméltóságok sértegetését. Magunkat és hazánkat becsülnénk ezzel. Az interneten keringő összefoglalásokat a kétharmaddal megválasztott második és harmadik Orbán-kormányok intézkedéseiről igen fontosnak tartjuk megjelentetni nagy példányszámban a nyomtatott sajtóban és egy mindenkinek elérhető elektronikus oldalon – a szöveg gondos ellenőrzése után. Az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal tagállamaként tegyük egyértelművé: mi minden Brüsszelből érkezett eurocentről pontosan elszámolunk. Nagyra értékeltük a kormány azon intézkedéseit, amelyekkel a külföldi tulajdonba került közszolgáltatókat visszavásárolva azokat hazai vállalkozások kezébe adta, és ezzel megkezdte a hazai nagy-, közép- és kisvállalkozások támogatását. Ezt nemzeti érdeknek tartjuk, és reméljük, hogy mindig a közérdek vezeti választott vezetőinket, sohasem pusztán önérdek.

Az ország ügyei iránti alázatot és szerénységet nagyra értékeljük. Ismerve a szegénység felszámolására, a vidék újra élhetővé tételére tett kormányintézkedéseket, ezeket támogatva, elvárjuk leggazdagabb honfitársainktól, hogy a mainál még átláthatóbban vegyék ki részüket ebből az országépítésből. Ahogyan a nagy művészi, tudományos vagy sporttehetség nagyobb felelősséget is ró a vele megajándékozott emberre, ugyanúgy van ez a nagyobb vagyonnal is. A földtulajdoni viszonyokat is azért szeretnénk tisztán látni – mint ez a két világháború közötti gazdacímtárakban ma is olvasható –, mert a világban és az európai országok piacain versenyképes, a modern ökológiai szemléletű mezőgazdaság pártolói vagyunk, és az agrárkormányzat programjával megegyezően a kis- és középgazdaságok kialakítását és megerősítését támogatjuk. A magyar termékek vásárlása, a helyi élelmiszerek fogyasztása nemzeti érdekünk. A mezőgazdaság feladata elsősorban egészséges élelemmel ellátni a lakosságot, és tudjuk, hogy ezt elsősorban a biogazdaságok erősítése és a vegyszerek okos csökkentése segítheti. Átláthatóvá kell tennünk minden intézkedést, nem tagadva a néha előforduló esetleges tévedéseket, mert ezzel a nyílt őszinteséggel a kételkedőket és félrevezetett honfitársainkat is megnyugtatjuk.

A Százak Tanácsa tagjai fentieket megvitatva leszögezzük: egy nemzet sohasem lehet ellenzékben. Részben megértjük a sérelmi politizálást, néhány korábbi nemzeti oldalon politizáló személy kiábrándultságát. Tévednek azok, akik most ilyen-olyan pártszövetségek kötésében látják a magyarság gondjainak megoldását, és azt vizionálják, hogy a kormánnyal szemben kritikus értelmiségiek majd az elmúlt évtized kormányzati eredményeire nem emlékező választók többségét megnyerve, az „európai polgár” vagy „nyugat-európai bérek” jelszavakkal, felelőtlen ígéretekkel operálva hatalomba segítik őket.

Tagadásokból soha nem született nemzeti program. Minden polgártársunknak azt javasoljuk: visszahúzódó zsörtölődés helyett próbáljanak inkább segítő kezet nyújtani az egészségügyben, oktatásban, az agráriumban, pénzügyi világunkban, a hazai és nemzetközi jogban dolgozó szakembereknek. Érdemi párbeszédekre van szükségünk a mai eldurvult közbeszéd, öncélú viták helyett. A politikával most ismerkedő fiataloktól is azt kérjük: az itthoni és más országokban szerzett tapasztalataikat fordítsák a hazai gondok enyhítésére.

Mi, a Százak Tanácsa alulírott tagjai csak az egységes magyar nemzetnek elkötelezett kormányt tudunk támogatni. Az eredmények és a hibák ismeretében tesszük ezt, tudva: felelősök vagyunk minden elmaradt kézfogásért. Sem a Konstantinápolyba, sem a Bécsbe, Berlinbe, Moszkvába rohanóknak nem őrzi jó nevét a magyarság emlékezete. A New York Times hasábjaival sem lesz ez másképp. A nemzet felemelkedését valóban óhajtók egyes feladatok átvállalásával, tanácsaikkal, kritikáikkal bizonyára sok mindenben tudnak máris javítani. Pro salute patriae – A haza javáért!

Szijártó István irodalomtörténész, a Százak Tanácsa ügyvivő elnöke, Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, Ágh István író, Bakos István művelődéskutató, Bardócz Zsuzsa vegyész, Bárdi László orientalista, Batta György író, Bencsik András újságíró, Bene Éva ny. főorvos, Béres József vegyész, Bíró Zoltán irodalomtörténész, Bogár László közgazdász, Borbély Károly festőművész, Cey-Bert Róbert író, Császár Angela színművész, Csepinszky Béla agrármérnök, Csókay András idegsebész, Deák Ernő történész, Dobó Márta gyermekgyógyász, Duray Miklós politikus, Farkas Márta közgazdász, Fekete Gyula közgazdász, Feledy Péter riporter, Foltán László kenus olimpiai bajnok, Galuska László orvosprofesszor, Gedai István muzeológus, Gereben Ferenc művelődéstörténész, Gyimesi János mesteredző, Gyulay Endre római katolikus püspök, Gyurkovits Kálmán gyermekgyógyász, Hajdú Lajos szervező, Hegedűs Endre zongoraművész, Hetzmann Róbert jogász, Hóvári János turkológus, Jelenczki István filmrendező, Kahler Frigyes jogász, Kellermayer Miklós orvos, Keserű Katalin művészettörténész, Kisida Elek sebész, Kocsis István író, Kondor Katalin szerkesztő, Koós Ferenc neveléstörténész, Korzenszky Richárd OSB tanár, Kováts-Németh Mária neveléstörténész, Kubik Anna színművész, Lászlófy Pál tanár, Lévai Attila református lelkipásztor, Lipták József gyógyszerész, Ludányi András politológus, Magyaródy Szabolcs cserkészvezető, Makláry Ákos görögkatolikus parókus, May Attila vívó olimpikon, Márai Géza agrármérnök, Messik Miklós jogász, Mocsai Lajos mesteredző, Mózsa Szabolcs radiológus, Muhi Béla fizikus, Murányi László szerkesztő, M. Kiss Sándor történész, Nagy Zoltán orvos, Náray-Szabó Gábor kémikus, Németh Ferenc nemzetközi borbíró, Oláh István agrármérnök, Papp Lajos, szívsebész, Entelényi Tamás agysebész, Poprády Géza könyvtáros, Rajnai Miklós művelődésszervező, Rácz Jenő sebész, Rieger Tibor szobrászművész, Rókusfalvy Pál pszichológus, Sallai Éva szerkesztő, Sándor József sebész,  Salamon Konrád történész, Spányi Antal római katolikus püspök, Somhegyi Annamária gerincgyógyász, Somodi István agrármérnök, Sutarski Konrád szerkesztő, Szász István Tas főorvos, Széman Péter főorvos, Szvorák Katalin énekművész, Szűrös Mátyás politikus, Talpassy Zsombor reklámszakember, Tanka Endre jogász, Tasnády Hajnal közgazdász, Totth Elemér mérnök, Zétényi Zsolt jogász
 

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Előválasztás, a balekhalászat lélektana

ĀAz uralmi rend megdöntésére készülő ellenzék „balekhalászatának” azt kell sugallania, hogy ő és csakis ő tudja a megoldást, ami igen egyszerű