Deme Katalin

Vélemény és vita

Marie Curie a genderelmélet szolgálatában

A Marie Sklodowska-Curie Akciók (MSCA) az Európai Bizottság (EB) mintegy 6 milliárd euró költségvetéssel rendelkező kutatási programja. A kutatási források megszerzésének esélye viszont társadalomtudományi témákban bizonyíthatóan csökken, ha a jelentkező kutatók nem karolják fel a progresszív genderelméletet.

A program célja a kiváló kutatói képzés, vonzó karrierlehetőség és a határokon átnyúló tudáscsere. Ezeknek a ragyogó kilátásoknak viszont szigorú feltételei vannak, amelyek néha túlmutatnak a szakmai és kutatási etika elvén. Az átlátható forrásmunka, módszertan és eredetiség mellett, az EB Marie Curie kutatói programjának vezetői olyan aspektusokra is súlyt helyeznek a pályázatok értékelésénél, amelyek inkább politikai, mintsem szakmai indokoltságúak. A pályázati útmutató például hangsúlyozza „a nemi dimenziót és a sokszínűség egyéb aspektusait a projekt kutatási és innovációs tartalmában”. Amennyiben ezek nincsenek figyelembe véve a projektben, a kuratórium tagjai megokolást kérnek.

Hogy az említett irányelvek nem csupán ajánlások, hanem a pályázat megítélése szempontjából meghatározó jellegűek, egy közeli kollégám tapasztalatából is tudom. Az illető kutató tavaly benyújtott MSCA-pályázata amiatt vesztett pontokat, hogy nem tartalmazott vonatkozásokat a genderelméletre annak ellenére, hogy témája szempontjából ennek az aspektusnak nem volt sem közvetlen, sem közvetett jelentősége.

A jelenség sokkal problematikusabb, mint amilyennek első hallásra tűnik, hiszen ütközik a kutatási szabadság elvével, és ideológiai feltételekhez köti a tudományos munka anyagi fedezetét. Itt tehát nemcsak elvek és értékek ütköznek, hanem egy ideológiai palotaforradalom folyik, amelyet az EB irányít a pénzbeli források szétosztásán keresztül. Ennek az aggasztó folyamatnak leginkább a társadalomtudományok vannak kitéve, mivel ezek az egzakt tudományok és bölcsészet egyfajta hibridjei, így a kutatási etika szürkezónájában helyezkednek el, és fokozottan kiszolgáltatottak külső lobbik ráhatásának.

A szemléltetés kedvéért felhoznék egy esetet saját egyetememről. Az Aarhusi Egyetem 2019-ben országos botrány közepette vont vissza egy jelentést, ami a marhahúsfogyasztás éghajlatra gyakorolt hatásáról szólt. Ez azután történt, hogy kiderült, az egyetem kutatói megengedték a Danish Crown húsüzemi óriásnak és a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági és élelmiszer-érdekvédelmi szervezeteknek, hogy befolyásolják a jelentés tartalmát.

Hozzáfűzöm, ezek ugyanazok a szervezetek voltak, amelyek a jelentés mögött lévő kutatást megrendelték és finanszírozták. Az inkrimináló dokumentumok és e-mailek ezrei ugyanis feltűnően szoros kapcsolatot fedtek fel az egyetemi kutatók és a megrendelő szervezetek között. Az eset nagy felháborodást keltett, és foltot ejtett az Aarhusi Egyetem tekintélyén.

Ennél a pontnál joggal vethetnénk fel a kérdést, hogy lehet-e a két esetet összefüggésbe hozni, hiszen az Európai Bizottság tudományos ösztöndíjrendszere nem a kutatások eredményét befolyásolja, csak bizonyos témákat előnyben részesít a nemzetközi versenymezőnyben. Tehát akár azt is mondhatnánk, hogy elég volna a pályázatba beilleszteni egy paragrafust a genderaspektusról anélkül, hogy lényegesen módosítanánk a kutatási tervünket, és így növelnénk szakmai előremenetelünk esélyét. De hát éppen itt van a kutya elásva, illetve itt kezdődik a szakmai megvesztegethetőség szalonképesítése, a tudományos etika felfüggesztése.

Ráadásul, hogy tovább éljek az állatmetaforákkal, így bizonyos tevék könnyedén átsétálnak a tű fokán, más tevék viszont ugyanazon a tűfokon fennakadnak. Így például a doktori pályázati rendszer tűfokát könnyedén átlépve kutathatta egy kollégám a „jobboldali-populista” pártokra szavazó nők elutasító viszonyát a feminizmushoz és LMBTQ-aktivizmushoz. Ha viszont ugyanez a kolléga mondjuk a baloldali-liberális pártokra szavazó nők család- és társadalomképét akarta volna kritikusan vizsgálni, kutatói tervei nagy valószínűséggel fennakadtak volna azon a hírhedt tűfokon.

Mindent összevetve kétségtelen, hogy a nők, Marie Curie-től Karikó Katalinig rögös utat jártak be a tudományos kutatás berkeiben a férfiakkal való egyenjogúsításukért. Az is kétségtelen, hogy az ide vonatkozó esélyegyenlőség terén még van némi behoznivaló. Ehhez viszont hozzátartozik az is, hogy az Európai Bizottság alapítványi konzorciumaiban az esélyegyenlőséget nemcsak nemtől, de világnézeti hovatartozástól függetlenül is mérjék. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a jövő női kiválóságainak galériáját Karikó Katalinok helyett Dobrev Klárák portréi díszítik majd. 

(A szerző muzeológus)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Előválasztás, a balekhalászat lélektana

ĀAz uralmi rend megdöntésére készülő ellenzék „balekhalászatának” azt kell sugallania, hogy ő és csakis ő tudja a megoldást, ami igen egyszerű

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Semmi, sehova

ĀFricska. Becsszó, szinte élvezetes őket olvasni most, Márki-Zay Patyomkin-falvas győzelme után! Egy napja zajlik a kármentés