Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Szavak

Kétperces

Valaki egyszer azt tanácsolta J. Károlynak, hogy ha szeretné megváltoztatni az életét, minden napra keressen magának egy szót. Egy napig éljen vele együtt, viselkedjen úgy, legalábbis próbáljon meg hozzá hasonló lenni. De csak pozitív szavakat válasszon ki, mert például a „rothadás” vagy a „méreg” és az „undor” nem biztos, hogy segíteni fog.

A gondolataival akkor saját magát mérgezi meg, ő is rothadásnak indul, és ettől mások fognak undorodni.

J. Károly gyomrába kezdte magát befészkelni a kétség, és már nem volt meggyőződve róla, hogy akarná-e a változást, ha az ennyire veszélyes dolog. Nem szerette volna, ha bárki undorodna tőle, amikor találkozik vele. Nem egy kuka ő, vagy mi?!

Nem tudta viszont kitörölni az agyából a tanácsot. A következő napokban olyan szavak jutottak eszébe, mint a „bűn”, a „kudarc”, a „fájdalom” és az „egér”. Az egértől irtózott, s még mielőtt arra gondolt volna, hogy „cserebogár”, amitől egyenesen rettegett, vagy „dinnye”, mert attól mindig hasmenése van, gyorsan elővette az értelmező kéziszótárt. Hiába próbált pozitív szavakra gondolni, nem jutott eszébe egy sem. Legjobb lesz, ha ezt az egészet a véletlenre bízza.

Az első napon ott nyílt ki a szótár, hogy „majom”. Ez nem tűnt először jó szónak, de az egérnél jobb, és már majdnem ember. J. Károly hirtelen öt ilyen ismerősét is fel tudta sorolni, de ebbe az ötbe sem a főnöke, sem a közterület-felügyelő nem tartozott bele, aki egyszer azért büntette meg, mert tiltott tevékenységet végzett.

J. Károly előre nem bejelentett módon kezdte a parlagfüvet gyomlálni a parkban, s azt egy majdnem térdig érő kupacba rakta. A park az önkormányzat tulajdona, tehát ez rongálás, erre még rájön az illegális szemétlerakás. Kiállított egy húszezerforintos csekket.

A következő szó a „sarló” volt. J. Károly próbált arra gondolni, hogy ez jó. Az aratást jelenti, a megérett búza békéjét, a takarmányfű áldásait. Becsukta a szemét, ott kérődztek mellette a tehenek, szinte már a frissen lefejt langyos tej illatát is érezte, mikor fölriadt. Emlékezett a gyermekkorából, hogy a sarlózás bizony nehéz, ráadásul nem túl hatékony munka. Ez sem fogja őt jobb kedvre deríteni, sőt. És a sarló mellett megjelent a kalapács. Ettől teljes letargiába esett. Megrettent, hogy pusztán a rágondolással is visszahozza azt a szörnyűséges múltat.

Harmadik szóként a „fülfájás” adódott – nem elég az állandó fülzúgás, még fáj is?! Negyedikként az „ízület” – mert a szótár már csak ilyen: benne van minden, amivel ebben a korban már erősen küszködik! Majd ott nyílt ki, hogy „remény” – s J. Károly egy teljes napig reménykedett, estére azonban ebbe is nagyon belefáradt.

Semmi nem történt, nem érezte, hogy bármi is megváltozott volna. Sőt! „Ugye, milyen szép napunk van?” – mosolygott a pékségben önfeledten az eladóra. A negyvenes nő tekintete villámokat szórt. Nem régen vált el, s nem vette észre, hogy éppen a remény vásárol nála két túrós bélest.

Utána a „levegő” következett. Ez könnyű szónak tűnt – őt is gyakran nézték levegőnek, ismerős volt az érzés. De vajon ha hirtelen eltűnne, akkor a többi ember megfulladna? Ez a felelősség, hogy puszta létezésén múlhat mások élete, rémülettel töltötte el. Hetedikként a „műanyag” szóra tévedt az ujja. J. Károlynak fogalma se volt róla, hogyan viselkedjen egy teljes napon át műanyagként. – Talán éppen úgy, mint eddig? Akkor mi értelme van a változásnak?

J. Károly megállapította, hogy nincsenek jó szavak.

S ekkor a kezébe akadt egy könyv. Az egyik szereplő semmi mást nem volt képes kimondani benne, csak azt, hogy „dömdödöm”. 

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Európa jövője

ĀJavában tart az Európa jövőjéről folyó vita, amelyben eddig csaknem háromezer konferenciát szerveztek, és több mint nyolcezer ötletet, javaslatot töltöttek fel az unió e vita célját szolgáló platformjára

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Ők, együtt

ĀFricska. Elképesztő figurák, mondatok, önleleplezések! Márki-Zay csípőből lehazaárulózott mindenkit, aki Dobrevre szavaz