Lóránt Károly

Vélemény és vita

Európa jövője

Javában tart az Európa jövőjéről folyó vita, amelyben eddig csaknem háromezer konferenciát szerveztek, és több mint nyolcezer ötletet, javaslatot töltöttek fel az unió e vita célját szolgáló platformjára

Elméletileg a vita azt a célt szolgálja, hogy az unió vezetői az uniós állampolgárok véleménye alapján alakítsák Európa jövőjét, a gyakor­latban ez áll tőlük a legtávolabb, emlékezzünk: a francia és holland állampolgárok annak idején az alkotmányt elutasították, ennek ellenére lisszaboni szerző­dés formájában bevezették. Az unió vezetése már régen nem azt csinálja, amit az európaiak akarnak, ezt a Gallup millenniumi felmérése is igazolta.

Már jó húsz évvel ezelőtt is, több fejlett nyugati demokráciában, az emberek jelentős részének az volt a véleménye, hogy a választások ugyan szabadok és tisztességesek, ám az országot nem a népakarat szerint vezetik. Svédországban például a lakosság fele osztotta ezt a nézetet. Persze vehetünk közelebbi példát is. 2017-ben a Chatham House tízezer embert kérdezett meg tíz országból arról, hogy a muszlim országokból való további bevándorlást meg kell-e szüntetni?

A megkérdezettek több mint a fele mondta, hogy igen, és csak egyötödük, hogy nem, ennek ellenére az unió vezetése folytatni akarja eddigi bevándorlási politikáját. Lehet, az uniós intézményekbe tényfeltáró bizottságot kellene küldeni a demokrácia érvényesülésének kivizsgálására?

Mindez azonban nem szabad, hogy elkedvetlenítsen bennünket a vitában való részvételtől, meg kell mutatnunk, hogy van saját véleményünk, ami jelentős mértékben eltér ugyan az unió jelenlegi ideológiájától és politikájától, közel van viszont az európai átlagember világlátásához. Jómagam két ilyen hazai rendezvényen vettem részt, az egyik a klímaváltozás, a másik pedig a migráció és demográfia témakörébe tartozott. A klímaváltozással és főleg annak energetikai vonásaival – ismert hazai előadók részvételével – az Energiapolitika 2000 Társulat foglalkozott.

Az ott előadó kutatóknak az volt a véleményük, hogy a klímaváltozás menetét hatalmas és megállíthatatlan természeti erők határozzák meg, amelyeket emberi tevékenységgel nem lehet befolyásolni. A naptevékenység megváltozása vagy a geomágneses mező jelentős csökkenése, ami napjaink­ban zajlik, önmagában is oka lehet az éghajlatváltozásnak. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése a természeti erőkhöz képest jelentéktelen hatással van az éghajlatra. A szén-dioxid-mentesítésre vonatkozó állítás tudományos tévedésen, az éghajlati adatok egyoldalú figyelembevételén alapul.

Ez a megállapítás azért is érdekes, mert a fizikai Nobel-díj felét épp most ítélték oda Syukuro Manabének (Princeton University, Amerikai Egyesült Államok) és Klaus Hasselmannnak (Max Planck Institute for Meteorology, Hamburg, Germany), a Nobel-bizottság indoklása szerint „a Föld éghajlatának fizikai modellezéséért, a változékonyság számszerűsítéséért és a globális felmelegedés megbízható előrejelzéséért”.

A probléma csak az, hogy a most már Nobel-díjas tudósok által kidolgozott modellek egyáltalán nem követik a Föld hőmérséklet-változását, amihez legközelebb még az Orosz Numerikus Matematikai Intézet 4. ver­ziójú éghajlati modellje (INM-CM4) áll, de ők nem kaptak Nobel-díjat. Ami az éghajlatváltozás „megbízható” előrejelzését illeti, idézhetünk Berrien Moore-tól is, aki az IPCC harmadik jelentésének kidolgozásában játszott vezető szerepet, és aki szerint „az éghajlati kutatás és modellezés során el kell ismernünk, hogy kapcsolt, nem lineáris, kaotikus rendszerrel van dolgunk, és ezért a jövőbeni éghajlati állapotok hosszú távú előrejelzése nem lehetséges”.

Persze vigyázni kell a klímamodellhívők kritizálásával, mert büntetés várható érte. A Grazi Egyetem egyik kiválósága, Richard Parncutt, foglalkozására nézve zenepszichológus, például halálbüntetést helyezett kilátásba a szén-dioxid klímahatásában nem hívők számára. Az Európa jövőjéről folytatott vitában tehát nem árt az óvatosság.

A másik vitát, amelyen részt vettem a Kiutat Kereső Közgazdászok Köre (röviden 4K) rendezte, ez egy olyan volt államigazgatási tisztviselőkből, egyetemi tanárokból és hasonlókból álló társaság, akik, jóval túl a nyugdíjkorhatáron, ahelyett, hogy reálértékben csökkenő nyugdíjukat élveznék, még mindig azon törik a fejüket, hogyan jobbíthatnának az ország sorsán.

Nemrég még egy könyvet is kiadtak Tria­nontól a rendszerváltásig címmel, amelyben csaknem ötszáz oldalon keresztül az ország szinte minden ügyes-bajos dolgával foglalkoztak. E társaság, amelynek otthont a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) ad, szintén hallatni akarta hangját az Európa jövőjéről szóló vitában, mégpedig a migráció témakörében, amelyet ők a bevándorláshelyettesítő eszköz, a demográfiai mutatók javítására hegyeztek ki. A migráció okainak, előnyös és hátrányos voltának tárgyalása után a hangsúly a kedvezőtlen európai demográfiai mutatók okaira és javításának lehetséges módszereire terelődött.

Hangsúlyt kapott, hogy Magyarországon és az Európai Unióban is a kívánt gyermekszám meghaladja a reprodukciós szükségletet, következésképpen a kevés gyermek megszületése kényszerítő körülményekre vezethető vissza. A globalizációs civilizáció mesterségesen leszűkíti a gyermekvállalási kort, a rendelkezésre álló munkaerőt lehasználható erőforrásként kezeli.

Ennek következménye az, hogy a munka világa a szülőket késői kezdésre irányítja és egyben annak korai befejezését is diktálja. A szülők egyre inkább a pénzzel megvásárolható szolgáltatásokkal helyettesítik a gyermeknevelés időigényes munkáját. A reproduk­cióra irányuló gondolkodás jelenleg kétgenerációs, a nagyszülői harmadik generáció teljesítménye nincs benne a generációs „elszámolásokban”, legfeljebb a láthatatlan transzerferekben jelenik meg. A demográfiai deficit csökkentésében egy háromgenerációs családmodell új lehetőségeket tárhat fel.

Az is felmerült, hogy a demográfiai hiányt jelentős mértékben növeli a népesség növekvő terméketlensége. Minden negyedik-­ötödik gyermekre vágyó család meddőséggel küzd. A férfiak nemzőképessége a teljes európai és észak-atlanti térségben az 1970-es évek óta 60-70 százalékkal csökkent, aminek egyik oka az lehet, hogy a mindennapi élelmiszerekben felhalmozódott káros anyagok mind a nemzőképességet, mind a megtermékenyülés valószínűségét csökkentik.

Az előadók a demográfiai mutatók javítására számos javaslatot tettek, de alapvetően azt vetették fel, hogy változtatnunk kell a gazdasági és életvezetési elveinken. A jelenlegi közgazdasági tanítások leszűkítik tárgyukat az anyagi jellegű javakra, kevés figyelem fordul a családok szocializációs, humanizációs és szakrális teljesítményére. Több előadó a népességalakulás geopolitikai összefüggéseire irányította a figyelmet. A geopolitikai földrajz az, amely bemutatja a tájban élő közösségeket és azok rendtartásait.

A tájjal együtt élő közösségekben az emberek több generációban gondolkoznak, az örökölt tájat mint jelentős forrást az unokáknak is fenn kívánják tartani. A demográfiai mutatók javulásának elérésében a társadalom minden szintjén van feladat. Kormányszinten a háromgenerációs családokat, azok támogatását kell a politika középpontjába állítani, növelni kell a család, az anyaság, a nagyszülői generáció társadalmi presztízsét.

A civil társadalomnak, a civil társadalmi szervezeteknek meg kell érteniük a demográfiai problémák fontosságát, elő kell segíteniük a háromgenerációs családmodell elismerését. A vállalkozásoknak segíteniük kell a gyermekvállalást. Az egyéneknek pedig meg kell érteniük, hogy a társadalom együtt élő generációkból áll, amelybe beleszülettek, amelyből felnőtt állampolgárként kiválhatnak, de az együttélés kötelékei fennmaradnak és fenntartanak.

Dixi et salvavi animam meam, mondhatnánk, tudván, hogy az unió vezetése kevéssé figyel oda, sőt elutasítja a politikájának szellemével nem egyező véleményeket. De van egy gyermekmese egy kismadárról, amely minden századik évben megköszörüli a csőrét a gyémánthegyen és egyszer ez a gyémánthegy el fog kopni.

(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Szavak

ĀValaki egyszer azt tanácsolta J. Károlynak, hogy ha szeretné megváltoztatni az életét, minden napra keressen magának egy szót

Bán Károly

Bán Károly

Szappanopera

ĀMindaz, ami napjaink politikai valóságshow-jában, a hatpárti előválasztáson, a Gyurcsány-színjátékban napról napra történik, műfaját tekintve inkább hagyományos szappanopera