Vélemény és vita
Zsarolás
Azért az nem mondható, hogy az Európai Unió nem fogékony az újdonságokra. Igaz, tíz év kellett ahhoz, hogy teljesen felfogja: Magyarország – Lengyelországgal együtt – jelentősen különbözik a kontinens többi részétől
álláspont
Nem úgy táncol, ahogy Brüsszel fütyül, ha táncol egyáltalán. Az eredetileg durcás értetlenkedést dühödt és elvadult vádaskodás váltotta fel, különösen azután, hogy az uniós bürokraták rájöttek: az általuk generált, politikai és ideológiai indíttatású, jogállamisággal kapcsolatos konfliktusból arcvesztés nélkül már semmiképpen nem kerülhetnek ki. Az eddig üzemeltetett regulázási rendszer pedig nem működik.
A pénzügyi eszköztár az, amellyel már több uniós tagállam kormányát is megbuktatták. Atyáskodóan, mosolyogva, egy tollvonással, felhabzó publicitás nélkül törvényesen megválasztott kormányokat arra kényszerítettek, hogy ha nem is önként és dalolva, de más lehetőség nem lévén, lépjenek le a színről.
Az igazi nagy fogás Silvio Berlusconi, egykori olasz kormányfő volt, amolyan első tesztalany, akin a pénzelvonás okozta tüneteket vették nagyító alá: milyen gyorsan hat egy olyan, pénzügyi műveletnek álcázott levél, amely az adott állam kivéreztetését – mennyire ismerős ez a kifejezés – irányozza elő. A levelet az Európai Központi Bank (EKP) elnöke Mario Draghi, jelenlegi olasz miniszterelnök mint a pénzügyi laboratórium főnöke írta Berlusconinak.
A tartalom pedig a szokásos neoliberális, megszorításos „reform” bevezetésének követelése volt: liberalizáció, privatizáció, a kollektív bérmegállapodások visszaszorítása, a nyugdíjak visszavágása, a közalkalmazottak béreinek csökkentése, folyamatos kiegyensúlyozott költségvetés. Az EKB leállította az olasz állampapírok vásárlását, amivel a csillagos égig repítette azok kamatait, Berlusconi pedig az államcsőd elkerülése érdekében 2011 őszén lemondani kényszerült.
A rendszer üzembiztosan működött. Így 2014-ben, az ukrán válságra és az azt követő Moszkva elleni uniós szankciókra hivatkozva Brüsszel egyszerűen utasította Bulgáriát, hogy állítsa le az Oroszország felől Ukrajnát elkerülő Déli Áramlat gázvezeték építését. Azért, hogy Szófiában nehogy félreértsék a parancsot, visszatartották a balkáni ország déli, törökök lakta térségének már jóváhagyott fejlesztési pénzeit, ami teljesen szembement az unió saját szabályrendszerével. A törökök azonnal felfogták, hogy jobb lesz, ha pártjuk kimenekül a szófiai koalíciós kormányból, így a kabinet megbukott, a gázvezeték pedig új nyomvonalon, Törökországon keresztül épp a napokban érte el hazánkat.
Egy évvel később, az EKB az ugyancsak törvényesen megválasztott görög kormányt búcsúztatta.
A görög választók odáig merészkedtek, hogy népszavazáson elutasították a pénzügyi válság miatt az országukat sújtó további brutális megszorításokat. Válaszul az EKB megvonta a görög kereskedelmi bankrendszertől a minden eurózóna-tagállamnak járó likviditási hitel felvételének lehetőségét. Az athéni kormány választásra kényszerült: államcsőd, vagy elfogadja az újabb megszorításokat. Alekszisz Cíprasz miniszterelnök lemondott. Az EKB részt vett a megszorító politika kikényszerítésében és számonkérésében, azaz olyan tevékenységet folytatott, amelyeket kinevezett jegybanki vezetés sehol a világon nem végezhet demokratikusan megválasztott kormánnyal szemben.
Elmondható, hogy mindhárom esetben az EU a nemzetközi jogot semmibe véve, zsarolás révén, törvényesen megválasztott kormányokat buktatott meg. Brüsszel viszont hazánkat sikertelenül próbálja a helyreállítási alap megvonásával zsarolni.
Nálunk ez nem játszik.
(A szerző lapszerkesztő)
