Kondor Katalin

Vélemény és vita

Belváros, anno 2021

Fényképeket nem áll módunkban mellékelni, de igazam bizonyítására ajánlok egy belvárosi sétát, mondjuk, az Oktogon és a Liszt Ferenc tér között

Este hat órakor szeptember végén–október elején még világos van, a sétát a Nagymező utca bármelyik mellékutcájában kezdhetjük. Málló vakolatú, valaha szép házak jellemzik a környéket, csak gondozni kellene őket, de ennek nincs nyoma. Néhány újonnan épült „modern” épület vakolata még bírja a gyűrődést, de azokon is méterenként (és ez nem túlzás) vizeletnyomok.

A nyomokból megállapítható, hogy emberi „termék” mindegyik. A környék óriási kutyaparadicsom, mert a sétáltatott ebek valamennyiről szagmintát vesznek, ez nekik jó szórakozás, nekünk kevésbé. Bezárt üzletek roggyant fémrolói díszelegnek, kosz és szemét mindenütt. Ahol van kapubeálló, ott hajléktalanok fekszenek, a körúti lócákon is – nesze neked covidjárvány!

A környék tele van utcára „kitelepült” vendéglőkkel, faácsolatok adják a szabadtéri teraszt, a járókelők botladoznak, néha megállnak, hogy a pincér kiszolgálhassa az utca szerelmeseit. Közben persze a keskeny, egyirányú utcácskákon, egy méterre a tákolt teraszocskáktól megy az autóforgalom. Színtiszta egészség! Ingyen tüdőszanatórium.

E tájon fák nincsenek, ahol vannak, például az Operettszínház előtt és a tér túloldalán, egészen a Zeneakadémiáig, némileg segítenek a szagviszonyok elviselésében, de az állapotok városvezetőinket igazolják: az utca mindenkié. Persze. Szerintük ez azt jelenti, hogy kocsmának, alvóhelynek, mosdónak egyaránt használhatók. Számtalanszor és nagyon sokan szóvá tették már, hogy ez lehetetlen állapot.

A járda a járókelőké. A kapualjak a ház lakóié. Az úttest pedig a járműveké. Ilyen egyszerű! Csakhogy ma minden bonyolult. Szándékosan. Ostoba kerületi, fővárosi rendeletalkotók vajon számoltak-e azzal, hogy ha mindenkié az utca, tehát alvásra és nyilvános vécéként egyaránt használható, akkor – megunva a jelen áldatlan állapotait – egy szép napon valamennyien kiköltöznénk? Csak mert az utca mindenkié! Vajon akkor mit kezdenének a végtelenül liberális jogszabályaikkal? Nos, mondhatjuk József Attilával, „én nem ilyennek képzeltem a rendet”.

Sétáljunk tovább! Mind az Operett, mind pedig a Zeneakadémia csodaszép épület. Frissen felújítva igazi büszkesége a városnak mindkettő. Csakhogy van egy rossz hírem. Hamarosan itt az igazi ősz, és jönnek a hidegebb napok. Mai törvényeink szerint beljebb költözhetnek a hajléktalanok. Hiszen az utca mindenkié.

Ám a Zeneakadémia VII. kerület felé eső része igazi katasztrófa. Az utcák sötétek, a járdák rosszak. Itt is szinte minden épület valaha gyönyörű volt, ám többségük mára lepusztult, tatarozatlan, ahol a megrongált, málladozó falakat szintén vécének használják a hajléktalanok, valamint a többet érdemlő éttermekből a szállásukra tartó, besörözött vendégek. Ez a manapság bulinegyednek nevezett terület. Az is. A koszt és a bűzt szeretők bulinegyede.

Sajnos a Zeneakadémia körül nagyon nehéz parkolni. Nem ártott volna a tatarozáskor valami megoldást találni erre a gondra, mert jó, ha városvezetőink tudomásul veszik, hogy van még olyan ember, aki a munka után szeret hazamenni és ruhát váltani, hogy szépen felöltözve tisztelje meg a Zeneakadémiát és művészeit. S bizony a kései órákban véget érő koncertek után egyszerűbb, gyorsabb és biztonságosabb autóval hazamenni, mint tömegközlekedéssel.

Hogy az elegancia, a szépség és a tisztaság szeretete, megbecsülése kihalófélben van, és e jelenséget bizony rossz városvezetőink is nagyban elősegítették, és máig elősegítik, talán nem kell bizonygatnom. Eszük ágában sem volt a rendet megteremteni és megkövetelni. Gondoljunk csak a Demszky-korszakra, amikor az utca művészeiként kellett volna tisztelnünk a házfalakat, aluljárókat, hidakat tönkre mázoló újkori „festőművészeket”.

Érdekes, nem tudok arról, hogy az őket pártoló városvezetők házait, villáit, kerítéseit ezen pártfogolt „művészek” az éj leple alatt kidekorálták volna. Alighanem kigyúrt legények őrizték és őrzik mindmáig a magánbirodalmaikat. Valószínű nem is sétálnak a rájuk bízott városban, kerületekben. No és a Zeneakadémiára meg a környező színházakba sem járnak.

Terézváros és Erzsébetváros, VI. és VII. kerület, 2021. Remélem, senki sem tiltja, tilthatja meg (bár úgy tűnik, közeledünk ehhez az állapothoz), hogy elmondjuk, mi bánt bennünket a belvárosból hazafelé menet. Röviden szólva csak a rend teljes hiánya. Levegőt! 

(A szerző újságíró) 

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Korlátlanul

ĀMai életünknek nincsen olyan része, ahová ne szüremkedett volna be az az eszmerendszer, de mondjunk inkább világkezelési módszert, ami a valamikori, zsidó–keresztény kultúrára épített nyugati civilizációt szétrohasztotta