Nagy Dóra

Vélemény és vita

Ezt (is) elk*rták

Tényleg az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Amikor nekikészültem e publicisztika megírásának, akkor az volt a határozott célom, hogy a parlamenti őszi ülésszak megkezdéséről fogok írni

Végigszenvedtem a felszólalásokat, döbbenettel vegyes derültséggel néztem végig, ahogy Jakab Péter, Gyurcsány Ferenc, Tordai Bence vagy éppen Szabó Tímea teljesen elveszíti a kontrollt és megy le a kocsmaszint alá. Azt el kell ismernem, hogy adtak élcelődnivalót bőven, csak aztán úgy alakult, hogy sokkal fontosabb dolgok láttak napvilágot.

Persze lehetne ezekről, a gazdik által kitartott, félresikerült és pályát tévesztett életművészekről hosszan értekezni. Nyilván ők is ezt akarják, ezért mennek le kutyába és csaholnak veszetten, egymást túlkiabálva. Mindent a kétpercnyi figyelemért, ugyebár. Azonban ezek csak percemberek, akik alkotni, értéket teremteni és hordozni már réges-régen képtelenek. Így, ha meg is adjuk nekik muszájból a kellő figyelmet, rávilágítva arra, hogy az esztelen pusztításon kívül máshoz nem értenek, nyomban térjünk is rá inkább olyan területre, ami valóban fontos és tényleg megérdemli a figyelmet.

Az elmúlt hónapokban nagy munkában voltunk az IKoN Egyesület tagjaival, amelynek eredményeképpen életre hívtuk a Sinkovits Imre Kollégiumot, mert most már nagyon itt az ideje, hogy végre a nemzeti szellemiségű kultúra is figyelmet kapjon. Fiatalként, filmszeretőkként és könyvmolyokként jól tudjuk, milyen nagy elmaradások és bajok vannak ezen a területen.

Látjuk, tapasztaljuk mindennap, milyen torzulásokon megy keresztül például a filmipar is világszerte. Hazánkban se jobb a helyzet, hiszen a rendszerváltozást követően teljesen átengedte a nemzeti oldal ezt a területet a liberálbolsevik értelmiségnek, amely meg is tett mindent annak érdekében, hogy a nemzeti jelleg elhalkuljon a magyar kultúrában. Az SZFE körül kirobbant hisztéria mutatott rá a leginkább arra, mekkora hegemóniára tettek szert, mennyire nem akarják és pánikolnak attól, hogy a konzervatív, hagyománytisztelő, a nemzetünk karakterét megmutató hangok is megjelenjenek.

Az elmúlt évtizedekben ki is nevelték az utánpótlást, akik vitték tovább ezt a kultúrmarxista szemléletet nyakon öntve az önmagából teljesen kifordult, elborult posztliberális agymenéssel. Ők határozták meg, mi a kultúra, mi a film, mi a művészet, és kik azok az emberek, akik méltók a figyelemre. Minden az ő ítéletük szerint történt. Azokat az írókat, művészeket, akik pedig nem illettek bele ebbe a képbe, szépen lenácizták, megkérdőjelezték a szakmaiságukat, tudásukat, és kiszorították őket, amennyire csak tudták. A nemzeti oldal – tisztelet a kivételeknek – pedig egészen egyszerűen hagyta, hogy másodhegedűs legyen ezen a pályán. Ebből kifolyólag tehát egyáltalán nem érhet senkit meglepetésként, ami Kálomista Gáborékkal történik.

Tudniillik, elkészítették az Elk*rtuk című filmjüket, ami október 21-én debütálna a mozikban, és az őszödi beszédről, valamint az azt követő politikai túlkapásokról, az országban uralkodó állapotokról szól. Na igen ám, csakhogy az olyan elfogadó, toleráns és a kultúra sokszínűsége iránt elkötelezett liberálbolsi réteg nagyon nem örül ennek a filmnek, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb moziba jusson el. Egy dolog előtt, mondjuk, én is értetlenül állok: ha olyan rossz ez a film, akkor miért is kell akadályozni, hogy eljusson a nagyobb közönséghez?

Elvégre eddig mást se lehetett olvasni a független–objektív kultúrharcosoktól, hogy bizony csapnivaló a látvány, lebőgés lesz az egész, a színészek se hitelesek, gagyi utánzat stb., stb. Akkor mégis mi a gond? Hát, ha ennyire rossz ez az alkotás, amit ti látatlanban megmondtatok pusztán az előzetesek után, kedves liberálbolsik, akkor miért nem akarjátok, hogy rendesen bemutassák?

Mi is azért írunk rólatok, hogy lássa és értse mindenki, mennyire nem a hazátokat képviselitek, és mennyire alja politikát folytattok akkor, ha szerintetek az Elk*rtuk katasztrófa, miért kell mindent megtenni azért, hogy akadályozzátok a megjelenést? Ha pedig nincs is hálózat és a kultúra független terület, akkor ehhez miért asszisztálnak a mozikat üzemeltetők, a filmekkel foglalkozó médiumok, „szakemberek” és publicisták? Megannyi kérdés, amire maximum annyi a válasz, hogy O1G meg diktatúra, nem is úgy van, és minket itt elnyomnak, aki a kérdést feltette, az meg egy mocskos Fidesz-bérenc.

Azért mi ne dugjuk a homokba a fejünket, és tegyük rendbe a dolgokat. Nyilván nem tetszik az, hogy betörtünk a libernyák felségterületre, és végre elkezdjük a történelmünk fontos kérdéseit feldolgozni, értelmezni több szempontból. Különösen nem jó az, ha ezt a jelen korunkkal tesszük, amihez élő tapasztalat társul, legtöbbször igyekeznek elhazudni, és kihatással van a jövőnkre.

Az meg végképp katasztrófa, ha még a nemzeti jelleg is megjelenik ezekben, valamint identitást formálunk a filmek, sorozatok vagy éppen a színházak segítségével és könnyen befogadható, értelmezhető eszköztárával. Mi ellenben azt mondjuk, hogy ugyan hatalmas az elmaradásunk, és sok szempontból talán elkéstünk már, de sosincs késő, ezért nem szabad meghátrálni, és végre a nemzeti szemléletnek teret kell nyernie ebben a világban. Sinkovits Imre szavaival élve: „Hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem. Mindhármat őseink hagyták ránk, és a hűség kötelez.”

Egyszerű, igaz és felemelő, mindenki számára irányt mutató gondolatok ezek, amelyeket nem nehéz követni és nagyon itt lenne az ideje annak, hogy végre ez a szemlélet megjelenjen a kultúra területén. Ám ha ezt valakik egyszerűen nem képesek megérteni és e szerint élni, akkor arra tényleg nem lehet más mondani, mint hogy ezt is elk*rták. Nem kicsit, nagyon. 

(A szerző politológus, az IKoN elnöke)   

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Vadgender

ĀA Nőkért Egyesület aktivistái kiálltak a családokról szóló konferencia elé, és molinóztak. Sajátosan szélsőliberális módszer lepedőre írt jelszavakkal tiltakozni valami, de inkább valakik ellen

Rab Irén

Rab Irén

Lázadj a jövőért!

ĀA másfél éve húzódó járvány hullámai megtépázták a német gazdaságot, a létbiztonságot, csökkentek a jövedelmek, emelkedtek az árak