Ezek tényleg megvadultak!

Nagy egyetértésben zajlott az első miniszterelnökjelölt-jelölti „vita” a baloldalon. Túl azon, hogy az előzetes jóslatok szerint beigazolódott, hogy nem lesz sok látnivaló, gyakorlatilag vita nélkül megismétlik mindazt, amit eddig mondtak, mégis megütközve hallhattuk: itt bizony bírósági ítélet nélkül (is) mindenkit börtönbe akarnak zárni, aki nem velük van.

Felfüggesztenék az alaptörvényt, befagyasztanák a bankszámlákat, rátennék a kezüket a magánvagyonokra, földönfutóvá tennék a jobboldali embereket, mindent, de tényleg mindent felforgatnának. Tessék komolyan venni a fenyegetéseket, hisz ilyet utoljára a bolsevikoktól hallottunk!

Ezek tényleg azt hiszik, hogy ha megnyerik a választásokat, akkor nekik mindent lehet? Valóban feles többséggel változtatnák meg a kétharmados törvényeket? Tényleg bírósági ítéletek nélkül zárnának börtönbe politikusokat? Komolyan felfüggesztenék a jogállamisági kereteket? Mi fogja akkor szavatolni a társadalmi rendet? Mi a garancia arra, hogy nem lesz felfordulás?

A kérdések – az elmúlt hónapok során felerősödött baloldali fenyegetések mellett – a miniszterelnökjelölt-jelölti „vita” után jogosan sorjáznak. Hisz aki nézte, hallgatta az öt jelölt vitáját, az nézhette és hallhatta a konkrét fenyegetéseket is. Dobrev, Fekete-Győr, Jakab, Karácsony, Márki-Zay... Már csak a kulisszák mögött megbúvó Gyurcsány hiányzott a képernyőről.

Ha egy politikus nyíltan törvényt és alkotmányt sért meg, akkor miként várja el a polgártól, hogy az betartsa a jogszabályokat?

És hol van ilyenkor a demokráciára büszke Nyugat? Hol van a jogállamiságra oly érzékeny Brüsszel? Miért késlekedik Věra Jourová dorgálása? Mi az oka annak, hogy a nemzetközi sajtó nem foglalkozik azzal, hogy itt egy olyan balol­dali ellenzék törekszik hatalomra kerülni, amely fittyet hány a demokráciára? Tényleg asszisztálnának ehhez? Persze költői a kérdés. Ne legyünk naivok, a baloldalon mindig voltak egyenlőbbek az egyenlők között. Mindig érvényben volt Orwell klasszikus mondata: négy láb jó, két láb jobb! A ma élő liberálisok pedig már régóta „szenvednek” a gőg bűnétől, régóta gondolják úgy, hogy nekik mindent szabad.

De akkor is! A baloldalon elhangzó fenyegetések, a politikai ellenfelekkel való erőszakos leszá­molás ígérete, az alkotmányos rend felszámolása elfogadhatatlan, ugyanakkor félelmetes jelenség. Tenni, tennünk kell ellene, mielőtt nem lesz késő!

Az egyre erőszakosabbá váló verbális hadviselés és a jövőbeni politikai számonkérés lehetőségének folyamatos napirenden tartása az elmúlt hónapokban ellenzéki licitversennyé szélesedett. A szivárványkoalíció egyes vezetői után most már a miniszterelnökjelölt-jelöltek is úgy gondolják, hogy minél súlyosabb fizikai erőszakkal, minél durvább hangnemben fenyegetőznek, annál népszerűbbé válhatnak az úgynevezett Orbán-ellenes protestszavazók köré­ben. Hatalomért folyó versenyben így minden eszközt megengedhetőnek tartanak.

Az erőszakos politikai retorika és a jövőbeni bosszúállás lehetőségének felvázolása azonkívül, hogy teljes mértékben sérti a demokratikus normákat és rombolja a politikai vitakultúrát, egyúttal megfélemlíti azokat a pártpolitikával nem foglalkozó, másként gondolkodó személyeket is, akik a tudományos életben, a művészvilágban, a közéletben, a sajtóban vagy a gazdasági életben tevékenykednek sikeresen.

És különben is, mi lesz így az objektív és a szubjektív jogbiztonsággal? A portestszavazatokért folyó, egyre sokasodó ellenzéki fenyegetések azokat a polgárokat is félelemmel töltik el, akik semmilyen kapcsolatban nincsenek a politikával, de világképük és gondolkodásuk szerint a jobboldalhoz állnak közelebb.

Így tényleg Gyurcsány Ferenc lesz a „győztes”. A jogállami keretek felszámolásában ő egyébként is „jól” teljesített már 2006-ban. Az erőszakos fenyegetést viszont jobb lenne most befejezni! Utoljára 1919-ben és a második világháború után hallottunk hasonlókat baloldali, bolsevik politikusok szájából. Abból pedig végül akasztás lett. 

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)