Dippold Pál

Vélemény és vita

Budapest fölött az ég

Ragyog ebben a szeptemberi nyárban, megszikrázik a hit a Hősök terén összegyűlt hívek szemében

álláspont

Ferenc pápa sem hozott mást, a kétezer éves örömhírt mosolyogja a keresztény magyarokra: Krisztus köztünk van. Velünk, a szívünkben, szavainkban, tetteinkben, gondolatainkban.

Mindenkiében. Még ellenségeink, üldözőink is csendben, csodálkozva lesik azt a szeretetet, ami kiüti kezükből a fegyvereket és fejükből a gyűlöletet.

A katolikus egyházfő arról beszélt, engedni kell, hogy a találkozás Jézussal az eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor magyar szenteket, Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Ferenc pápa feltette az örök kérdést: mit és kit jelent Isten minden egyes ember számára? A választ személyes életünkkel kell megadni, Isten a megtört kenyér, a keresztre szegezett és másokért odaajándékozott szeretet – mondta.

A megveszekedett istentagadók vagy az úgynevezett maguk módján vallásosak nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy mi nem őket, hanem bűneiket utáljuk és ítéljük el. Mint például a népviseletes asszonyokkal az oltár előtt fényképezkedő Karácsony Gergelyéit. Ide jött, talán úgy gondolja, a ráégett hazugságokat senki nem látja. Az Oltáriszentséggel nemrég alpári módon viccelődő Gyurcsány Ferenc nem átallotta közzétenni a következő mondatot: Ferenc pápa gondolatait értem és szeretem. Nem baj, mondjuk, ma még ezt is lehet az álszent bérmabajnoknak.

Országrontó hatalmasságok vizslatták itthonról és külföldről az eucharisztikus kongresszus egész hetét, vajon hol lehet fogást találni a résztvevőkön, kinek döccen a szava, ki téveszti el a lépést, kinek vetítenek véletlenül rossz szöveget az előadása mögé, kinek a hite hiteltelennek minősített – szerintük. Hát, nem sikerült belerondítaniuk ezekbe a gyönyörű napokba. Szép és ép családok rajzottak a városban, gyerekek kapaszkodtak szüleik kezébe, éppen úgy, ahogyan azok régen az ő szüleikébe. A teremtett világ rendjének megfelelően így adjuk tovább azt, amit kaptunk.

A hitünket, ami ezekben a napokban szinte kézzelfoghatóvá vált az Eucharisztiában, és amiről Erdő Péter bíboros a Kossuth téri misén így beszélt: „Atyáink és őseink a hitben ott, Jeruzsálemben együtt voltak a Názáreti Jézussal. Uruknak és Mesterüknek mondták Őt. Ő pedig az utolsó estén, mielőtt elfogták, elítélték és keresztre feszítették, együtt evett tanítványaival. Az utolsó vacsorán a tanítványok érezték, hogy itt valami titokzatos dolog történt. Valami, ami nagyobb, mint mi vagyunk. Valami, amit újra és újra ismételni kell, hogy megjelenjen közöttünk az Esemény, az egyszeri, a megismételhetetlen, az erőt sugárzó.”

És emberek tízezrei indultak el szombat este az Oltáriszentséggel gyertyás körmenetre, hogy elmondják a városnak és a világnak Krisztus jelenlétének csodáját, és kérjék az Ő áldását mindannyiukra.

Ott imbolyogtak ezek a kis fényecskék végig az utcákon, tereken, hirdetvén azt, hogy a hit világossága mindenkinek segíthet a sötét erők ellen. Hogy éppen így maradt meg nemzetünk ezer éven át Európa szívében, nem dobtuk el kereszténységünket. Ezért Orbán Viktor találkozójukon arra kérte a pápát, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot.

Ferenc pápa a Hősök terén az Úrangyala imádság előtt köszönetet mondott a nagy magyar keresztény családnak, amelyet szeretne magához ölelni különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és a más felekezetekhez tartozó testvérekkel.

Befejezésül pedig a következő mondattal élt: „Amikor újfent hálámat fejezem ki az engem fogadó állami és vallási vezetőknek, szeretném kimondani: köszönöm nektek, Magyarország népe!”

(A szerző vezető szerkesztő) 

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Balesetveszélyes magyarság

ĀNemrégiben kaptam a hírt: a Szerbiához került Délvidéken lecserélték a régi, többnyelvű helységnév- és egyéb közlekedési táblákat, helyükre nagyrészt kizárólag szerb nyelvű, ezen beül is cirill írásmóddal készült feliratok kerültek

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Lélektapintás

ĀEzért óriási felelősség, miként is élünk abban a rövid kis időben, amíg test és lélek egybeforr itt, e világon. Aki ezt érti, már érti a keresztény erkölcs lényegét is