A pénz beszél

Ez még nem jelenti azt, hogy a mindent és mindenkit bedarálni szándékozó ideológiai futószalag – az illegális bevándorlás támogatása, a genderelmélet, a kereszténység és a nemzetállamok földbe döngölése, valamint az erősen központosított európai egyesült államok terve – megakadt volna. Azt viszont igen, hogy most olyan józan hang került – elsősorban a német – közbeszédbe, amely valószínűleg előbb-utóbb lehűtheti a Magyarország és Lengyelország elleni úgynevezett jogállami bírálatokat.

Oliver Hermes legutóbbi írása már azt sugallja, hogy a baloldal hatalomkoncentrációját célzó gépezete túlpörgött, és immár a német gazdaságnak is komoly károkat okozhat. A Német Keleti Kereskedelmi Szövetség elnöke nem kevesebbet állít, mint hogy a Brexit után a német vállalatok az eddigieknél is határozottabban keleti irányba orientálódnak, megnőtt a Lengyelországba, Csehországba, Magyarországra és Oroszországba irányuló export.

Ezt a növekedést azonban súlyosan veszélyeztetik Németország, illetve a konzervatív magyar–lengyel országpáros közötti aggasztó politikai tendenciák. Mindez persze még nem jelenti azt, hogy a bedaráló gépezet hevülete egy ilyen írástól egy cseppet is alábbhagyott volna, de a helyzet kényessége miatt a nagyszájúaknak is foglalkozniuk kell vele. Az ügyben a német parlament Magyarországgal, Szlovákiával és Csehországgal foglakozó képviselőcsoportjának vezetője, a Szabaddemokrata Párt politikusa, Renata Alt is megszólalt.

A régi kerékvágásban megtartott minapi megnyilvánulásában – amikor szokása szerint mindennek elmondta hazánkat – megjegyezte, hogy a gazdasági kapcsolatokat külön kell kezelni a politikától. Azt kizárta, hogy Berlin a német vállalatokon keresztül gyakoroljon nyomást a magyar kormányra, de azért hozzátette: a német cégek sem nézhetik ölbe tett kézzel a jogállamiság leépülését Magyarországon.

Ez aztán a tipikus pökhendi viselkedés. Szóval, ha jól értjük a német honanya szavait, akkor a Németország számára zsíros üzletek maradhatnak, annyi hasznot hajtva, amennyit csak bírnak, de Budapest közben úgy táncoljon, ahogy Berlinben fütyülnek.

Ez így nem fog menni.

Oliver Hermes világosan rámutatott, hogy a Lengyelországba, Csehországba, Magyarországra és Oroszországba irányuló német export idén az első fél évben 20 százalékkal emelkedett. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Királysággal folytatott kereskedelem 2,3 százalékkal csökkent. Hermes szerint a keleti térség folyamatosan átveszi Nagy-Britannia szerepét a német gazdaságban.

Ugyanakkor aggasztó körülménynek nevezte, hogy Berlinnek állandó politikai vitái vannak Budapesttel és Varsóval, és ezeket abból eredeztette, hogy a német politika elfogadta a két országgal szembeni félrevezető vádakat a jogállamisággal és a sajtószabadsággal kapcsolatban. A Német Keleti Kereskedelmi Szövetség elnöke elkerülhetetlennek tartja a viták lezárását.

Erre azonban az e hónap 26-án sorra kerülő német parlamenti választások utáni közvetlen időszakban aligha lesz lehetőség. Angela Merkel távozik a kancellári székből, és valószínűleg a CDU/CSU pártszövetség sem kerül be a kormányba. A már most formálódó szociáldemokrata, szabaddemokrata és zöldpárti koalíció pedig a régi nótát fújja, ha lehet, az eddigieknél is erősebben. Mindaddig, amíg a keletről jövő pénzek a durva politikai beavatkozás nyomán apadni nem kezdenek.

Mert, mint tudjuk, a pénz beszél, a német politikusok is beszélni fognak, csak valószínűleg némileg megértőbben.

(A szerző lapszerkesztő)