Vélemény és vita
A nagy mű
Fricska. Nézem, hallgatom ezt az Élni hívlak című kampánynótát, és bevallom, egyre inkább elönt a borzalom
Már a címe is rettenetes: „élni hív” engem egy maroknyi ex-SZDSZ-es kegyenc, akik az elmúlt évtizedben is igen jól tápláltak voltak szerepekkel, előadásokkal. A beharangozó sztárparádét ígért. Ehhez képest ebbe a kategóriába legfeljebb Cserhalmi György (őt szomorúan láttam…) és Molnár Piroska fér bele, valamint a rég kimúlt liberális párt egyik utolsó katonája, az immáron nagypapakorú Bródy János.
A zene egyszerűen vacak, unalmas és lassú – ezt fogják dalolni a DK-s nyugdíjasok? A szöveg maga a politikai giccs, tele az 1990 óta mantrázott „szabadelvű” közhelyekkel, bátor, mint egy nyúl rohamsisakban. A végén az egész díszes kompánia összegyűlik, és egy olyan erőltetett táncikálásba, művigyorgásba kezd, amit még egy negyven évvel ezelőtti amatőr filmes is szégyellne. Borzalom, a dilettantizmus csúcsa. És ezek neveztek giccsnek minden nemzeti produkciót!
