Egy ideje már megint semmi érdekes nem történt Joó K. életében. Nemhogy érdekes, de gyakorlatilag semmi, és ez jóval kevesebb még egy kis valaminél is. Hogy történjen végre valami, Joó K. arra az elhatározásra jutott, hogy feljelenti magát. Kerülne egy kis szín a szürke hétköznapjaiba. Beidézés, kihallgatás, ilyesmi.
Akad viszont egy alapvető probléma. Mi legyen a feljelentés tárgya? S vajon egy névtelen panaszt ugyanúgy kivizsgálnak-e a hatóságok? Viszont ha megadja a nevét és a címét, valaki mást kellene feljelentenie, és oda az izgalom. Sőt, hamis vád vagy rágalmazás miatt őt állítják bíróság elé.
Abból nem tudja magát kimenteni, nem úgy, mintha ártatlan volna. „Tisztelt Rendőrség! Nevezett J. Károly embercsempészettel, prostituáltak kiközvetítésével, kábítószer- és fegyverkereskedelemmel foglalkozik. Tudok egy illetőt, akit ő csempészett az országba, másoknak kézigránátot és kokaint ad el, a saját szememmel láttam, hogy valaki egyszerre négy nőt vett tőle.” A négy nőt soknak tartotta, de ha már lúd, akkor legyen kövér. S be is toldotta a levélbe, hogy négy „kövér” nőt.
Még egyszer ellenőrizte, hogy nem írta-e véletlenül alá a saját nevét. Postára nem akart menni, a legjobb az lesz, ha egyenesen a rendőrségen adja le a feljelentést. Kora hajnalban, amikor senki nem látja. A rendőrség ajtaján nem volt postaláda, biztos azért, hogy ne dobálják tele reklámújságokkal. Az ő postaládája mindig dugig van velük. Becsúsztatta a vastag falú rácsos ajtó alatt. Hogy miért volt rajta a rács, nem tudta, hiszen az nem börtön, de mindegy, a feljelentés dolga le van tudva.
A következő napokban minden reggel izgatottan indult a hivatalba, és délután, amikor belépett a lépcsőház ajtaján, azt figyelte, vajon megfigyelik-e. Mert ugye nem fognak simán bekopogni hozzá, hogy van-e kézigránátja és kábítószere. Előbb megfigyelik, aztán kiküldenek egy beépített ügynököt, hogy vegyen tőle nőt. Vagy a hamis útlevél lesz a csali.
J. Károly már a munkájára is alig tudott koncentrálni. Eszébe jutott, hogy biztosan utánanéznek a hivatalban is. Minél tökéletesebb az álca, annál több energiát fordítanak a megfigyelésre. Igyekezett gyanúsan viselkedni. Taxival járt, nehéz táskákat cipelt. Vett egy gitártokot, mert úgy emlékezett egy filmből, hogy az gyanús. Ismeretlen nőket szólított le. Messziről bárki azt hiheti, hogy ajánlatot tesz, pedig csak azt kérdezte, hogy merre van a legközelebbi posta.
A szekrény aljáról előkereste azt a „First or Last” feliratú fekete baseballsapkát, amit egy lomtalanításon talált. A szemébe húzta, már amennyire a szemüvege engedte, bement a kaszinóba, megivott egy whiskyt, és a ruletten bukott kétezer forintot. Egyik este csöngettek. J. Károlyt a forró bizsergés futotta át, beérett a sok erőfeszítés gyümölcse! Kikukucskált a kémlelőn. Két egyenruhást látott. Egy magas, vékony nőt, mellette egy alacsonyabb, de izmos alkatú férfit. Mint amilyen ő is szeretett volna lenni. Ha a magasságán nem is tud változtatni, de ilyen izmokkal biztosan nem szorult volna rá, hogy feljelentse magát.
„J. Károlyt keressük” – mondta az udvarias köszönés után a férfi.
„Van házkutatási parancsuk?” – kérdezte J. Károly. A határozottsága saját magát is meglepte, egészen harcias volt. J. Károlytól a harciasság ugyanis igen messze állt.
„Nincs – mondta az izmos –, csak figyelmeztetni szeretnénk, hogy tartsa nyitva a szemét.”
J. Károlynak nem okozott gondot a szem nyitva tartása, sőt, egészen elkerekedett. Azt gondolta, hogy a két rendőr ott helyben le fogja tartóztatni.
„Valaki igen haragudhat magára – tette hozzá érzéki mosollyal a rendőrnő. – Névtelen bejelentést kaptunk, amit a kollégák kivizsgáltak. Kellemes estét kívánunk!”
J. Károlyt elbűvölte a rendőrnő mosolya. Milyen kár, hogy olyan magas, gondolta.
„Nem visznek be?” – kérdezte szinte könyörögve, mikor a rendőrök indulni akartak.
„Igyon meg inkább valamit erre az izgalomra!” – válaszolt az izmos.
„És tartsa szárazon a puskaport!” – tette hozzá a nő.
Mosolygott. Mintha egy aprót kacsintott is volna rá. J. Károly úgy érezte, hogy mégis jó ötlet volt a feljelentés. Megint lesz mivel álmodnia.
(A szerző irodalomtörténész)
