J. Károlyt letiltották a munkahelyi faliújságról. A faliújság a büfében működött, mert a büfé sokkal szabadabb hely, mint a vállalat honlapja. J. Károly eldöntötte, hogy a honlapot nem látogatja, amíg nem kap fizetésemelést, a büfét azonban igen, annak ellenére, hogy ott dolgozik P. Eszter, akit eddig még egyszer sem sikerült randevúra hívni, pedig a hölgy nem is szép, csak okos.
„Hagyományos férfi zsidó nőt keres.” – Saját kézírással gyöngybetűzte, legjobb tudása szerint, alatta a telefonszám tíz példányban, oldalt ollóval bevagdosva, így könnyen le lehet tépni. A kézírás árulkodik komoly szándékairól és hagyományos jellegéről.
Gyakran került a hirdetőtáblára albérlet- vagy használtautó-keresés is meg a talált tárgyak elérhetősége, J. Károly arra gondolt, hogy miért ne lehetne itt asszonyt is találni. Hátha akad valaki a munkahelyen, akinek egy ismerőse éppen egy hagyományos férfi karjaiba vágyik.
Három napig mindenféle ürüggyel és szinte óránként lement a büfébe. P. Eszter azt hihette volna, hogy a férfi már megint neki udvarol, de sejtette, hogy a hirdetése, nem pedig az ő okossága csábítja.
J. Károlynak a sok kávétól és az izgalomtól hevesen dobogott a szíve, de eddig még egyetlen számot se téptek le a lapról. Nem baj, mondta magában, valaki biztosan lemásolta, bármelyik este jöhet egy hívás.
A negyedik napon nem látta a táblán a hirdetést. P. Eszter elmondta, hogy az előző nap egy főosztályvezető észrevette a „társkereső rovatot”, gúnyolódott is rajta, majd arra utasította, hogy szedje le, mert „nálunk nem zsidózunk”.
Ezek szerint se néger, se kínai, se eszkimó, se fehér, se bármilyen nőt nem kereshet nyilvánosan? Felháborodásának hangot is adott, aztán majdnem elsírta magát a büfés előtt, panaszolva, hogy a vállalat még azt is megtiltja neki, hogy boldog legyen.
P. Eszter megsajnálta a férfit, oldalra hívta, felajánlotta, hogy a kávét nem kell kifizetnie, és mintegy mellékesen megjegyezte, hogy amúgy ő is zsidó. Azt is hozzátette, hogy szerinte a „hagyományos” jelzővel volt a baj.
J. Károly örült P. Eszter vallomásának, de már régen lemondott róla, így nem hívta újra randevúra. Helyette megkérdezte a főosztályvezető nevét, és bosszút kezdett forralni ellene. Délutánra azonban a bosszúvágya elszállt, és csak a szomorúság maradt.
Otthon ezt mondta a kutya helyett megvásárolt ékszerteknősének: „Tudod, Karcsi – mert a teknőst saját magáról nevezte el –, a világ nagyon megváltozott. Én itt vagyok, a világ meg nincs velem.” S vacsorára készített egy hagyományos falusi lecsót tojással, hagyományosan feküdt le pizsamában, másnap reggel pedig hagyományos barna öltönyben indult el a munkahelyére.
(A szerző irodalomtörténész)
