Kondor Katalin

Vélemény és vita

Mérgespók-háló

Szabadságnak nevezik a szabadosságot. Amelyben bűn van millió, bűnhődés viszont nincsen. Mint ahogy rend sincsen

Fokozatosan fonják a hálót a normális emberek köré az abnormalitás képviselői szerte a világban. Itthon is. És az erkölcsileg megfertőzöttek, köztük a németek még levelet is intéztek hozzánk nagykövetségük segítségével. Fensőbbségesen arra figyelmeztettek bennünket, bánjunk emberségesen az LMBTQ-elnevezés alá tartozó emberekkel. Ugyan nem tudtak említeni semmi konkrét, felháborodásra okot adó cselekedetet, de egy igazi jogállam tagja résen van, nem hagyja a dagadt ruhát másra, inkább vádaskodik, bizonyíték nélkül.

Meggyőzésünkbe még olyan világhírességek is besegítenek, akik a térképen talán meg sem találnák Magyarországot, de ha már alkalmuk van rá, megpróbálnak toleranciára tanítani bennünket, hadd érezze a magyar, hogy nem tartozik a művelt, toleráns Nyugat államai közé.

Magam, amióta csak létezem, nem tapasztaltam semmiféle erőszakot a fentebb említett közösség tagjaival szemben, ellenben – bár én a gyerekes, gonosz, ostoba és polgárpukkasztónak szánt provokációkkal szemben immunis vagyok – azt azért megértettem, ha az úgynevezett Pride felvonulásokon némi felháborodást váltott ki, amikor egyes, magukat szellemesnek gondoló résztvevők a nemi szervükön keresztet viselve őrjöngtek a teherautó platóján. Magyarán vallást gyaláztak. A cselekedet jelképiségét máig nem tudtam megfejteni.

A német nagykövetség szerint ilyesmiket kellene rokonszenvvel néznünk? Avagy a világhírű sportolónak ez természetes? Tényleg? Tényleg itt tart a világ? Ha itt tart, nagy a baj. Ám sajnos még csak nem is itt tart, hanem egyre csak tovább süllyed valami pokoli mélységbe. Ahol a mérges pókok hálója fon köré egyre erősebb szálakat. A mérges pókok némelyikének halálos a marása. És egyre többen vannak. Minapi hír, és valószínűleg ennek az LMBTQ nagyhangú hívei örülnek, miszerint a mindenkit kioktatni szerető Németországban igen enyhe büntetésben részesült az az afgán férfi, aki kétszer is zaklatott kiskorúakat.

Ez az ember még 2015-ben, tehát a migráns­simogatás első évében érkezett Németországba, és némiképp feltérképezve a helyzetet, 2018-ban megerősza­kolt egy 11 éves lányt. Kapott is ezért két év felfüggesztett börtönbüntetést, de ez cseppet sem zavarta őt, mert amikor éppen ráért, újból kislányokat molesztált. Ezért is kapott némi büntetést, ám azt is felfüggesztették három évre, gondolom arra várva, hogy az illető közben hátha megjavul. Nem javult meg. Valaki felvilágosíthatta arról, hogy a német jogszabályok szerint őt csak akkor tudnák kitoloncolni az országból, ha legalább egy esztendőnyi letöltendő szabadságvesz­tésre ítélnék.

A felfüggesztett ítélet nem számít, az illető tehát, a német jog szerint, szabadon bűnözhet továbbra is. Hogy ez a döntés kinek a javát szolgálja, azt az olvasó fantáziájára bízom. Továbbá azt is, ítéljék meg, milyen lelkületű ügyvédek, bírák és bármi más hivatali személyek azok, akik az ilyenfajta bűnelkövetőket pártolják. És hogy ezt a német állampolgárok miért tűrik, az egy újabb kérdés, amire társadalomtudósoknak kellene válaszolniuk, érdeklődéssel hallgatnánk őket.

Sajnos a Németországgal és velünk szomszédos Ausztria is szolgáltat olyan példákat, amelyek mérgezik a tisztességes emberek mindennapjait, és segítenek abban, hogy megzavarják gondolkodásukat. Mert mit gondoljunk például arról az osztrák igazságszolgáltatási rendszerről, amely a júniusban történt gyermekgyilkosságot elkövető négy afgán „menekült” és menedékkérő ügyében  – 13 éves kislányt erőszakolt és gyilkolt meg egy afgán banda - olyan ítéletet hozott, hogy a négy elkövető vagy gyanúsított közül hárman még mindig ott lehetnek Ausztriában, no nem a börtönben. ú

És hiába az emberek mérhető felháborodása, a mérges pókok tovább szövik hálójukat a végtelenül szabad  - szerintem felháborítóan szabados - nyílt társadalmak polgárai köré. Akik lassan már teljesen megzavarodva azt sem tudják, mi a bűn, s ha tudják is, nem mernek szólni ellene. Már csak apró betűs hír a világsajtóban, ha egyáltalán hír, hogy ismét megöltek egy papot Franciaországban. Mindenki tudja, hogy egy migráns tette, de hallgatnak. Semmiféle felháborodásról nem értesülünk. Hallgat a mély.

 A bűn tehát oly mértékben mindennapos lett a világban, hogy a megsértett, meglopott, megerőszakolt, hazugságokkal megvádolt ember már nem számít, nincs módja védekezni és nincs módja arra sem, hogy önmagát megvédje. Mert nem neki szolgál a jog. Ezért aztán el is gyávul. Nem láttunk tüntetéseket egyetlenegy rettenetes bűnügy megtörténte után sem, vagy nem jutott el ide a híre. Ám a „hírcsend” is azt jelenti, a mérges pók jól dolgozik. A háló egyre szorosabb körülöttünk.

A fentebbi példák, meg még sok más társadalmi jelenség is azt mutatja, amit a nyílt társadalom hirdet. Minden ember szabad. Magyarán azt csinál, amit akar. És az erőszakosabbak ezen szabadság ürügyén akár ölhetnek is. Testet, lelket egyaránt. A törvénykezés meg egyre inkább fütyül arra, hogy egy ártatlan ember, a sértett szabadsága sérül minden bűnesetben, köszönhetően a nagy és csaknem világméretű szabadságnak, ami az egész emberiségre rászakadt. A mérges pókok ugyanis szabadságnak nevezik a szabadosságot. Amelyben bűn van millió, bűnhődés viszont nincsen.

Mint ahogy rend sincsen. A világban, a társadalmakban, az országokban, a bíróságokon, az utcán és persze mindezek következtében a lelkekben sem. A bibliai Káin megölte testvérét, Ábelt irigységből. A ma bűnöseit is gyakorta az irigység, a birtoklás vágya mozgatja, de nem gyakran látni, hogy bűnbánatot gyakorolnának, bűnhődnének, azaz felismernék és elismernék bűnösségüket.

A rossz ez idő tájt nem tudja elviselni a jó jelenlétét. Meddig tűrjük még vajon? Mert vitathatatlanul ott tartunk sajnos, hogy a mérges pókok különösebb nehéz­ség nélkül szövögethetik hálójukat, és nem vagyunk elegen, vagy nincs elég erőnk ahhoz, hogy megzavarjuk áldatlan tevékenységüket.  Így aztán a pókháló erős szorításában szomorúan tapasztaljuk, hogy a bűnt felejteni továbbra is érdek, és Ábel emlékünnepén még mindig Káin mondja a beszédet.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Ödenburg helyett

ĀMagányos férfiú üldögél 1921. augusztus 28-án délelőtt a soproni Pannónia szálló – máig nagyjából ugyanolyan képet mutató – teraszán

Bán Károly

Bán Károly

Gyurcsány a súgólyukban

ĀSorsfordító időket élünk, ahogyan azt Gyurcsányné Dobrev Klára, a DK miniszterelnökjelölt-jelöltje bejelentette, hétfőn hivatalosan is megkezdődött „az Orbán-rendszer lebontása”