Kiss Antal

Vélemény és vita

Genderek és derék emberek

Az elmúlt kilencven évben jöhettek fasiszták és kommunisták, a derék ember mítosza nem kopott el, és sokak bánatára – a mi örömünkre – nem leszünk globalista gendervilág áldozatai sem

Kilencven esztendővel ezelőtt nyitotta meg kapuit az esztergomi ferences gimnázium, amely egy különös pedagógiai célt tűzött maga elé: derék embereket kívánt képezni. És ennyi. Nem sok, legyintenek rá sokan. A legtöbb, mondják mások. A genderek, a társadalmi nemek korában, amikor nem kell ahhoz lerészegedni vagy egy méretes pofont kapni, hogy ne tudja az illető, hogy fiú-e vagy lány, ennek az intézménynek a falai között fiúkból érett férfiak képzése folyt egykor, és folyik manapság is. Csaknem négy emberöltőnyi idő, melynek családom férfi tagjai, öten is részesei voltunk. A gimnázium áldásos társadalmi hatásairól könyvet lehetne írni, egy publicisztika keretein belül azonban csupán a derék ember – mára sokak számára ismeretlen – fogalmának körüljárására van lehetőség.

A ferencesek esztergomi jelenléte a második honalapítástól datálható, és már a 13. századtól szorosan összetartozik az oktatással. A Szent Antal Kollégium 1928-as indulása – három évvel a gimná­zium működésének megkezdése előtt – a Magyarországot sújtó trianoni békediktátum után nem minden ok nélküli volt. Az alapítók – többek közt Klebelsberg Kuno feleségének védnökségével –, azt a szándékot jelölték meg az akkoriban széles spektrumú katolikus közoktatási rendszerben, hogy bentlakásos rendszerű, csak fiúkat képző intézmény jöjjön létre, ahol az abban résztvevők oktatáson kívüli nevelése kiemelt hangsúlyt kap.

Páter dr. Csontos Oszkár igazgató, az intézményről 1948-ban megjelent ismertető füzetecske elején nevelési, képzési céljaikat öt pontban foglalta össze. Elsőként a valláserkölcsileg szilárd fogalmat jelölik meg, amit a hivatásukban derék ember megfogalmazás követ. Harmadik szempont az egyéni nevelés, negyedik a jellem alakulása és csak ötödik, azaz utolsó szempont az iskolai előmenetel. Az egyéni előmenetelt, az érvényesülést, a sikeres karriert zászlajára tűző posztmodern 21. században ezek az irányelvek nevetség tárgyát képezik – sok helyütt még keresztény iskolai körökben is, de akkoriban is meglehetősen különösnek számíthattak.

Az elmúlt száz év magyar történelme azonban bizonyította, hogy a viharos időkben a derék emberek – akik választott hivatásukban tanultak voltak – tartották életben nemzetünket, függetlenül attól, hogy az élet mely területén kellett helytállniuk. Különböző ideológiák – fasizmus, kommunizmus, liberalizmus – megkötözöttségében, fogságában nem feltétlenül az érdemjegyekben legjobbak, hanem a derekukon a keresztény értékekkel, az evangé­lium tanításával felövezettek maradtak egyenesen állva. A jellem nem engedi meghajolni a derekat, megroppantani a gerincet.

Az alapítók szándéka és a kommunizmus előtti évek intézményvezetői a következő elvárást támasztották a hozzájuk érkezőkkel szemben: legyenek épek, egészségesek, jóindulatúak és legalább közepes tanulók. Utolsó szempont a tanulmányi előmenetel, ráadásul elegendő a közepes érdemjegy is. Az ép, egészséges test és az ép és egészséges lélek, amelynek tulajdonsága a jóindulat, nos, ez volt a meghatározó. Nem véletlenül.

Már a múlt század első harmadának végétől az erős jellemű, derék, keresztény, közösségi emberek személyiségrajzával szemben egyre erőteljesebben kibontakozott az individualizmus, amely a személyes szabadságvágy lehetőleg maximális kiélésében, a gazdasági érvényesülésben boldogságot remélő személy ideáljában öltött testet. Ebből aztán az egymással versengő, vetélkedő, kisebb, nagyobb, gazdagabb még gazdagabb, szebb, még szebb relációkban nem egymással közösséget kereső, hanem egymás mellett élő, a másikkal rivalizáló, azt mindenáron legyőzni szándékozó, állandóan harcban álló individuumok lettek.

Ezek az embertípusok számosságukat tekintve egyes országokban többségbe kerültek, politikusként hatalomra jutottak. Ők a nemzetközi politikát az együttműködés rendszere helyett kizárólag az erőfitogtató vetélkedés terepének tekintik. Így lett mára a hívő katolikus csúcspolitikusok által alapított Európai Közösség eszméjéből az Európai Unió rémmeséje. Ez a folyamat csúcspontja felé közeleg az isteni és a természeti törvényt is semmibe vevő genderideológia megjelenésével. Az öncélú, önző, harácsoló és törtető libertiánusok az egyes nemzeti közösségeket és Európát nem az együttműködés lehetséges helyeként, hanem olvasztótégelyként képzelik el.

Amiből egyenesen következik, hogy immár a női és férfi különbözőség összemosásával kívánnak mindenkit eggyé olvasztani. Ez lesz a semleges, arctalan, gátlástalan, minden értelmében nemtelen Európa. Ez a sokrétű, súlyos értékrendbeli válság folyamatos osztályharcot fog eredményezni, hiszen ez a cél. Az erre adott válaszok Európa és Magyarország kettéhasadásához fognak vezetni. A minden szempontból semleges nemű új osztály és a hagyományos, derék emberek közösségének kilátástalannak tűnő harca elé nézünk. Itt már nem csupán katolikus, keresztény identitásunk a tét, hanem az ember teremtett méltóságának megőrzése.

Messze jutottunk a ferences gimnáziumban kilencven éve megfogalmazott pedagógiai küldetéstől, de ez a távolság csak látszólagos. Az általános kiüresedés, szellemi, lelki hanyatlás problémájának gyökere – egész Európában és Magyarországon is – a derék emberek hiánya. A magát az univerzumban helyesen elhelyező ember (van Teremtő Isten és vagyok én, a teremtmény), aki identitásában, hitében erős, jellemes, közösségépítő, aki családja, barátai, szűkebb, tágabb pátriája és országa, nemzete iránt egyaránt elkötelezett, nos, ő bizony egyre kisebb számban lelhető fel.

Ép, egészséges, jólelkű, jellemes. Nem csoda, hogy manapság a Római Katolikus Egyház ellen itthon és a nagyvilágban egyaránt egész pályás letámadás van – (csak idő kérdése, mikor és hol kerülnek célkeresztbe a ferencesek is?), hiszen tanításával, értékrendjével az egyetlen globális szervezet, amely fel tudja venni a harcot a világot kiüresítő, embertelen tendenciákkal.

A nagy világegyház rendszerében egy-egy katolikus iskola, annak tanrendje, pedagógiai programja óriási szerepet tölthet be az adott társadalomban, és egyben garancia arra, hogy még van esély derék emberek képzésére. Lukács evangéliumában (12,35) így tanít Jézus: „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva!” Prófétai előrelátás volt az esztergomi alapító atyák átgondolt nevelési programja.

Az elmúlt kilencven évben jöhettek fasiszták és kommunisták, a derék ember mítosza nem kopott el, és sokak bánatára – a mi örömünkre – nem leszünk globalista gendervilág áldozatai sem. A hit fegyverzete a derékon, a nem érdemjegyekben mérhető bölcsesség olaja a lámpákban. Folytassátok csak tovább ferences barátok, a centenáriumi ünnepségen pedig Isten segedelmével találkozunk, ott leszünk mi férfiak, remélhetőleg addig is kitartó, egyszerű, derék emberek. 

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Csizmadia László

Csizmadia László

A cukrosnéni (The Sugar Mommy)

ĀNem támadhatók a közerkölcs által védett, hagyományként is tisztelt családon belüli szabadságjogok

Dippold Pál

Dippold Pál

Ripacsiskola

ĀIllékony alakulat ez a magát ellenzéki összefogásnak nevező moslékkoalíció. Augusztusi nemzeti ünnepünkön eltűntek, lapultak, mint az a bizonyos emberi végtermék a fűben