Reszkessetek, tálibok!

Igaz, már jó régen teszik ezt, valamennyien, merthogy ez ott egy belháború. A tálibok és a kormányerők között. Telis-tele emberi jogi vétkekkel. Súlyos és már régóta megoldatlan háború folyik ott, a zord hegyek között. A nagyhatalmak sem boldogulnak vele, magukra is hagyták immár őket szépen, a kormányerők viszont gyengébbek, mint a tálibok. Ám ne féljenek, Cseh Katalin nem hagyja.

Ugyan fogadatlan prókátorként, de Cseh európai képviselőasszony várhatóan az afgán kormányerők élére áll, és nem hagyja. Hogy mit? A tálibok emberi jogi vétkeit. Igaz, már az afgán háború kezdete óta rendre ilyesmiket követnek el, de ha Cseh Katalin végre megelégeli, és nem hagyja, hát akkor végre nagyon rossz sor vár ezekre a radikális iszlám talibánokra, továbbá feldereng Afganisztán felett a reménysugár.

Sajnos a kijelentés valódiságát nem tudtam ellenőrizni, a hölggyel nem vagyok kapcsolatban. Megvallom, az első pillanatban, amikor elolvastam ezt az ellenőrizetlen, a világhálón megjelent, az összes tálibot reszketéssel és a visszavonulás gondolatával eltöltő fenyegetést, azt hittem, hogy az egyik barátom, aki a hírt küldte, viccel. Azóta kiderült, nem ő viccelt. A világhálón ugyanis tényleg megjelent a fenyegetés mint az EU Külügyi Bizottsága egyik tagjának, Cseh Katalinnak az intelme. Ami amúgy a vicc kategóriájába tartozik, főképp a „nem fogom hagyni” kitétel.

Azóta is látom lelki szemeimmel, hogy a tálib, amúgy kisportolt, a fegyverhez, a harchoz, a terephez kiválóan értő kegyetlen katonák most nagyon megrettentek. Mert Cseh Katalin nem hagyja. Akciójának részleteit nem ismerjük, ha vannak, ha nincsenek. Én viszont azt a folyamatot nem ismerem, mi történik, ha az EU Külügyi Bizottságának egyik tagja ilyen kijelentést tesz? Hogy nem hagyja, nem tűri a tálibok vétkeit.

Vajon összeülnek, és a fejüket törik? Miért kellett ehhez Cseh Katalin? Aki nem hagyja. De miként nem hagyja? Kit küld oda? Élére áll valamilyen harci csapatnak? És együttesen nem hagyják? Egyáltalán, az unióban milyen visszhangot vált ki egy ilyen markáns kijelentés? Levélben értesítik róla a tálibokat? Cseh asszonyság esetleg hadsereget bérel, és ellenük megy? Ki csatlakozik majd hozzá? Orvos-botmixeresként maga is odamegy, vagy csak üzeneteket küld elrettentésként? Egyáltalán, kinek a nevében beszél? A Momentum nevében? Azok vajon szó nélkül hagyják a tálibok működését, avagy beállnak a hölgy mögé?

Megannyi kérdés, válasz nélkül. S mi itt ülünk tudatlanul, és szép lassan eszünkbe jut egy sor honi hazaárulónk, aki megannyiszor hazája ellen vagy éppen helyett ötletelt, és nem lévén szakértője a témának, számos képtelenséget hordott össze, várva, hogy eszmetársai előtt hősként tetszeleghet majd. Hagyjuk is Cseh Katalint, hogy kitalálja, mit nem hagy a táliboknak, és hogyan nem hagyja majd.

Mazsolázzunk ki néhány minket, magyarokat érintő, az Európai Unió ilyen-olyan csoportjai előtt elmondott ötletet a közelmúltból, melyekből egy csinos kis gyűjteményem van, mindegyik honi hazaárulóink szellemi terméke. Az elmúlt két évtized újságcikkei­ből gyűjtöttem össze, ékes bizonyítékául annak, hogy az egy főre eső magyar hazaárulókból nem kevesen dolgoztak és dolgoznak kinn az EU-ban a kezdetektől fogva mindmáig. Példáim jelentős része meg is jelent egyes újságokban, csak hát az emlékezet…

Gyorsan felejtünk, érdemes tehát felidézni, milyen ötletek születtek, akkor még cseppet sem a tálibok megregulázására, hanem Magyarország lejáratására az Európai Parlamentben, a magyar ellenzéki képviselőktől. Menjünk vissza mondjuk 2010-ig. Annak az évnek a hetedik hónapjában Martin Schulz, aki akkor az EP szocialista frakciójának volt a vezetője, egy nemzetközi sajtókonferencián fejezte ki – a magyar szocialisták által sugalmazott – súlyos aggodalmát a még éppen csak pár hete hivatalban lévő, amúgy második Orbán-kormány médiaszabadságot korlátozó gyakorlata miatt.

Éppen tíz éve, 2011 nyarán az EP plenáris ülésén a magyar alaptörvényt támadták példátlan gyűlölettel, úgy, hogy el sem olvasták. Az alkotmány ugyan belügy, de ez őket nem érdekelte. Ugyanebben az esztendőben Göncz Kinga egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szocialista frakciója már tanulmányozza, miként lehet megvonni Magyarország szavazati jogát.

Ami azt illeti, e témát később is számos alkalommal felvetette ő és megannyi párttársa. S ha már tíz esztendős „jubileumát” üljük jó néhány méretes hazugságnak, megemlítem, hogy az volt az az év, tehát a 2011. esztendő, amikor Vivien Reding alapjogokért felelős biztosnak beárulták, hogy Magyarországon abortuszellenes kampány folyik.

A hölgy fel is szólította hazánkat, hogy állítsa le a kampányt, mert az sérti az anyák önrendelkezési jogát. Tíz éve történt az is, amikor a szocialista Tabajdi Csaba alaptörvényünk „múltba révedő” preambulumát támadta azért, mert az kiemeli a kereszténység szerepét, és nem utal az Európai Unióra.

Hosszan sorolhatnám még honi hazaárulóink „szellemi termékeit”, amelyek kötetbe gyűjtve igencsak sok oldalt foglalnának el. Helyette inkább Orbán Viktort idézem, és ajánlom egy gondolatát figyelmükbe. „Miközben mi, magyarok a nemzeti összetartozásunkat ünnepeljük, tágabb hazánk, Európa hajója éppen megfeneklett. (…) Azt kell szétkürtölnünk, hogy száz verejtékes év árán végre megértettük, a magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyengeség luxusát.”

A két mondat 2020. augusztus 20-án hangzott el, az Összetartozás emlékhelyének avatásakor mondott beszédben. Fentebb emlegetett honi hazaárulóink pedig jó, ha tudják, magatartásukkal aktív részesei annak, hogy Európa hajója megfeneklett.

Ja, még csak annyit, hogy kellemes találkozót kívánok Cseh Katalinnak a tálibokkal. Bár aligha hinném, hogy létrejönne valami személyes kapcsolat, ahol elmondhatja, hogy ő bizony nem hagyja. Érdekes lenne meghallgatni, amikor fejükre olvassa emberi jogi vétkeiket.

Azon a tájékon képviselőasszony buzgóságára olyasféle válasz születhet csak, hogy köhög a bolha. Ám vigyázat! Furcsa világunkban semmi sem lehetetlen. Nehogy ezek a harcos emberek tudomást szerezzenek a botmixeres viccelődéseiről! Mert a tálibok bizony nem tréfálnak! Viszont jó régen megtapasztalhattuk már, hogy utálják a kioktatást. Ebben az egyben mi, Magyarországot szerető magyarok, hasonlítunk rájuk.

(A szerző újságíró)